Készpénzfizetési korlát kiskereskedőnél

Például havonta vásárolhat a kiskereskedő 1,5 millió forint értékben vagy 3-4szer 1,5 millió forint (akár 6 millió forint) értékben?

Első lépésben azt kell tisztáznunk, hogy a készpénzfizetés korlátozását érintő szabály értelmezésekor mit kell a szerződés fogalma alatt értenünk.
A NAV e tárgyban kiadott útmutatói (3002/2013. és 3001/2022., ezek elérhetőek jelenleg is az adóhatóság honlapján) szerint, ha a különböző jogügyleteket egymásra tekintettel valósítják meg, amennyiben azok gazdasági céljukat tekintve vagy a szerződéskötés körülményeit figyelembe véve szerződéses egységet mutatnak, úgy azokat a készpénzfizetési korlátozás szempontjából egy szerződésként kell figyelembe venni. Így a jogügylet egy értékesítésként, vásárlásként értelmezhető, és az értékhatár megállapításánál ezen szerződéses ügylethez tartozó kifizetéseket össze kell számítani.

Ha a kérdéses áruk megrendelésére önállóan, egymástól elkülönülten kerül sor, akkor nem kell azok ellenértékét a fenti szabály alkalmazásakor összeszámítani. 

Amennyiben a felek szerződéses akarata értelmében, egy megállapodás kötése útján kerül sor előre meghatározott mennyiségű áru – akár rendszeres, több részletben történő – leszállítására, előre meghatározott összegű ellenértéken, akkor a tényleges szállítások számától függetlenül a készpénzfizetés korlátozására vonatkozó szabályok számítása szempontjából ez szintén egy jogügyletet jelent.

Keretszerződések

A kereskedelemben gyakoriak az ún. keretszerződések. A Ptk. által megengedett szerződési szabadságból következően a szerződéses gyakorlatban kialakult keretszerződés nem egy önálló szerződéstípus, hanem egy olyan szerződési forma, amely hosszabb időszak vonatkozásában rögzíti a felek jogait és kötelezettségeit, valamint a teljesítésre vonatkozó alapvető követelményeket. Jellemzője, hogy a jövőre vonatkozóan biztosít a vevő részére lehetőséget bizonyos szolgáltatások igénybevételére, termékek megvásárlására a keretszerződés keretei között, akár többszöri szállítás mellett is. A vásárlás jellemzően a vevő általi egyoldalú megrendeléssel vagy ún. „lehívással illetve felhasználással” történik, többször – az írásbeliséget nélkülözve – szóban vagy ráutaló magatartás formájában. Ebben az esetben a keretszerződésen belül önálló, egyedi szerződések keletkeznek, így minden egyes szerződést külön, önállóan kell az Art. 233. § (1) és (2) bekezdései szerint megítélni.
Amennyiben több különálló szerződés ellenértékének a kifizetése történik egy naptári hónapon belül, és a kifizetendő összeg együttesen a másfél millió forintot meghaladja, az adózó nem szankcionálható, ha a kifizetések esetenkénti (szerződésenkénti) összege egyetlen esetben sem lépi túl a törvényi értékhatárt. Abban az esetben viszont, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek közötti jogügylet nem rendeltetésszerű joggyakorlás miatt került több szerződésben meghatározásra, akkor az ugyanazon felek között létrejött szerződések alapján ugyanazon adózó részére teljesített kifizetéseket össze kell számítani.

A kérdésben vázolt esetben a felek nem kötöttek írásban szerződést. Ennek kapcsán is lényeges, hogy az Art. a készpénzkifizetés korlátozásra vonatkozó szabály alkalmazása szempontjából nem határozza meg külön a szerződés fogalmát, ezért minden egyes, a szabályozás hatálya alá eső gazdasági eseménynél a polgári jog szabályaiból kell kiindulni. A polgári jog általános szabályai szerint a szerződés alapján a felek között teljesítés, azaz polgári jogi értelemben vett szolgáltatás és ellenszolgáltatás történik. A szerződés megkötésére pedig sor kerülhet írásban, szóban vagy ráutaló magatartással.

A ráutaló magatartás jelen esetben az, hogy a társaság árubeszerzéssel megbízott munkatársa besétál az adott kereskedőhöz és megvásárolja a kívánt árut. 

Ezzel egy adásvételi szerződés teljesül, függetlenül attól, hogy nem foglalták a felek írásba az ügylet feltételeit.

Amennyiben a társaság vásárlásai nem minősülhetnek egyetlen ügylet „feldarabolásának” – azaz az általa követett gyakorlat megfelel például a keretszerződés kapcsán vázoltaknak –, akkor a vízválasztó 1,5 millió forintot ügyletenként kell figyelembe venni, azaz adott esetben 4 x 1,5 millióról beszélünk ugyanazon partnerre érvényesen.
Természetesen egy konkrét esetben csak a tényállás teljes körű ismerete mellett adható egzakt válasz a szerződések megítélését érintően.

Készpénzfizetés lehetősége

Ugyanakkor szállítóik számára (és értékesítői szerepükben Önöknek is) lényeges, hogy – szigorú feltételekkel, de – az árukereskedők (nagy- és kiskereskedők egyaránt) elfogadhatnak 3 millió forintot elérő összegben is készpénzfizetést. Ehhez vállalniuk kell, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény rendelkezései szerinti „pénzmosási szabályokat” alkalmazzák, és a kereskedelmi hatóságnál nyilvántartásba kell vetetniük magukat [2017. évi LIII. törvény 6. § (1) bekezdése; 65. § (6) bekezdése].
Ez azonban azzal jár, hogy a kereskedőnek lényegében a pénzintézetekével megegyező ügyfél-átvilágítást kell elvégeznie, a pénzmosás-gyanús eseteket pedig jelentenie is kötelező.
Ha pedig az érintett kereskedő elmulasztja ezeket a kötelezettségeit, akár 400 millió (!) forint bírságra is számíthat [2017. évi LIII. tv. 69. § (1) bekezdése hc) pont].
Fontos kiemelni, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény által előírt regisztrációs kötelezettség csak és kizárólag az árukereskedelmi tevékenységet folytatóra (termékértékesítőre) vonatkozik, azaz nem jelenti azt, hogy bármely piaci szereplő – ideértve a vevői minőségükben eljárókat is – felemelheti az 1,5 milliós kifizetési korlátot a duplájára, ha regisztrál a megfelelő helyen.
Viszont az előzőekben hivatkozott általános mulasztási bírság-szabályt [Art. 233. § (1) és (2) bekezdései] a készpénzfizetési korlátot túllépő, pénzforgalmi számla nyitására kötelezett szállító és vevő esetében alkalmazni kell.