Internetes értékesítés és hibás termék, avagy ünnepek utáni kérdések

Interneten értékesített termékek számlázása

Egyre többen vagyunk, akik az interneten keresztül, webáruházakban szerezzük be a karácsonyi ajándékokat. A példaként állított kft. is egyike az ilyen áruházakat üzemeltető vállalkozásoknak. A megrendelőiknek díjbekérőt küldenek, majd az ellenérték beérkezését követően előlegszámlát állítanak ki. A termék postára adásakor (amelyre egy-két napon belül sor kerül) végszámlát már nem állítanak ki. Helyes az általuk követett gyakorlat?

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 55. § (1) bekezdése határozza meg a teljesítés fogalmát, mely egyben a számlázás időpontját érintően is döntő jelentőséggel bír: az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (ez minősül az áfa rendszerében teljesítésnek.
Az Áfa tv. 163. § (1) bekezdés a) pontja pedig úgy rendelkezik, hogy az adóalany a számla kibocsátásáról legkésőbb a teljesítésig, de legfeljebb az attól számított észszerű időn belül köteles gondoskodni.
Fentiekhez kapcsolódóan azt is fontos tudni, hogy az általános forgalmi adózásban önálló adóztatási pontot jelent az előlegfizetés. Előlegről az Áfa tv. értelmezésében akkor beszélhetünk, ha a teljesítést megelőzően az ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak [Áfa tv. 59. § (1) bekezdés].

Előlegfizetés esetén a számla kiállításának kötelezettségét az Áfa tv. 159. §-a írja elő: előleg megszerzése esetén az adóalany akkor köteles számla kibocsátásáról gondoskodni, ha az előleget egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy fizeti, vagy ha ebbe a körbe nem tartozó személy, szervezet fizet előleget, és az előleg összege eléri vagy meghaladja a 900 000 forintnak megfelelő pénzösszeget. Egyéb esetekben pedig akkor, ha az előleget fizető kéri a számla kibocsátását. Azaz, előleg fizetése esetén nem minden esetben merül fel számlakiállítási kötelezettség.
Ugyanakkor azt is szem előtt kell a vállalkozásoknak tartaniuk, hogy a számviteli törvény 165. § (1) bekezdése alapján minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.
Ezért abban az esetben, ha a számla kiállítása nem kötelező, az előleg átvételét, mint gazdasági eseményt, akkor is dokumentálni kell a számviteli törvény szerinti számviteli bizonylattal.

Amennyiben a társaság még azt megelőzően, hogy a termék értékesítését teljesítené, az ellenértékbe beszámító pénzösszeget kér, akkor az előlegnek minősül. Amennyiben az Áfa tv. hivatkozott 159. §-ában előírt feltételek teljesülnek, akkor az előlegről számlát is kell kiállítania a cégnek.

Az előlegszámla értelemszerűen az előleg fizetését igazolja, míg az ügylet teljesítését a végszámla hivatott bizonyítani. Emiatt számlát (végszámlát) akkor is ki kell állítani, ha esetleg a teljes ellenértéket már korábban, előlegként megfizette a vevő.

Fontos azonban, hogy nem kifogásolható az a megoldás sem, ha az előlegszámla és a végszámla ugyanazon számladokumentumra kerül: a kibocsátott elő¬legszámlán szerepeltetik az előlegként átvett 100 százalékos összeget, jelölve az előleg átvételének, jóváírásának napját, mint az adófizetési kötelezettség keletkezési napját, majd pedig ezen a számladokumentumon megjelölik az ügylet majdani teljesítési időpontját is, jelezve, hogy ekkor már további ellenérték-rendezésre nem kerül sor.
Ez a megoldás azonban csak úgy alkalmazható, ha az előlegszámla kiállításakor ismert magának a termékértékesítésnek a teljesítési időpontja (vagyis, hogy a terméket mikor szállítják ki és adják át a vevő részére). A teljesítés időpontja ugyanis kötelező tartalmi eleme a számlának.

Az interneten keresztül zajló értékesítéskor pedig általában pontosan az a probléma, hogy előzetes számlakiállítás esetén még nem ismert a teljesítés (kiszállítás) időpontja.

Ha ez az előlegszámla kiállításakor valóban nem ismert adat, akkor csak az lehet a megoldás, hogy az előlegről annak kézhezvételét követően előlegszámlát, az ügylet teljesülését követően [az Áfa tv. 163. § (2) bekezdés szerinti észszerű időn belül] pedig végszámlát állít ki a társaság.

Garancia a nagykereskedőnél: visszaküldött hibás termék helyett új termék

Az érintett nagykereskedelmi cég Kínából importál árucikkeket, és azokat hazai kiskereskedelmi áruházláncoknak értékesíti. Gyakran előfordul, hogy a végső felhasználó (aki az áruházban megvette a terméket) nem az áruháznak juttatja vissza a meghibásodott terméket, hanem közvetlenül a társaságnak, mivel üzletpolitikai célból 6 hónapnál hosszabb garanciát adnak a 10000 Ft alatti termékekre is. Ilyenkor a meghibásodott termék helyett új terméket adnak, illetve küldenek a végső felhasználónak. Hogyan kell ezeket a gazdasági eseményeket könyvelniük, és milyen bizonylatok alapján?

Fontos körülmény, hogy a végső felhasználónak az áruházlánc által értékesített terméket nem a kiskereskedő (a tényleges eladó), hanem a nagykereskedő (az „eladó eladója”) veszi vissza, és a visszavett hibás árucikk helyett az újat sem az eredeti eladó adja át, hanem a nagykereskedő.

Ez azért lényeges, mert bár cseréről van szó, de ez mégsem minősíthető klasszikus cserének.

Először vegyük alapul a klasszikus cserét! Ilyen esetben az eredeti eladónak

• a visszavett hibás termékről az eredeti számlát helyesbítő számlát kell kiállítania negatív előjelű értékadatokkal, és a helyesbítő számla alapján az árbevétel és fizetendő áfa csökkentésével a végső felhasználó felé kötelezettséget kell előírnia, az eredeti beszerzési áron a hibás terméket az eladott áruk beszerzési értékének csökkentésével készletre kell vennie;
• a visszavett hibás termék helyett átadott terméket – mint értékesített terméket – az áfa felszámításával számláznia kell, árbevételként, fizetendő áfaként könyvelnie a végső felhasználóval szemben követelésként, az átadott új termék bekerülési értékét is ki kell vezetnie, elszámolnia az eladott áruk beszerzési értékeként;
• azonos értékű termékek cseréje esetén a végső felhasználóval szembeni kötelezettség a végső felhasználóval szembeni követeléssel, az árbevétel és fizetendő áfa csökkenésével az árbevétel és fizetendő áfa növekedése, az eladott áruk beszerzési értékének csökkenésével annak a növekedése megegyezik, és így az eredményre gyakorolt hatás nulla;
• továbbá, a visszavett hibás terméket az értékesíthetőség (esetleges javítás után) szempontjából minősíteni kell, és a minősítésnek megfelelően értékvesztést kell elszámolnia, vagy mint használhatatlan termék bekerülési értékét az eredmény terhére ki kell vezetnie.

A vizsgált esetben azonban nem a klasszikus cseréről beszélünk, ezért fentieket némi eltéréssel kell alkalmazniuk:

• a nagykereskedő nem állíthat ki helyesbítő számlát, mert az eredeti számlát sem ő állította ki: ezért a „visszavett” hibás termékről jegyzőkönyvet kell kiállítania, amelyben a mások által eladott termék visszavételi értékeként az eredeti – áfa nélküli – eladási árat tünteti fel, és a jegyzőkönyv alapján az eladási áron veszi készletre a térítés nélkül átadott eszközök egyéb bevétel – számlával szemben;
• a visszavett hibás termék helyett átadott új terméket – az előbbi jegyzőkönyv alapján – könyveli, mint térítés nélkül átadott készletet az egyéb ráfordítás számlával szemben, majd azt összevezeti az ugyanazon gazdasági esemény (a csere) kapcsán kimutatott egyéb bevétel számlával szemben, azonos értékű termékek cseréje esetén összevezetés után egyik számlán sem maradhat egyenleg;
• továbbá, a visszavett hibás terméket az értékesíthetőség szempontjából (javítás nélkül vagy javítás után) minősítenie kell, és a minősítésnek megfelelően értékvesztést kell elszámolnia, vagy mint használhatatlan termék bekerülési értékét az eredmény terhére ki kell vezetnie.