Hogyan juthatunk hozzá a pénzünkhöz?

A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) értelmében a munkaszerződésben a feleknek meg kell állapodniuk a munkavállaló alapbérében, amely a munkaszerződés kötelező tartalmi eleme. Mindemellett természetesen nem kizárt (de nem is kötelező) az egyéb bérelemekben is megállapodni a munkaszerződésben. Ha az egyéb bérelemeket nem a munkaszerződés tartalmazza, azokat a tájékoztatóban kell feltüntetni. Az Mt. értelmében ugyanis a munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított 15 napon belül írásban köteles tájékoztatni a munkavállalót – többek között – az alapbéren túli munkabérről és egyéb juttatásokról.
Az Mt. értelmében a munkabért – külföldön történő munkavégzés vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – forintban kell megállapítani és kifizetni, ettől sem a felek megállapodása, sem a kollektív szerződés nem térhet el. Ez tükrözi a gyakorlatban kialakult tendenciát, amely sok esetben külföldi pénznemben határozta meg a munkabér összegét, noha a korábbi Mt. szerint ez kifejezetten tilos volt.
A munkabér forintban történő megállapítása minden bérelemre vonatkozóan előírás, azaz nem csak az alapbér, de a bérpótlék, teljesítménybér stb. tekintetében is.
A nem forintban történő bérmegállapítás semmis, azaz érvénytelen kikötés. Ez azt jelenti, hogy ha a felek például euróban állapították meg a munkavállalót megillető alapbért, e részben a munkaszerződés érvénytelen, és helyette a forint-összeget kell munkabérnek tekinteni. A gyakorlat ezzel kapcsolatban az, hogy a szerződéskötéskori MNB-középárfolyam szerinti forint-összeget kell alkalmazni alapbérként.
Szintén érvénytelen az a kikötés, ha a felek a munkabér összegét havi fordulónapon irányadó MNB (vagy más bank) árfolyamához kötik. Gyakran találkozunk az alábbi szövegezéssel: „a munkavállaló alapbére havi … eurónak a tárgyhó 15. napján érvényes MNB-középárfolyama szerint számított forint-összege”. Ez a fajta megállapodás is jogszabályba ütközik, azaz semmis, helyette a forint-összeget kell irányadónak tekintetni.
A munkabért utalvány vagy fizetőeszköz helyettesítésére szolgáló más formában kifizetni nem lehet.
Az Mt. értelmében a munkavállaló részére járó munkabért utólag, legalább havonta egy alkalommal kell elszámolni, feltéve, hogy a felek megállapodásukban másként nem rendelkeznek.

A munkabér elszámolását el kell választani a munkabér kifizetésétől. 

A munkabér elszámolása nem más, mint annak megállapítása a munkáltató részéről, hogy a munkavállaló az adott időszakban milyen összegű munkabérre jogosult, és a munkabért milyen levonások terhelik. Az Mt. értelmében a munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított 15 napon belül írásban köteles tájékoztatni a munkavállalót – többek között – a munkabérről való elszámolás módjáról.
A kifizetett munkabér elszámolásáról a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig írásbeli tájékoztatást kell adni. Ennek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a munkavállaló az elszámolás helyességét, a levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja. A tájékoztatás formája írásos, és azzal szemben tartalmi követelmény, hogy a munkavállaló számára ellenőrizhető legyen. Az írásbeli tájékoztatást legkésőbb a tárgyhónapot követő hó 10. napjáig át kell adni a munkavállaló részére, de ezen időponttól el lehet térni (megállapodásban).
Amennyiben az elszámolás nem történik meg, a munkáltató köteles bizonyítani azt, hogy a munkabér összege és a levonások mértéke helyes volt.
Az elszámolás – jellegéből fakadóan – megelőzi a munkabér kifizetését. Az Mt. szabályozza azt az esetet, amikor a munkabér elszámolása és kifizetése közötti időszakban a módosítást szükségessé tevő körülmény merül fel (pl. a munkavállaló keresőképtelenné válik vagy rendkívüli munkát végez).
A munkavállalót, ha a munkabér tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követően bekövetkező ok miatt az elszámolás módosítása szükséges, a tárgyhónapra vonatkozó munkabér-elszámolás módosításáról legkésőbb a következő havi munkabér elszámolásakor tájékoztatni kell. A munkabér-különbözetet a következő havi munkabérrel egyidejűleg ki kell fizetni. A munkáltató a többletkifizetést az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint levonhatja.

Az Mt. értelmében egyenlőtlen munkaidő-beosztás és

a)    havibéres díjazás esetén a munkavállalónak – a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül – a havi alapbére jár;
b)    órabéres díjazás esetén – eltérő megállapodás hiányában – a munkáltató a munkavállaló munkabérét az adott hónapban irányadó általános munkarend szerinti munkanapok számának és a napi munkaidőnek az alapulvételével számolja el és fizeti ki.

Vagyis a munkavállaló havi bére egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén független a beosztás szerinti munkaidőtől, a munkavállaló mindig a havi bérére jogosult, akár többet, akár kevesebbet dolgozott az általános munkarend szerinti munkaidőhöz képest.

A munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak lejártakor a munkavállaló munkabérét az általános munkarend és a napi munkaidő, valamint a teljesített munkaidő alapulvételével el kell számolni. A munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak lejártát követően, ha a munkavállaló az elszámolt munkabérnél alacsonyabb összegű munkabérben részesült, a különbözetet számára a következő havi munkabérrel ki kell fizetni. Az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkavállaló az elszámolt munkabérnél magasabb összegű munkabérben részesült.
A munkabért a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig ki kell fizetni. (Az Mt. értelmében a munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított 15 napon belül írásban köteles tájékoztatni a munkavállalót – többek között – a munkabérfizetés gyakoriságáról, valamint a kifizetés napjáról.)
A kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetében, ha a részére járó munkabér vagy annak része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, a munkabért ennek megfelelő időpontban kell kifizetni, tehát e körben eltérést enged az Mt. a kifizetés napja tekintetében. Az alapbér felének megfelelő összegű előleget azonban legalább havonta ilyen esetben is fizetni kell.
A munkabért készpénzben vagy a munkavállaló által meghatározott fizetési számlára utalással kell kifizetni. A fizetési számlára utalással történő kifizetés esetén a munkáltatónak úgy kell eljárni, hogy a munkavállaló munkabérével a bérfizetési napon rendelkezhessen.
A munkabér kifizetése a munkavállaló részére költséget nem okozhat. Ezen szabály alól egy kivétel van, nevezetesen, hogy nem vonatkozik ez a szabály arra, ha nem magyarországi székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára történik az átutalás. Ennek többletköltségét a munkavállaló tartozik viselni.

Fizetés felvétele automatából

A gyakorlatban sokszor merül fel az a kérdés, hogy az ATM-ből történő készpénzfelvétel költségét kinek kell viselnie. A gyakorlat e körben egyértelmű, a munkavállaló viseli, ez nem hárítható át a munkáltatóra. Az a szabály ugyanis, miszerint a munkabér kifizetése nem okozhat a munkavállaló részére költséget, csak a kifizetésre vonatkozik, azaz arra a munkáltatói aktusra, amikor az utalás a munkáltatótól elindul a munkavállaló bankszámlájára.
A munkabért a munkavállalónak vagy meghatalmazottjának kell kifizetni, kivéve, ha ebben a munkavállalót bírósági vagy hatósági határozat korlátozza. Ha a kifizetés meghatalmazottnak történik, a meghatalmazást írásba kell foglalni, azonban ilyen meghatalmazás hiányában is eljárhat a munkavállaló képviseletében hozzátartozója, amennyiben a jognyilatkozat megtételében a munkavállaló akadályozva van. Vita esetén az akadályoztatás tényét igazolnia kell.
A munkabér készpénzben történő kifizetése esetén – eltérő megállapodás hiányában – speciális szabályok irányadóak.

1.    A munkabért, ha a bérfizetési nap heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) vagy munkaszüneti napra esik, legkésőbb az ezt megelőző munkanapon kell kifizetni.
2.    A munkabért a bérfizetés előtti utolsó munkahelyen töltött munkanapon kell kifizetni, vagy a munkáltató költségére a tartózkodási helyére kell megküldeni, ha a munkavállaló a bérfizetési napon jogos okból nem tartózkodik a munkahelyén.
3.    A szabadság megkezdése előtti munkanapon ki kell fizetni a szabadság idejére eső bérfizetési napon esedékes, valamint az igénybe vett szabadság idejére járó munkabért.
4.    A munkáltató a munkabért köteles a munkavállaló által megadott címre elküldeni, ha a munkaviszony a bérfizetési nap előtt megszűnt. Ennek költsége a munkáltatót terheli.
5.    A munkabért a munkavállaló munkahelyén vagy a munkáltató telephelyén munkaidőben kell kifizetni. Szórakozóhelyen munkabér csak az ott dolgozóknak fizethető ki. A fentiektől sem a felek megállapodása, sem a kollektív szerződés nem térhet el.

A késedelmi kamat kérdése

Az Mt. 2014. március 15. napjától hatályos rendelkezése értelmében a Ptk. 6:47. § szerinti kamat a felek megállapodása alapján jár.
A Ptk. 6:47. §-a a kamat tekintetében úgy rendelkezik, hogy pénztartozás után – ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik – kamat jár. A kamat mértéke megegyezik a jegybanki alapkamattal. Idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén a kamat mértéke az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ha ilyen nincs, a pénzpiaci kamat. A kamat számításakor az érintett naptári félév első napján érvényes kamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére. Ez a típusú kamat a munkaviszonyban tehát csak kifejezett megállapodás esetén jár. Megjegyezzük, hogy kollektív szerződés – a munkavállaló javára – eltérhet.
Ugyanakkor – álláspontunk szerint – továbbra is alkalmazandó a késedelmi kamat szabálya. Az új Ptk. 6:48. §-a („Késedelmi kamat”) értelmében pénztartozás esetén a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdődően a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal – idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamattal, ennek hiányában a pénzpiaci kamattal – megegyező mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni, akkor is, ha a pénztartozás egyébként kamatmentes volt.
Ha a jogosultnak a késedelembe esés időpontjáig kamat jár, a kötelezett a késedelembe esés időpontjától e kamaton felül a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat – idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ennek hiányában a pénzpiaci kamat – egyharmadával megegyező késedelmi kamatot, de összesen legalább a fent meghatározott késedelmi kamatot köteles fizetni.

A kamat számításakor a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.