Bejelentkezés

Hogyan működik együtt a kiva és az ekho?

Egy korlátolt felelősségű társaság decemberben bejelentkezett a kisvállalati adó hatálya alá. A társaságnak – tevékenységéből adódóan – több olyan kifizetése is van, amelyre nézve a magánszemélyek úgy nyilatkoztak, hogy díjazásuk tekintetében az adó- és járulékfizetési kötelezettségüket az Ekho törvény szerint kívánják teljesíteni. Milyen kérdéseket vethet fel mindez a gyakorlatban?

A magánszemélyek tehát úgy nyilatkoztak, hogy díjazásuk tekintetében az adó- és járulékfizetési kötelezettségüket az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Ekho tv.) szerint kívánják teljesíteni.

Első kérdésként az merült fel, hogy azok a kifizetések, amelyekre a nyilatkozatok alapján az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (röviden: ekho) adózási módot alkalmazzák, a kisvállalati adó alapját képezik-e, mint személyi jellegű kifizetés, figyelemmel arra, hogy ezek a jövedelmek nem minősülnek járulékalapot képező jövedelemnek. 

További kérdést vet fel, hogy amennyiben a társaság a kisvállalati adó szabályai szerint adózik a minimálbérnek megfelelő összeg után, akkor ez egyáltalán megfelel-e annak a törvényi feltételnek, mely szerint az ekho alkalmazása akkor választható, ha a jövedelem után a közteherviselési kötelezettségek teljesítése az általános szabályok szerint történik? A társaság, mint munkáltató a minimálbért meghaladó jövedelmet veszi figyelembe az ekho alapjaként, a minimálbér után pedig az általános szabályok szerint történik a közterhek megfizetése.

Az első kérdésfelvetés kapcsán mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy mi képezi a kisvállalati adó alapját?

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Kiva tv.) 20. § (1) bekezdése szerint 2017. január 1-jétől a kisvállalati adó alapja a 20. § (3)-(5) bekezdés szerinti tételek egyenlegének a személyi jellegű kifizetésekkel növelt összege, de legalább a személyi jellegű kifizetések összege. A Kiva tv. 20. § (2) bekezdés a) pontja szerint személyi jellegű kifizetésnek azon személyi jellegű ráfordítás minősül, amely a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerint járulékalapot képez az adóévben. 

A Tbj. 27. § (1) bekezdés a) pontja alapján járulékalapot képező jövedelem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerint összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem, a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a szakképzési munkaszerződés alapján ténylegesen kifizetett pénzbeli juttatás, a felszolgálási díj, az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj. 

Fontos megemlíteni, hogy a Kiva tv. 20. § (2) bekezdése nem közvetlenül a Tbj. 27. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozik, hanem úgy fogalmaz, hogy „személyi jellegű kifizetésnek azon személyi jellegű ráfordítás minősül, amely a Tbj. szerint járulékalapot képez”. E megfogalmazásból adódóan a Tbj. szabályait komplexen kell vizsgálni, ezért feltétel az is, hogy az adott kifizetés ténylegesen járulékalapot képezzen. Így a Tbj. szabályai alapján járulékalapról biztosítási kötelezettség hiányában nem beszélhetünk. Ennek például a minimálbér 30 százalékát el nem érő megbízási díj vonatkozásában van jelentősége. 

Az idézett rendelkezés alapján a jövedelem azon része, amelyre tekintettel a magánszemély tekintetében az általános szabályok szerint történik a közteherviselés, járulékalapot képező jövedelemnek minősül, következésképpen a kisvállalati adó alapját képezi. 

Ugyanakkor az a kifizetés, amelyre az ekho adózási forma kerül alkalmazásra, nem tartozik a kisvállalati adó alapjába, mivel az nem minősül a fentiek szerint járulékalapot képező jövedelemnek. E kifizetés után a közterheket az ekho szabályai szerint kell megfizetni.

Ez azt is jelenti, hogy ha egy tevékenységre az ekho szabályait választották, de a jövedelem egy része az általános szabályok szerint viseli a közterheket (adó- és járulékterheket), akkor

  • az általános szabályok szerint adózott jövedelemrész kisvállalati adóalapot képez,
  • azonban az ekho-val adózó jövedelemrész nem számítható be a kisvállalati adó alapjába, mint személyi jellegű kifizetés. 

A másik adózói kérdéssel kapcsolatban elmondható, hogy az Ekho tv. 3. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a közterhek ekho-val történő teljesítésének egyik feltétele, hogy a magánszemély az adóévben bármely tevékenységével összefüggésben munkaviszonyból származó olyan jövedelmet szerezzen, amely után a közteherviselési kötelezettségek teljesítése az általános szabályok szerint történik (EGT államban biztosított magánszemély esetén a személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettségre vonatkozik ez a feltétel). További követelmény, hogy a magánszemély tevékenysége alapján az Ekho tv. 3. § (3) és (3c) bekezdéseiben meghatározott foglalkozásúnak minősüljön (pl. újságíró, rádióműsor-szerkesztő, hivatásos sportoló), és a kifizetőnek írásban nyilatkozzon arról, hogy az ekho alkalmazását választja a számára kifizetett bevétel (illetve annak a nyilatkozatban meghatározott része) tekintetében.

Ha a magánszemély munkaviszonyban végez olyan tevékenységet, amely alapján jogosult az ekho választására, akkor a munkáltatónak a tevékenység adott havi ellenértékeként kifizetett összegnek a havi minimálbért meghaladó részére kell figyelembe vennie a magánszemély által az ekho választására tett nyilatkozatot (az Ekho tv. 3. § (7) bekezdés a)-c) pontjában foglalt kivételekre is tekintettel).

Mindent összevetve az ekho jogszerű választására akkor van mód, ha a munkaviszonyban álló magánszemély által megszerzett jövedelem tekintetében a munkabérnek a havi minimálbért meg nem haladó része után a magánszemély az általános szabályok szerint eleget tesz a személyi jövedelemadó- és a járulékfizetési kötelezettségnek. 

Az éves minimálbért az év első napján érvényes minimálbér alapulvételével kell kiszámítani. 

Tekintettel arra, hogy az ekho választására előírt, előzőekben említett törvényi feltételeknek a magánszemély vonatkozásában kell teljesülniük, ezért a magánszemély által az ekho választására tett nyilatkozat jogszerűségét nem befolyásolja az a körülmény, ha a munkáltató a kisvállalati adó szerinti adózást választotta, és eszerint teljesíti kötelezettségeit.

Nagy Attila (2021-11-08)