Mit kell tudnunk az építő ágazat nagy jogszabályáról?

Közvetlenül karácsony előtt jelent meg a 2023. évi C. törvény a magyar építészetről. Az új törvény „nagy elődje”, az 1964. évi III. törvény az építésügyről több, mint harminc évig volt az építésügy legfontosabb jogszabálya, míg az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény már huszonhét éve van hatályban. Mindkét törvény évtizedekig jól szolgálta a hazai építészet és építés ügyét.

Az új törvény szövegének egyelőre csak kis töredéke lépett hatályba 2023. december 30-án:

• a hatályba léptető szakasz;
• a sarkalatossági és az uniós záradékok;
• a kiemelt beruházásokra vonatkozó szabályok;
• számos más törvényt módosító előírások, ebből két fontosabb módosult jogszabály:
  • a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény;
  • Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről szóló 2018. évi CXXXIX. törvény.

Az új törvény átfogó kódexként egységes szabályozást hoz létre – eddig több különböző törvény által szabályozott területen. Így a későbbiekben több területen új szabályozást léptet életbe, és egyidejűleg hatályon kívül fogja helyezni 2024. október 1-jével:

• a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvényt;
• az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényt;
• a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvényt;

továbbá integrálja 2024. október 1-jével:

• a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvényből kikerülő műemlékvédelmi és emlékhelyek védelme rendelkezéseket is.

További hatályba lépő részei lesznek 2026. január 1-jén, illetve 2027. július 1-jén.

A kiemelt beruházásokra vonatkozó főbb szabályok

Elsősorban azzal kell tisztában lenni, mi tekintendő kiemelt beruházásnak? Az építési beruházások kiemelt beruházássá – és a kiemelt beruházással összefüggő közigazgatási hatósági ügyek kiemelt jelentőségű üggyé – nyilváníthatók, ha részben vagy egészben európai uniós támogatás, illetve részben vagy egészben központi költségvetési támogatás felhasználásával valósulnak meg, továbbá besorolhatók a következő kategóriák valamelyikébe:

• katonai, honvédelmi, nemzetbiztonsági, védelmi ipari, rendvédelmi, katasztrófavédelmi vagy vízgazdálkodási célú és rendeltetésű építmény;
• energetikai célú vagy közcélú nyomvonalas építmény;
• oktatási, kulturális, egészségügyi vagy szociális célú építmény, valamint egyházi vagy nemzetiségi célú és rendeltetésű építmény;
• a 2018. évi XLIX. törvény [2] III–III/B. Fejezetében meghatározott beruházások;
• a kiemelt nemzeti emlékhelyen és annak jogszabály szerinti településkép-védelmi környezetében, nemzeti és történelmi emlékhelyen és a közvetlenül szomszédos ingatlanokon, vagy világörökségi területen megvalósuló építmény;
• nemzetgazdasági szempontból stratégiai fontosságú, a Kormánnyal stratégiai megállapodást kötött gazdálkodó szervezet által tervezett építmény, vagy
• az előző felsorolásba nem tartozó, legalább 100 milliárd forint költségigényű és legalább 100 új munkahely megteremtését biztosító beruházás.

Az előbbi kritériumokon túl, azonban a következő kategóriákat is kiemelt beruházásnak, illetve kiemelt ügynek lehet nyilvánítani abban az esetben is, ha európai uniós és központi költségvetési támogatás felhasználása nélkül valósulnak meg:

• a szénhidrogén-kutatáshoz és -termeléshez kapcsolódó beruházások, valamint a közúti közlekedési infrastruktúra-beruházáshoz kapcsolódó beruházások;
• ipari parkban vagy logisztikai parkban megvalósuló kereskedelmi, szolgáltató, ipari, raktározási vagy logisztikai rendeltetésű építési beruházások.

A kiemelt beruházásokra és eljárásokra számos „különös szabályt” tesz lehetővé a törvény, néhány példa:

• törvény vagy e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet állapítja meg a helyi önkormányzat vagy az állam tulajdonában álló közterület díjmentes használatának feltétlenül szükséges időtartamát;
• a kiemelt beruházás megvalósítója a beruházással összefüggésben történő, a közút nem közlekedési célú igénybevétele esetén igénybevételi díj vagy óvadék fizetésére nem kötelezhető;
• a helyi építési szabályzatban foglalt településrendezési, építési és telekalakítási követelményhez, az önkormányzati rendeletben foglalt településképi követelményekhez, valamint a helyi önkormányzat által megállapított helyi védelemre, helyi emlékekre és fás szárú növényekre vonatkozó követelményekhez képest eltérő követelmény állapítható meg.

Különös szabályok vonatkoznak a közcélú nyomvonalas építmények megvalósítására, a kiemelt jelentőségű ügyekre, a közigazgatási perekre, a közművekre, a tájékoztatásra is.

Változások a hatósági rendszerben

A hatósági rendszer átalakításával egyidejűleg a hatósági eljárások vonatkozásában is több egyszerűsítést tartalmaz a törvény.

Kétféle eljárástípusban lehet majd a tervezett építési tevékenység jóváhagyását kérelmezni, az egyik az építési engedélyezési eljárás, a másik az egyszerű bejelentés tudomásulvételének kérése.

Az egyszerű bejelentés eljárási szabályai ugyanis átalakulnak tudomásulvételi eljárássá.

A tudomásulvételi eljárás során a terv jogszabályi követelményeknek való megfelelését a hatóság 15 napon belül ellenőrzi. Ha a tervezett építési tevékenység a jogszabályoknak nem felel meg, annak végzését a hatóság megtiltja. Az egyszerű bejelentés átalakításával, az építtetők jogbiztonsága, valamint a helyi építési szabályzatokban és az országos építési követelményekben foglaltak – „eljárástól” független – betartatása jobban biztosítható. Az építés folyamatában történő ellenőrzés, nem segítette a jogszabályoknak megfelelő épületek építését, mely az utólagos szankcionálással az építtetőket hátrányos helyzetbe hozta.

Változást jelent, hogy a hatósági ügyirat részét képező építészeti-műszaki dokumentációnak az épület belső kialakítására vonatkozó részei nem lesznek nyilvánosak.

Átalakulnak a használatbavételi eljárás szabályai, így meghatározott rendeltetésű épületek esetében (iroda, raktár) lehetőség lesz az épület használatát meghatározott készültségi fokkal is engedélyezni (a belső részek kialakítása a bérlői igényeknek megfelelően később is megvalósulhat, így az épületet nem kell utólag átalakítani), továbbá – meghatározott körben – kötelező lesz az építész tervező nyilatkozata a használatbavételhez.
Az akadálymentességre vonatkozó szabályok erősebb érvényesítése valósul meg az engedélyezési eljárásokban és a kivitelezés során, így a közhasználatú épületek esetében az építészeti-műszaki dokumentációk része lesz a rehabilitációs szakmérnök bevonásával készített tervfejezet, valamint közhasználatú épületek esetében a fővállalkozói nyilatkozat kiállításához a rehabilitációs szakmérnök nyilatkozata is szükséges lesz.

Egyes hatósági eljárások kivezetésre kerülnek, így megszűnik az országos építési követelményektől való eltérés engedélyezési eljárása, valamint az összevont engedélyezési eljárás.

(Folytatjuk)