A gyermekgondozási ellátások jogosultjának utólagos módosítása

Gyakori élethelyzet, hogy a gyermek megszületésekor az egyik szülő igényli az ellátást, később azonban kiderül, hogy a másik szülő biztosítási jogviszonya vagy jövedelmi helyzete alapján magasabb összegű ellátás lenne megállapítható. Előfordulhat az is, hogy a család munkavállalási, gazdasági vagy egyéb személyes körülményei időközben megváltoznak, ezért célszerűvé válik az ellátásra jogosult személyének módosítása.

A választás lehetősége ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az ellátások korlátlanul átruházhatók vagy tetszőlegesen módosíthatók. Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira vonatkozó szabályozás továbbra is abból az alapelvből indul ki, hogy ugyanazon gyermek után ugyanarra az időszakra ugyanazon ellátásban egyidejűleg kizárólag egy jogosult részesülhet [Ebtv. 39. § (3) bekezdés]. Ha tehát a jogosult személye utólag megváltozik, annak nemcsak az új jogosultság megállapítására, hanem a korábban folyósított ellátásra is kihatása van.

A társadalombiztosítási gyakorlatban ezek az ügyek a legösszetettebb eljárások közé tartoznak. Egy visszamenőleges jogosultságváltozás ugyanis nem kizárólag új ellátás megállapítását jelenti. Rendezni kell a korábbi döntéseket, meg kell vizsgálni a már folyósított ellátások jogalapját, szükség esetén módosítani kell az adatszolgáltatásokat, helyesbíteni kell a NAV felé teljesített bevallásokat, valamint gondoskodni kell az egészségbiztosítási alap és – egyes esetekben – a családtámogatási rendszer elszámolásainak szabályszerű rendezéséről is.
Mindez azt eredményezi, hogy egy látszólag egyszerű szülőváltás mögött több, egymással szorosan összefüggő közigazgatási és pénzügyi eljárás húzódik meg. A jogalkalmazónak ezért nem elegendő kizárólag az új jogosultság feltételeit vizsgálnia; a teljes ügyet egységes folyamatként kell kezelnie.

A választás szabadsága és annak korlátai

Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásairól szóló szabályozás lehetővé teszi, hogy a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén a szülők az ellátás jogosultját megváltoztassák. Ez a lehetőség elsősorban a gyermekgondozási díj esetében bír jelentőséggel, de meghatározott élethelyzetekben a csecsemőgondozási díj és más, a gyermekvállaláshoz kapcsolódó ellátások tekintetében is felmerülhet.

A választási lehetőség azonban nem korlátlan. Az új jogosultság megállapítása minden esetben együtt jár annak vizsgálatával, hogy ugyanarra az időszakra korábban történt-e már ellátásfolyósítás, és ha igen, annak milyen jogkövetkezményei vannak.
Ha például az anya részére már megállapították és folyósították a GYED-et, majd később az apa ugyanarra az időszakra válik jogosulttá, akkor az apa részére történő új megállapítás önmagában nem elegendő. A korábban meghozott döntéseket is felül kell vizsgálni, hiszen ugyanarra az időszakra két személy nem részesülhet ugyanabban az ellátásban.

Ezért minden ilyen ügyben egymással párhuzamosan két eljárás zajlik.
Az egyik eljárásban módosításra, illetve megszüntetésre kerül a korábbi jogosult ellátása, a másik eljárás az új jogosult részére járó ellátás megállapítására irányul.
A két eljárás egymástól nem választható el. Az egyikben meghozott döntés közvetlenül meghatározza a másik ügy jogi és pénzügyi következményeit, ami különösen akkor válik nyilvánvalóvá, amikor ugyanarra az időszakra már folyósított ellátás utólag jogalap nélkül felvett ellátássá válik.

A visszamenőleges igénylés sajátosságai

A gyakorlatban a legtöbb kérdés nem akkor merül fel, amikor a szülők már a gyermek születésekor eldöntik, hogy melyikük veszi igénybe az ellátást, hanem akkor, amikor ezt a döntést hónapokkal később kívánják megváltoztatni.
Ennek oka legtöbbször az, hogy csak utólag derül ki: a másik szülő jövedelme alapján magasabb összegű GYED lenne megállapítható, vagy a család munkavégzési, foglalkoztatási körülményei időközben megváltoztak.

Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai iránti igény érvényesítésére főszabály szerint hat hónapos igényérvényesítési határidő áll rendelkezésre (Ebtv. 61. §). Ez azt jelenti, hogy az ellátás – a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén – legfeljebb hat hónapra visszamenőleg állapítható meg.
A visszamenőleges igénylés azonban bizonyos esetekben nem csupán új jogosultságot eredményez. Ha ugyanis ugyanarra az időszakra korábban már más személy részére történt folyósítás, akkor a korábbi ellátás jogi megítélése is megváltozik.

Ilyenkor nem arról van szó, hogy az eredeti döntés meghozatalakor jogszabálysértés történt. A korábbi jogosult az ellátást a megállapítás időpontjában jogszerűen kapta meg. A jogalap hiánya kizárólag azért következik be, mert a későbbi döntés következtében ugyanarra az időszakra más személy válik jogosulttá.
Ez lényeges különbség, hiszen a jogalap nélkül felvett ellátás jogkövetkezményei eltérnek attól az esettől, amikor az ellátást eleve valótlan adatok vagy jogosulatlan igénybevétel alapján állapították meg.

A visszamenőleges jogosultságváltozás tehát minden esetben kettős feladat elé állítja az eljáró szervet. Egyrészt biztosítania kell, hogy az új jogosult részére a törvény szerint járó ellátás megállapításra kerüljön, másrészt rendeznie kell a korábban folyósított ellátás jogi és pénzügyi sorsát is.
Ennek során kiemelt jelentősége van annak, hogy a korábbi döntés módosítása, a jogalap nélkül felvett ellátás rendezése és az új jogosultság megállapítása egymással összhangban történjen. A későbbi adminisztratív problémák jelentős része ugyanis abból adódik, hogy e három eljárási elem nem megfelelő sorrendben vagy nem megfelelő tartalommal valósul meg.

A jogalap nélkül felvett ellátás rendezésének lehetséges módjai

Amennyiben a korábban megállapított ellátás utóbb – a jogosult személyének megváltozása miatt – jogalap nélkül felvett ellátássá válik, az eljáró szervnek nem csupán a jogosultság megszűnéséről kell döntenie. Azt is rendeznie kell, hogy a már folyósított összeget milyen módon kell elszámolni.
A hatályos szabályozás erre két alapvető megoldást ismer. A jogosult vagy visszafizeti a korábban folyósított ellátás összegét, vagy a jogalap nélkül felvett ellátás összege betudással kerül rendezésre, vagyis azt a másik szülő részére utólag megállapított pénzbeli ellátás összegébe számítják be [Ebtv. 66. § (1b) bekezdés].

A két megoldás joghatásai jelentősen eltérnek, ezért az eljárás lefolytatása előtt minden esetben vizsgálni kell, hogy a betudás jogszabályi feltételei fennállnak-e.

Mit jelent a betudás?

A betudás a társadalombiztosítási pénzbeli ellátások elszámolásának sajátos jogintézménye.
Lényege, hogy ha ugyanarra az időszakra ugyanazon gyermek után egy másik személy részére utólag egészségbiztosítási pénzbeli ellátást állapítanak meg, akkor a korábban jogalap nélkül felvett ellátás összege – meghatározott feltételek fennállása esetén – nem tényleges visszafizetéssel rendeződik, hanem az újonnan megállapított ellátás összegéből kerül levonásra.

Ennek eredményeként a korábbi jogosultnak nem kell külön pénzbeli teljesítést teljesítenie, az új jogosult pedig nem a teljes megállapított összeget, hanem annak a korábban már kifizetett ellátással csökkentett részét kapja kézhez.
A szabályozás célja egyértelmű: elkerülni azt, hogy ugyanazon időszak tekintetében ugyanazon család előbb visszafizesse a már felvett ellátást, majd ezt követően egy másik családtag részére ismét kifizetésre kerüljön ugyanennek az összegnek megfelelő ellátás.
A betudás tehát nem új jogosultságot keletkeztet, és nem módosítja az új jogosult részére megállapított ellátás összegét sem. Csupán annak pénzügyi teljesítését rendezi úgy, hogy a korábban már folyósított összeget figyelembe veszi.

A betudás lehetősége nem új jogintézmény. Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira vonatkozó szabályozás már hosszabb ideje biztosítja annak alkalmazását, és a társadalombiztosítási kifizetőhelyek részére kiadott módszertani tájékoztatók is részletesen ismertetik alkalmazásának feltételeit.

Mikor alkalmazható a betudás?

A betudás alkalmazása nem automatikus, az eljáró szervnek minden ügyben külön vizsgálnia kell, hogy a jogszabályban meghatározott feltételek teljesülnek-e.

Ennek során különösen az alábbi kérdések bírnak jelentőséggel:

• ugyanazon gyermek után történik-e az új ellátás megállapítása; 
• ugyanarra az időszakra vonatkozik-e a korábbi és az új ellátás; 
• a korábban folyósított összeg jogalap nélkül felvett ellátásnak minősül-e; 
• az újonnan megállapított ellátás olyan pénzbeli egészségbiztosítási ellátás-e, amelybe a jogalap nélkül felvett összeg beszámítható; 
• rendelkezésre állnak-e a szükséges nyilatkozatok és adatok. 

Amennyiben e feltételek nem állnak fenn, a jogalap nélkül felvett ellátást általános szabály szerint vissza kell fizettetni.

A közös nyilatkozat szerepe

A gyakorlatban az egyik legfontosabb kérdés, hogy a szülők miként nyilatkoznak a korábban folyósított ellátás rendezéséről.
Ha a jogszabály által megkívánt egybehangzó nyilatkozat rendelkezésre áll, az lehetővé teszi, hogy az eljáró szerv a jogalap nélkül felvett ellátást betudással rendezze.
Lényeges azonban hangsúlyozni, hogy ez a nyilatkozat nem a jogosultság megállapításának feltétele.
Az új jogosult ellátásra való jogosultságát kizárólag a vonatkozó jogszabályok (Ebtv. és Ebtv. Vhr.)  alapján kell elbírálni.
A közös nyilatkozat kizárólag arra irányul, hogy a korábban folyósított összeg pénzügyi rendezése milyen módon történjen.

Nem megfelelő eljárás lenne például az új GYED megállapítását azért elutasítani, mert a másik szülő nem járult hozzá a betudáshoz. Ebben az esetben ugyanis nem a jogosultság hiányzik, hanem csupán a jogalap nélkül felvett ellátás rendezésének módja változik meg.

Betudás vagy visszafizetés?

A két elszámolási mód közötti különbség legegyszerűbben egy gyakorlati példán keresztül szemléltethető.
Tegyük fel, hogy az anya részére ugyanazon időszakra 1 000 000 forint nettó GYED került kifizetésre.
Később megállapítják, hogy erre az időszakra az apa jogosult, akinek ugyanazon időszakra 1 350 000 forint nettó GYED jár.
Betudás esetén

• az anya nem fizeti vissza külön az 1 000 000 forintot; 
• az apa részére megállapított ellátásból ezt az összeget levonják; 
• az apa részére 350 000 forint kerül folyósításra. 

Visszafizetés esetén

• az anya köteles visszafizetni az 1 000 000 forintot; 
• az apa részére a teljes 1 350 000 forint kifizetésre kerül; 
• a két pénzügyi művelet egymástól teljesen elkülönül. 

Mindkét megoldás jogszerű lehet.
Hogy melyik alkalmazható, azt minden esetben a hatályos jogszabályok, valamint az adott ügy körülményei alapján kell megállapítani.

A jogosult változása a gyakorlatban

A jogszabályi rendelkezések megértését jelentősen megkönnyíti, ha azokat a mindennapi ügyintézés során előforduló élethelyzeteken keresztül vizsgáljuk meg.
Ügyintézés szempontjából különösen az alábbi kérdések bírnak jelentőséggel:

• melyik ellátás érintett; 
• ugyanarra az ellátásra vagy másik ellátásra történik-e a jogosultváltás; 
• ugyanazon vagy különböző társadalombiztosítási kifizetőhelyek érintettek; 
• történt-e egybehangzó nyilatkozat a betudás alkalmazásáról; 
• szükségessé válik-e más hatóság vagy másik kifizetőhely megkeresése. 

A következőkben a leggyakoribb élethelyzeteket tekintjük át.

1. Az anya helyett az apa válik jogosulttá GYED-re

Ez valószínűleg a legnagyobb számban előforduló eset. A gyermek születését követően az anya igényli és kapja a GYED-et, majd később a család felismeri, hogy az apa magasabb jövedelme miatt részére lényegesen magasabb összegű GYED lenne megállapítható. Az apa ezért visszamenőleg kéri a GYED megállapítását, az anya pedig ugyanazon időponttól kéri saját ellátásának megszüntetését.

Ebben az esetben valójában két, egymással szorosan összefüggő ügy indul meg. Az első eljárásban az anya korábbi GYED-jogosultságát kell felülvizsgálni, a második eljárásban pedig az apa részére kell megállapítani a GYED-et.

Bár a két eljárás jogilag külön ügynek minősül, a gyakorlatban egymástól nem választhatók el. Az apa részére ugyanis csak arra az időszakra állapítható meg GYED, amelyre az anya jogosultsága már megszűnt.

Ha alkalmazható a betudás a jogalap nélkül felvett GYED nem tényleges visszafizetéssel rendeződik.
Az anya által korábban felvett nettó (nyugdíjjárulékkal csökkentett) GYED összegét beszámítják az apa részére megállapított nettó GYED összegébe. A család számára ez általában a legkedvezőbb megoldás, hiszen nem szükséges külön visszafizetés, nem történik két külön pénzmozgás, az új jogosult kizárólag a különbözetet kapja kézhez.

A társadalombiztosítási kifizetőhely, vagy az ellátást megállapító kormányhivatal feladata ilyenkor különösen összetett, hiszen gondoskodnia kell:

• a korábbi döntés módosításáról; 
• a jogalap nélkül felvett összeg megállapításáról; 
• a betudás jogszerű rögzítéséről; 
• az új ellátás megállapításáról; 
• a megfelelő pénzügyi elszámolásról; 
• valamint az érintett adatszolgáltatások helyesbítéséről.

Ha a betudás nem alkalmazható, a két ügy pénzügyi szempontból teljesen elkülönül. Az anya köteles visszafizetni a jogalap nélkül felvett ellátást, az apa részére ugyanakkor a teljes összegű GYED kerül folyósításra.

Ez az eljárás több adminisztratív lépést igényel, mivel a korábbi jogosulttal szemben külön visszafizetési eljárást kell lefolytatni, amely független az új jogosult részére megállapított ellátástól.

2. Az anya GYES-ben részesül, az apa utólag GYED-et igényel

Ez az élethelyzet az ellátások szempontjából már jóval összetettebb, mert a GYES nem egészségbiztosítási pénzbeli ellátás, hanem családtámogatási ellátás. Ilyen esetekben már nem kizárólag a társadalombiztosítási kifizetőhely vagy a kormányhivatal egészségbiztosítási szervezeti egysége vesz részt az eljárásban, hanem a családtámogatási szakterület is érintetté válik.
Az ügyintézés során először rendezni kell a GYES megszüntetését, majd ezt követően kerülhet sor az apa részére a GYED megállapítására.

Betudás alkalmazása esetén

Ha a jogszabályi feltételek fennállnak, a családtámogatási szerv megállapítja a jogalap nélkül felvett GYES nettó összegét. Ezt az adatot megküldi annak a szervnek, amely az apa részére a GYED-et megállapítja, és az apa részére folyósított GYED-ből ezt az összeget vonják le. A család számára itt sem szükséges tényleges pénzbeli visszafizetés.
 

3. Az apa GYED-je helyett az anya válik jogosulttá

A következő gyakori élethelyzet elsősorban második vagy további gyermek születésekor fordul elő. Az első gyermek után korábban az apa részesült GYED-ben, közben megszületik a második gyermek és az anya CSED-re válik jogosulttá, ezzel egyidejűleg pedig az első gyermek után ő kívánja igénybe venni a GYED-et is. Ez nem is történhet másképpen, hiszen az Ebtv. 39. § (6) bekezdése alapján, ha a szülők a közös háztartásban élő gyermekeik jogán egyidejűleg gyermekgondozási támogatásra, illetve az egészségbiztosítási pénzügyi ellátásaira is jogosultak, választásuk szerint – kivéve a biztosítási jogviszony alapján járó gyermekápolási táppénzt – a gyermekek után járó ellátásokat csak az egyik szülő veheti igénybe.
Ebben az esetben tehát az apa korábban folyósított GYED-je válhat jogalap nélkül felvett ellátássá.

A rendezés módja ugyanazokat az alapelveket követi. Ha alkalmazható a betudás, az apa részére korábban kifizetett összeg az anya részére megállapított pénzbeli ellátásokba beszámítható. Ha erre nincs lehetőség, az apa visszafizeti a jogalap nélkül felvett ellátást, az anya pedig teljes összegben kapja meg a részére megállapított CSED-et és GYED-et.

Amikor egyszerre több ellátás is érintett

A gyakorlatban nem ritka, hogy ugyanabban az időszakban több különböző pénzbeli ellátást is folyósítanak egy jogosult részére.
Például

• az anya CSED-et kap az újszülött után; 
• ugyanakkor GYED-re is jogosult az idősebb gyermek után. 

Ilyenkor a korábban jogalap nélkül felvett GYED összege nem feltétlenül kizárólag az egyik ellátásból számítható be.
Az elszámolás során az eljáró szervnek a jogszabályi keretek között azt kell vizsgálnia, hogy a betudás mely ellátások tekintetében hajtható végre.
Ebből is látható, hogy a betudás nem egyetlen konkrét ellátáshoz kapcsolódik, hanem az ugyanazon időszakra járó pénzbeli egészségbiztosítási ellátások pénzügyi rendezésének egyik módja.

Azonos vagy különböző társadalombiztosítási kifizetőhely?

Az eljárás menetét jelentősen befolyásolja az is, hogy ugyanaz a társadalombiztosítási kifizetőhely állapítja-e meg mindkét ellátást. Jelen esetben „kifizetőhelyként” utalhatunk a kormányhivatalra is, hiszen az ellátásokkal kapcsolatos feladatokat sok esetben a hatóság végzi.

Azonos kifizetőhely

Ebben az esetben az ügyintézés rendszerint egyszerűbb, hiszen a szükséges adatok egy helyen állnak rendelkezésre. Mivel a korábbi döntések módosítása, az új döntések meghozatala és a pénzügyi elszámolás ugyanazon szervezet feladatkörébe tartozik, az ügyintézés gyorsabb és kisebb az adminisztratív hibák lehetősége.

Különböző kifizetőhelyek

Ha a két szülő eltérő foglalkoztatónál dolgozik, gyakran előfordul, hogy két külön társadalombiztosítási kifizetőhely érintett. Ilyenkor hivatalos megkeresésekre van szükség.
A két kifizetőhely között adatokat kell egyeztetni többek között

• a korábban megállapított ellátásról; 
• a jogalap nélkül felvett nettó összegről; 
• a megszüntetés időpontjáról; 
• valamint arról, hogy alkalmazható-e a betudás. 

Fontos hangsúlyozni, hogy a betudás alkalmazása nem jelent pénzügyi elszámolást a két kifizetőhely között. A kifizetőhelyek feladata az adatok átadása és a saját döntéseik végrehajtása.

Tipikus hibák 

A visszamenőleges jogosultváltással kapcsolatos ügyek egyik legnagyobb sajátossága, hogy a jogszabályi rendelkezések önmagukban viszonylag egyértelműek, a hibák többsége mégsem a jogértelmezésből, hanem az ügyintézés során elkövetett adminisztratív tévedésekből adódik.
Az elmúlt évek ügyintézési tapasztalatai alapján ugyanazok a hibák térnek vissza újra és újra., ezért célszerű ezeket már az ügyintézés kezdetén tudatosan elkerülni.

A jogosultság és a pénzügyi rendezés összekeverése

Az egyik leggyakoribb tévedés, hogy az ügyintéző a betudás feltételeit összekapcsolja magával a jogosultság megállapításával. A két kérdés azonban egymástól elkülönül.
Elsőként minden esetben azt kell megvizsgálni, hogy az új kérelmező jogosult-e az adott ellátásra és csak ezt követően dönthető el, hogy a korábban folyósított ellátás rendezése betudással vagy visszafizetéssel történik.
A betudás hiánya önmagában nem lehet oka az új ellátás elutasításának.

A korábbi határozat módosításának elmulasztása

Gyakorlati hiba, amikor az új jogosult részére megállapítják az ellátást, de a korábbi jogosult ellátását megállapító döntést nem módosítják.
Ilyenkor ugyanarra az időszakra két, egymással ellentétes tartalmú döntés marad hatályban.
Ez jogbizonytalanságot eredményezhet, és később az elszámolások során is problémát okozhat, ezért minden olyan ügyben, ahol a korábbi jogosultság megszűnik, annak megfelelő rendezése elengedhetetlen.

A nettó és a bruttó összegek összetévesztése

A betudás során különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a beszámítás alapja a jogszabályban meghatározott összeg legyen. Az elszámolás során nem elegendő kizárólag a folyósított összeg vizsgálata, a pénzügyi rendezésnek összhangban kell állnia a levont közterhekkel, valamint a kapcsolódó adatszolgáltatásokkal is.
A hibás összeg alkalmazása utólagos önellenőrzéseket és újabb elszámolási feladatokat eredményezhet.

A szükséges nyilatkozatok hiánya

Számos ügyben a kérelmezők kizárólag az új ellátás iránti kérelmet nyújtják be. A betudás alkalmazásához azonban – amennyiben azt a jogszabály előírja – további nyilatkozatokra is szükség lehet. Ha ezek hiányoznak, az ügyintézés elhúzódhat, mivel az eljáró szervnek hiánypótlásra kell felhívnia az ügyfeleket.
A tapasztalatok szerint jelentős idő takarítható meg, ha a szükséges nyilatkozatokat már a kérelem benyújtásakor beszerzik.

A biztosítási jogviszony vizsgálatának elmaradása

Visszamenőleges módosítás esetén nem elegendő kizárólag az ellátás összegének újraszámítása. Vizsgálni kell azt is, hogy a módosítás érinti-e a biztosítás fennállását, illetve az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságot.
Bizonyos esetekben szükségessé válhat a biztosítási adatok, valamint a NAV részére teljesített bejelentések módosítása is.

Az adatszolgáltatások javításának késedelme

A döntések módosítását követően gyakran szükségessé válik a korábban teljesített adatszolgáltatások helyesbítése.
Ide tartozhatnak különösen

• a NAV felé teljesített bevallások, 
• az önellenőrzések, 
• a havi kifizetőhelyi adatszolgáltatások, 
• valamint a személyi részletező adatok módosításai. 

Ezek elmaradása később újabb eljárásokat tehet szükségessé.

Gyakorlati tanácsok a társadalombiztosítási kifizetőhelyek számára 

A visszamenőleges jogosultváltással kapcsolatos ügyek kezelése során célszerű egységes belső ügyintézési rendet kialakítani, amelynek keretében ajánlott minden ügyben azonos sorrendben elvégezni a legfontosabb vizsgálatokat.
Egy jól felépített ellenőrzési folyamat jelentősen csökkentheti az adminisztratív hibák számát.

Célszerű minden ügyben ellenőrizni, hogy 

• ugyanarra a gyermekre vonatkozik-e az új igény;
• ugyanarra az időszakra történik-e az igénylés;
• történt-e korábban más személy részére ellátásmegállapítás;
• mely szerv állapította meg a korábbi ellátást;
• szükséges-e másik kifizetőhely megkeresése;
• fennállnak-e a betudás feltételei;
• rendelkezésre állnak-e a szükséges nyilatkozatok;
• szükséges-e korábbi döntés módosítása;
• szükségessé válik-e NAV-önellenőrzés;
• módosítani kell-e a havi adatszolgáltatásokat;
• felül kell-e vizsgálni a biztosítási jogviszonyt.

Az ilyen ellenőrző lista alkalmazása jelentősen egyszerűsítheti a napi ügyintézést, különösen azoknál a foglalkoztatóknál, ahol csak ritkán fordulnak elő ilyen ügyek.