Foglalkoztatás munkaidőkeretben: rugalmasan, de szabályosan

Az Mt. 93. § (1) bekezdése szerint a munkáltató a munkavállaló által teljesítendő munkaidőt munkaidőkeretben is meghatározhatja. A napi munkaidő figyelembevételével a ledolgozott munkaidő nagyobb számolási egységben, azaz munkaidőkeretben is megállapítható. A munkaidőkeret egy hosszabb időszakra tervezhetővé és rugalmasan alakíthatóvá teszi a munkavállaló munkára történő beosztását és pihenőnapjainak kiadását.

 

A munkaidő-keretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapul vételével kell megállapítani. Ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni. A munkaidő meghatározásakor a távollét tartamát figyelmen kívül kell hagyni vagy az adott munkanapra irányadó beosztás szerinti napi munkaidő mértékével kell számításba venni. Munkaidő-beosztás hiányában a távollét tartamát a napi munkaidő mértékével kell figyelmen kívül hagyni vagy számításba venni.

 

A munkaidőkeret alkalmazása esetén az alábbiak szerint kell figyelemmel lenni a keretben ledolgozandó idő helyes kiszámítására. A munkaidőkeretben az általános munkarend figyelembevételével kell a ledolgozandó munkaidő mennyiséget kiszámítani, amiből következően a hétköznapra eső munkaszüneti napot attól függetlenül le kell vonni, hogy a munkavállaló beosztása szerint egyébként e napon végez-e munkát vagy sem. A megmaradó napok száma szorzandó 8 órával (teljes munkaidős munkavállaló esetében).
A munkaidőkeret meghatározása során figyelmen kívül kell hagyni az alábbi távollétek időtartamát, vagy az erre eső napokat a munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékével kell beszámítani:
- az állampolgári kötelesség teljesítése,
- a közeli hozzátartozó halála esetén (2 nap),
- a keresőképtelenség időtartama,
- a kötelező orvosi vizsgálat teljes időtartama.

A munkaidő szabályainak betartása szempontjából nélkülözhetetlen a munkaidőkereten belül a heti munkaidő átlagának számítása. A munkaidőkeret kezdő és befejező időpontjáról írásban tájékoztatni kell a munkavállalót, vagy a helyben szokásos módon írásban ki kell hirdetni a munkáltatónál. A helyben szokásos mód lehet például faliújság, hirdető tábla, vagy elektronikus forma.

Kollektív szerződés a fenti rendelkezésektől eltérhet, de kizárólag a munkavállaló javára. A napi munkaidő tartamának alapulvételével a munkaidőkeret tartama legfeljebb négy hónap, vagy tizenhat hét lehet.

A megszakítás nélküli, a több műszakos, valamint az idényjellegű tevékenység keretében, a készenléti jellegű, továbbá egyes speciális munkakörökben (polgári repülésben, nemzetközi fuvarozásban, vasúti személyszállításban dolgozók stb.) foglalkoztatottak esetében a munkaidőkeret tartama legfeljebb hat hónap vagy huszonhat hét lehet.

A munkaidőkeret tartama, ha ezt objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják, kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb harminchat hónap lehet. A kollektív szerződés felmondása vagy megszűnése a már elrendelt munkaidőkeret alapján történő foglalkoztatást nem érinti. Fontos megjegyezni továbbá, hogy fiatal munkavállaló számára legfeljebb egy heti munkaidőkeret rendelhető el.

 

 

Idényjellegű tevékenység miatt munkaidő-keretben foglalkoztatja dolgozóit a munkáltató egyenlőtlen munkaidő- beosztással. A pihenőidőt egyben, a munkaidőkeret elején vagy végén is ki lehet adni? Vonatkozik-e ilyen esetben a havi 1 vasárnap kiadására vonatkozó szabály?

Az Mt. 105. § és 106. §-ában foglalt rendelkezések tartalmazzák a heti pihenőnapra, illetve a heti pihenőidőre vonatkozó szabályokat. Az Mt. 105. § (1) bekezdése alapján a munkavállalót heti két pihenőnap illeti meg. A heti két pihenőnap általános munkarend (hétfőtől-péntekig tartó munkahét) esetén szombatra és vasárnapra esik. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása során azonban a munkavállalót megillető heti pihenőnapok egyenlőtlenül is beoszthatók a munkaidőkeret tartama alatt.

Ebben az esetben a munkavállaló számára hat munkanapot követően egy heti pihenőnapot be kell osztani, mely rendelkezéstől eltérni csak a megszakítás nélküli, a többműszakos, illetve az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló esetében lehet. A kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben dolgozó munkavállalókat kivéve minden dolgozónak havonta legalább egy heti pihenőnapot vasárnapra kell beosztani. A pihenőnap a naptári nappal egyezik meg vagy a munkanapnak megfelelően tér el a naptári naptól. A 7:00 és 22:00 óra közötti időtartamot mindenképp pihenőnapnak kell tekinteni.

 

Az Mt. 106. §-a a heti pihenőidő szabályairól rendelkezik, mely szakasz (1) bekezdése alapján a munkavállalót – a heti pihenőnapok helyett – hetenként legalább negyvennyolc órát kitevő megszakítás nélküli heti pihenőidő illeti meg.  A heti pihenőidő az adott napi munkavégzés befejezése és a következő munkanapi munkavégzés megkezdése közötti időtartam.

Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén – az Mt. 106. § (1) bekezdésben foglalt heti pihenőidő helyett – a munkavállalónak hetenként legalább negyven órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidő is biztosítható. A munkavállalónak a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak átlagában legalább heti negyvennyolc óra heti pihenőidőt kell biztosítani.

A heti pihenőidő beosztása során is akként rendelkezik az Mt., hogy  annak havonta legalább egy alkalommal vasárnapra kell esnie. E szabály alóli kivétel, ha a munkavállaló kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben kerül foglalkoztatásra. A heti pihenőnapra, pihenőidőre vonatkozó fent ismertetett szabályoktól kollektív szerződés eltérhet, de kizárólag a munkavállaló javára.