Elektromos autó lízingelése

Leipán Tibor Dátum Legutoljára frissítve: 2026.11.01

Olvasási idő: 5 perc


Cégünk elektromos autót tervez lízingbe venni, amit egyik kollégánk használna „vegyesen” céges- és magánhasználatban is. Jelenleg a benzines autó használatánál nincs vezetve a kilométerhasználat, hiszen a cégautóadóval a magánhasználatból eredő előnyöket elszámoltnak tekinthetjük. Milyen megoldások állnak nyitva egy ilyen esetben?

Az elektromos üzemű gépjárművek üzemanyag-fogyasztási normáját nem tartalmazza a 60/1992. (IV. 1.) Kormányrendelet. 
Az elektromos üzemű gépjárművek üzemanyag-fogyasztási normáját a 2. § (2) bekezdése rögzíti:
„Az 1. mellékletben fel nem tüntetett típusú, valamint az 1/A melléklet alapján meg nem határozható alapnormájú, illetőleg a rendeletben meghatározottaktól eltérő fajtájú üzemanyaggal üzemelő gépjárművek esetében az alapnorma értékét a gyártó vagy
a) a gyártó adatai, illetve
b) az üzemanyag-fogyasztás mérése
alapján műszaki szakértő állapíthatja meg.”

A sok helyen még jelen lévő ingyenes áramfelvétel miatt nem is lehetséges a normaköltség vagy átalány elszámolása, mint az üzemanyag-fogyasztási norma, mint pl. a benzines autók eseteiben. Azonban a vállalkozás helyesen jár el kilométerenkénti 15 Ft-os díj kifizetésével a kiküldetési rendelvények alapján.

Mivel azonban nem létezik a NAV által közzétett ár ebből következően az üzemanyag-fogyasztás költségét csak az elektromosáram-számla összege alapján lehet meghatározni.

Ez annyit jelent, hogy az Szja törvény 7. § (1) bekezdés r) pontja a költségtérítés fizetésére nem alkalmazható, amely szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra kapott összeget, feltéve, hogy a térített összeg nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket.

Irányadó továbbá az Szja törvény 3. számú melléklet II./6. pontja, melynek értelmében-jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mérték:
„a kifizető által a magánszemélynek a saját személygépkocsi (ideértve a közeli hozzátartozó tulajdonát képező személygépkocsit is) használata miatt fizetett költségtérítés összegéből a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adó- és vámhatóság által közzétett üzemanyagár, valamint 15 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett összeg”.

A leírtakhoz igazodóan az elektromos üzemű személygépkocsi hivatali használatára fizetett költségtérítés a magánszemély olyan bevétele lesz, amely alapján útnyilvántartás vezetése szükséges, viszont csak számlák ellenében tételesen számolható el az üzemanyagköltség. A saját tulajdonú személygépkocsi esetében az üzemanyagköltségen kívül minden más költség elszámolására választható a 15 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség az Szja-törvény 3. számú melléklet IV./3. Pontjához igazodóan. Az elektromos autók töltéséhez felhasznált energia költségét kell a munkavállaló részére meg kell téríteni, amely összeget anyagköltségként kell elszámolni a társaságnál.

Elszámolás, adókockázat az egyéni töltés sajátos formája esetén

Amennyiben a gépkocsi-használattal érintett kolléga otthon tölti az autót egy független harmadik félhez bekötött töltővel, aki független fél havonta adatot szolgáltat a mi cégünknek a töltési mennyiségről, hogyan tudjuk ezt megtéríteni a kolléga felé? 
Mindezeken túl a kollégánál napelemek vannak felszerelve, így nem áll rendelkezésre havi számla, az áramszolgáltatóval évente számolnak el az igénybe vett és a feltöltött áram kapcsán. Lehet-e ebben az esetben valamilyen átlagárral költségtérítést számolni? Milyen dokumentáció, milyen költségtérítési forma lehet az, amivel mind céges szinten, mind a magánszemély szintjén elkerüljük az adókockázatot?

A dolgozó nevén levő elektromos mérőhely nem alkalmas arra, hogy a dolgozó és a cég közötti elszámolást a fogyasztást illetően biztosítsa. 

A mérőhelyet a dolgozó nyilvánvalóan többcélúan használja, ezen felül nem, vagy csak nehezen állapítható meg a tényleges fogyasztás. Ehhez társul még az, hogy a dolgozó nem számlaképes, ezért nem lehetséges a fogyasztás kiszámlázása a cég felé. Amennyiben a vállalkozás esetlegesen a nevére szóló külön mérőhelyet alakítana ki a dolgozó otthonában, akkor már lehet azon gondolkodni, hogy a tényleges teljesítmény alapján történne az elszámolás azzal, hogy ezt a mérőhelyet a dolgozó kizárólag csak az elektromos autó töltésére fogja használni.

A kérdés szerinti: „Illetve amennyiben otthon tölti a kolléga az autót egy független harmadik félhez bekötött töltővel, aki független fél havonta adatot szolgáltat a mi cégünknek a töltési mennyiségről, hogyan tudjuk ezt megtéríteni a kolléga felé?” megfogalmazás és lehetőség nem elég egzakt, és vélhetően nem fog működni, mivel nyilvánvalóan nincs a cég nevére szóló számla. 

A cégautó adófizetési kötelezettség nagy valószínűséggel létezik az esetünkben is, az eset összes körülményének figyelembevételével.