Jár-e pótlék, ha a vasárnap is rendes munkanap?
Olvasási idő: 5 perc
Ez a tartalom 1778 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Legfrissebb tartalmainkat itt érheti el.
A Munka törvénykönyve lehetővé teszi a lakosság vásárlási szokásainak figyelembevételével, hogy a munkáltató vasárnapra rendes munkaidőben történő munkavégzésre ossza be a munkavállalót, de a törvényben meghatározott pótlékot meg kell fizetnie a munkavállalónak. A kérdés, hogy jár-e a vasárnapi pótlék, ha a munkáltató rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónak is minősül.
Az ügy (Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 33.K.28.151/2019/6.) apropójául a munkaügyi hatóság ellenőrzése szolgált, amely megállapította, hogy egy cipőüzletben három munkavállalónak több alkalommal nem fizették meg a vasárnapi munkavégzésért járó ötven százalékos bérpótlékot (vasárnapi pótlék).
A munkáltató elismerte, hogy nem fizette meg a pótlékot, ennek okaként azt jelölte meg, hogy ismeretei szerint – a Kúria egyik ítélete alapján – a vasárnap is nyitva tartó bevásárlóközpontban üzemelő egységek dolgozóinak nem kötelező vasárnapi pótlékot fizetni. A munkaügyi hatóság erre reflektálva rögzítette, hogy a Munka törvénykönyve 101. § (1) bekezdésének i) pontja teszi lehetővé a lakosság vásárlási szokásainak figyelembevételével, hogy vasárnapra rendes munkaidő a kereskedelemben foglalkoztatott munkavállaló számára is beosztható legyen. A munkáltató által hivatkozott Kúriai döntés (BH 2013.25) a korábbi Mt. rendelkezéseire vonatkozott. Abban az ítéletben a Kúria helybenhagyta a munkaügyi bíróság döntését, mivel a bíróság helyesen értékelte azt, hogy az üzlet profiljának nincs jelentősége, illetve, hogy a vásárlási szokások és a társadalmi igények megváltoztak, így a munkáltató rendeltetése folytán vasárnap is működőnek minősül.
Azonban a jelenleg hatályos Mt.-be – a jogalkotó indokolása alapján – éppen a vásárlási szokások átalakulása miatt került be az i) pont, így a munkavállalóknak vasárnapra rendes munkaidőt a munkáltató nem rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatóként, hanem kereskedelmi törvény hatálya alá tartozó munkáltatóként oszthat be.
A munkáltató elismerte, hogy nem fizette meg a pótlékot, ennek okaként azt jelölte meg, hogy ismeretei szerint – a Kúria egyik ítélete alapján – a vasárnap is nyitva tartó bevásárlóközpontban üzemelő egységek dolgozóinak nem kötelező vasárnapi pótlékot fizetni. A munkaügyi hatóság erre reflektálva rögzítette, hogy a Munka törvénykönyve 101. § (1) bekezdésének i) pontja teszi lehetővé a lakosság vásárlási szokásainak figyelembevételével, hogy vasárnapra rendes munkaidő a kereskedelemben foglalkoztatott munkavállaló számára is beosztható legyen. A munkáltató által hivatkozott Kúriai döntés (BH 2013.25) a korábbi Mt. rendelkezéseire vonatkozott. Abban az ítéletben a Kúria helybenhagyta a munkaügyi bíróság döntését, mivel a bíróság helyesen értékelte azt, hogy az üzlet profiljának nincs jelentősége, illetve, hogy a vásárlási szokások és a társadalmi igények megváltoztak, így a munkáltató rendeltetése folytán vasárnap is működőnek minősül.
Azonban a jelenleg hatályos Mt.-be – a jogalkotó indokolása alapján – éppen a vásárlási szokások átalakulása miatt került be az i) pont, így a munkavállalóknak vasárnapra rendes munkaidőt a munkáltató nem rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatóként, hanem kereskedelmi törvény hatálya alá tartozó munkáltatóként oszthat be.
A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. §-ának 9. pontja szerint a törvény alkalmazásában kereskedelmi tevékenység a kis- és nagykereskedelmi tevékenység, valamint kereskedelmi ügynöki tevékenység.
A fentiek alapján a munkáltató vasárnapra rendes munkaidőben történő munkavégzésre oszthatja be a munkavállalót, de az Mt. 140. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott pótlékot meg kell fizetnie a munkavállalónak.
A munkaügyi hatóság a munkáltató által becsatolt munkaszerződésekből, munkaszerződés-módosításokból megállapította, hogy a felek bérpótlékot is magába foglaló alapbért nem állapítottak meg. A munkaszerződések, munkaszerződés- módosítások átalány megfizetésére vonatkozó megállapítást nem tartalmaznak és a bérjegyzékek sem vasárnapi munkavégzésre járó pótlékot, sem átalány kifizetésére vonatkozó tételt nem rögzítenek.
A munkáltató az Mt. 101. § (1) bekezdésére és a 140. § (1) bekezdésére utalással előadta, hogy álláspontja szerint a bevásárlóközpontban működő kereskedelmi egységek alkalmazottainak csak akkor jár a vasárnapi munkavégzés esetén ötven százalékos bérpótlék, ha a munkavállaló vasárnapi munkavégzésre kizárólag az Mt. 101. § (1) bekezdés i) pontja szerinti feltételek alapján (kereskedelmi tevékenységet folytató munkáltatónál) kerülhetne sor.
A munkáltató az Mt. 101. § (1) bekezdésére és a 140. § (1) bekezdésére utalással előadta, hogy álláspontja szerint a bevásárlóközpontban működő kereskedelmi egységek alkalmazottainak csak akkor jár a vasárnapi munkavégzés esetén ötven százalékos bérpótlék, ha a munkavállaló vasárnapi munkavégzésre kizárólag az Mt. 101. § (1) bekezdés i) pontja szerinti feltételek alapján (kereskedelmi tevékenységet folytató munkáltatónál) kerülhetne sor.
Értelemszerűen nem jár a vasárnapi pótlék, ha az ilyen munkavállalók vasárnapi munkavégzésére nem kizárólag az új Mt. 101. § (1) bekezdés i) pontjában foglaltak alapján kerül elrendelésre, hanem a munkáltató rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónak is minősül.
Álláspontja szerint a korábban hivatkozott Kúriai ítéletértelmében megállapítható, hogy a bevásárlóközpontokban működő kereskedelmi egységek rendeltetésük folytán vasárnap is működő munkáltatónak minősülnek, tehát ezzel nem csak az új Mt. 101. § bekezdés a) pontjának felelnek meg, hanem párhuzamosan megfelelnek az új Mt. 140. § (1) bekezdés a) pontjának is. Azon munkáltatóknak pedig, akik rendeltetésük folytán vasárnap is működőnek minősülnek, nem kell a vasárnapi rendes munkaidőben történő munkavégzéséért 50%-os pótlékot fizetniük.
Alperes védiratában korábbi indokolásai mellett előadta, hogy a hivatkozott Kúriai döntés a régi Mt. rendelkezésén alapul, ezért a bevásárlóközpontban működő ruházati boltot üzemeltető munkáltató - a szolgáltatás jellegéből adódóan - a hatályos jogszabályok figyelembevételével nem minősül rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónak, tevékenysége nem kötődik a vasárnaphoz, azonban az Mt. 101. § (1) bekezdés i) pontja alapján vasárnapra rendes munkaidőben történő munkavégzésre beoszthatja a munkavállalóit. Ugyanakkor az Mt. 140. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott pótlékot meg kell fizetnie a munkavállalóknak.
A bíróság megállapította, hogy a felperes keresete nem alapos.
A perben a bíróság azt vizsgálta, hogy a hatóság jogszerűen állapította-e meg a munkáltató vasárnapi pótlékfizetési kötelezettségét az Mt. 140. § (1) bekezdés a) pontja és 101. § (1) bekezdés i) pontja alapján.
A munkáltató nem vitatta, hogy a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozik, és kereskedelmi tevékenységet folytat, hanem arra hivatkozott, hogy a munkavállalók vasárnapi munkavégzése nem kizárólag az új Mt. 101. (1) bekezdés i) pontjában foglaltak alapján került elrendelésre, hanem a mivel rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónak is minősül, ezért az Mt. 140. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem köteles vasárnapi pótlékot fizetni.
A perben a bíróság azt vizsgálta, hogy a hatóság jogszerűen állapította-e meg a munkáltató vasárnapi pótlékfizetési kötelezettségét az Mt. 140. § (1) bekezdés a) pontja és 101. § (1) bekezdés i) pontja alapján.
A munkáltató nem vitatta, hogy a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozik, és kereskedelmi tevékenységet folytat, hanem arra hivatkozott, hogy a munkavállalók vasárnapi munkavégzése nem kizárólag az új Mt. 101. (1) bekezdés i) pontjában foglaltak alapján került elrendelésre, hanem a mivel rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónak is minősül, ezért az Mt. 140. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem köteles vasárnapi pótlékot fizetni.
Kapcsolódó
Pótlék elszámolása rendkívüli munkavégzés esetén
A kérdésben érintett munkavállaló napi 8 órás (7-15 óra közötti, hétfőtől péntekig terjedő) munkarendben dolgozott, mint középvezető. Ezt követően rendkívüli munkavégzés keretében kellett dolgoznia napi 12 órát (7-19 óra között) hétvégén és hétköznap is, valamint éjszaka (19-7 óra között). Hogyan kell esetében a pótlékokat elszámolni, különös tekintettel az éjszakai munkavégzésre?
Az új Mt. a korábbi szabályozáshoz képest szélesebb körben biztosítja a vasárnapi pótlékra való jogosultságot, így az az Mt. 140. § (1) bekezdés a) pontja alapján megilleti a munkavállalót, ha a munkavégzésre az Mt. 101. § (1) bekezdés i) pontban meghatározott feltétel alapján kötelezték. Erre tekintettel amennyiben önmagában a 101. § (1) bekezdés i) pontja szerinti feltétel fennáll - azaz a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló vasárnap kerül beosztásra - részére a vasárnapi pótlék jár, annak nincs jelentősége, hogy a felperes rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltató-e.
A bíróság álláspontja szerint a fentiek alapján a hatóság jogszerűen állapította meg a munkáltató vasárnapi pótlék fizetési kötelezettségét és ennek elmulasztása miatt a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 6/A.§ (1) bekezdés c) pontja alapján jogszerűen kötelezte 90.000.- forint munkaügyi bírság kifizetésére.
