Magánalapítvány: egy aktuális változással érintett adózó

Az alapítvány létesítésére, működésére, tevékenységének korlátaira vonatkozó általános szabályokat a Polgári Törvénykönyv vonatkozó szakaszai tartalmazzák (Ptk. 3:378-3:404. §). 
Speciális alapítványi forma a külön jogszabályban (a vagyonkezelő alapítványokról szóló 2019. évi XIII. törvény) rendezett vagyonkezelő alapítvány, amely az alapító által rendelt vagyon kezelésére és az ebből származó jövedelemnek az alapító okiratban megjelölt feladatok megvalósítása, valamint a kedvezményezettként megjelölt személy, illetve személyek javára történő vagyoni juttatás céljából alapítható. A vagyonkezelő alapítvány gazdasági tevékenységként a javára rendelt, illetve általa az említett célokból bizalmi vagyonkezelésbe vett vagyon kezelését végezheti. Vagyonkezelő alapítvány létesítéséhez az alapítvány javára legalább 600 millió forintnak megfelelő vagyont kell rendelni.
Adózási szempontból az személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) külön kategóriába sorolja az ún. magánalapítványokat.
Magánalapítványnak minősül az alapító, a csatlakozó vagy az alapító, a csatlakozó hozzátartozója, mint kedvezményezett érdekében a Ptk. rendelkezései szerint létrehozott alapítvány, továbbá a nem közhasznú vagyonkezelő alapítvány is, minden esetben feltéve, hogy kizárólag magánszemély alapító, csatlakozó által rendelkezésre bocsátott vagyonnal vagy kizárólag magánszemély által a vagyonkezelő alapítvány vagyonkezelésébe adott vagyonnal és ezek hozamaival gazdálkodik (Szja tv. 3. § 62. pont). 
Ez a rendelkezés kedvező adózási feltételekkel lehetővé teszi a vagyonkezelő alapítványnak nem minősülő olyan kisebb vagyonnal rendelkező családi alapítványok létesítését is, amelyek révén a család tagjainak eltartása, gondozása, nevelése, iskoláztatása akár több generáción át biztosíthatóvá válik.

Az alapítással, csatlakozással összefüggő adózási előírások

Az alapítvány létesítése (az alapítványhoz történő csatlakozás) nem minősül az alapítványt alapító (csatlakozó) magánszemély rendelkezési jog-gyakorlásának, azaz önmagában az ilyen jogi aktus miatt nem keletkezik adókötelezettsége [Szja tv. 9. § (3) bekezdés]. Ugyanakkor, ha a magánszemély valamely bevételét (például a fizetését, tiszteletdíját, osztalékát) nem veszi fel, hanem közvetlenül bármilyen cél javára felajánlja (többek között például alapítványnak adja), vagyis rendelkezik a jövedelméről, az adókötelezettséget a vonatkozó szabályok szerint teljesítenie kell.
Alapítvány javára nem csak pénzt lehet adni, hanem vagyontárgyakat is. Ha az alapító, csatlakozó magánszemély egyéni vállalkozó, az alapítvány tulajdonába adott készletek szokásos piaci értéke vállalkozói bevételnek minősül [Szja tv. 49/B. § (4a) bekezdés].

A kedvezményezettek adózása

A magánalapítvány alapító okiratában megjelölt kedvezményezett magánszemély számára a magánalapítvány vagyona (ide nem értve az említett vagyonok hozamait) terhére juttatott vagyoni érték adómentes, kivéve, ha a kedvezményezett magánszemély e jogállását valamely tevékenység, dolog átruházása vagy szolgáltatás nyújtása ellenértékeként, vagy azzal összefüggésben szerezte, illetve, ha a kifizető – kifizető hiányában a kedvezményezett magánszemély – nyilvántartása alapján a hozamok nem különíthetők el az alapítványi vagyontól [Szja tv. 1. számú melléklet 7.26. pont]. Az utóbbi esetekben az alapítványtól származó bevétel adókötelezettségének jogcímét és a jövedelem összegét a tevékenységre, átruházásra, szolgáltatásnyújtásra irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani. Ha az említett nyilvántartások alapján a bevétel adókötelezettségének jogcímét nem lehet megállapítani, a bevétel egészét egyéb jövedelemnek kell tekinteni [Szja tv. 4. § (7) bekezdés].
A közhasznúnak nem minősülő alapítvány által az alapítványi vagyon hozamainak terhére a kedvezményezett magánszemély részére juttatott vagyoni érték osztaléknak minősül. A rendelkezés alkalmazása során azt kell feltételezni, hogy a kedvezményezett először a hozamot szerzi meg. Ha a kifizető – kifizető hiányában a kedvezményezett magánszemély – nyilvántartása alapján a hozamok nem különíthetők el a kezelt vagy az alapítványi vagyontól, a magánszemély által megszerzett vagyoni érték egészét osztaléknak kell tekinteni [Szja tv. 66. § (1) bekezdés ag) pont és (5) bekezdés]. 
A magánalapítvány 2020. január 1-jétől tartós befektetési szerződést is köthet a kedvezményezett magánszemélynek történő vagyoni juttatás céljából. Ilyen esetben, ha a juttatás forrása a tartós befektetésből származó hozam, azt a kedvezményezettnél nem kell jövedelemként figyelembe venni [Szja tv. 66. § (5) bekezdés]. Az így kezelt, elkülönített vagyon hozama az adóztatás szempontjából ugyanolyan megítélés alá esik, mintha e vagyonra a vagyon „eredeti” tulajdonosa (vagyonrendelő, alapító, csatlakozó) kötne tartós befektetési szerződést. Ilyenkor a szerződés szerint keletkező hozam esetleges adókötelezettségét, bevallását a szerződő alapítvány teljesíti [Szja tv 67/B § (7) és (14) bekezdés].

Például egy család (nagyszülők és felnőtt gyermekeik) által 60 millió forinttal létesített alapítvány célja az idős nagyszülők, mint kedvezményezettek gondozásának, egészségügyi ellátási költségeinek viselése, valamint a három egyetemista unoka, mint kedvezményezettek iskolai tanulmányainak támogatása. Az alapító okirat szerint a kedvezményezettek számára csak a hozamok terhére, és legfeljebb a vagyon 4 százalékáig a vagyon terhére lehet kifizetést teljesíteni.
Az alapítvány vállalkozási tevékenységet nem folytat, szabad pénzeszközeinek nagy részét tartós befektetési szerződés alapján kezeli, illetve értékpapírokba fekteti, a hozamokról elkülönített nyilvántartást vezet. 
Amennyiben 
- az unokák a vagyon terhére tandíj céljára évenként 300-300 ezer forint támogatásban részesülnek, nem kell adót fizetniük;
- az unokák és a nagyszülők az értékpapírok hozamai (osztalék, árfolyamnyereség) terhére havi 60-60 ezer forint támogatást kapnak, az osztalékra vonatkozó szabályok szerint kell adózniuk;
- a kedvezményezettek a lekötési időszak végén a tartós befektetési szerződésből származó hozam terhére kapnak támogatást, azt jövedelemként nem kell figyelembe venniük.

(Cikkünket teljes terjedelmében az Adózási Módszertani Szemle januári számában olvashatják)