COVID 2.0. - Karantén és maszk

Néhány átmeneti rendelkezés kivételével munkajogi szempontból visszaállt a régi rend, a munkaviszony alanyai már nem jogosultak szabadon eltérni az Mt. rendelkezéseitől. A járvány azonban nem szűnt meg, a munkáltatónak továbbra is érdeke, sőt kötelezettsége, hogy munkavállalói tömeges megbetegedését lehetőségeihez mérten megakadályozza, illetve a folyamatos és gazdaságos működés biztosítása érdekében a szükséges és jogszerű intézkedéseket megtegye.

A karanténba kerülő munkavállalók

Szeptember 1-jével az országok színek szerinti besorolása megszűnt. Míg ezt megelőzően a munkavállalók viszonylagos szabadsággal utazhattak külföldre, onnan korlátozások nélkül utazhattak haza, hogy a szokásos munkavégzésüket szabadságukat vagy külföldi kiküldetésüket követően folytassák, addig jelenleg a külföldről történő visszaérkezés magyar állampolgárként is kötelező karanténidőszakkal, esetleg viszonylag költséges teszteléssel jár együtt. Az átmeneti időszakban a munkáltató intézkedéseinek megválasztásakor javasolt a méltányos mérlegelés elve [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 6. § (3) bekezdés] alapján eljárni, a munkavállaló munkavégzési kötelezettségének teljesítésére irányuló szándékára figyelemmel lenni. Ennek megfelelően javasolt különbséget tenni, hogy a munkavállaló korábban, akkor még szabadon látogatható zöld besorolású zónába utazott ki annak reményében, hogy hazautazáskor korlátozásokra nem kell számítani, vagy a dolgozó már kiutazásakor is tudta, hogy hazatérését követően járványügyi elkülönítésre kell számítania, melynek következtében munkavégzési kötelezettségét nem tudja majd teljesíteni.

Amennyiben a munkavállaló jóhiszeműen utazott külföldre és számára is váratlanul került visszatérését követően karanténba, esetleg a munkáltató utasításának eleget téve kiküldetés keretében utazott ki, karantén miatti távolléte igazolt, ám nem fizetett távollétnek minősül. A karantén kapcsán fontos azonban megjegyezni, hogy míg a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 41. § (6) bekezdésének augusztus 13-án hatályba lépett módosítását megelőzően a karanténban tartózkodó munkavállaló keresőképtelennek minősült, ennek megfelelően betegszabadságra, illetve táppénzre volt jogosult, szeptember 1-jétől ez már nincs így. Jelenleg a külföldről történő hazatérést követően hatósági házi karanténban elhelyezett, egyébként nem beteg személyek nem minősülnek keresőképtelennek, így társadalombiztosítási ellátásban nem részesülnek. Mindemellett kifizetés teljesítésére munkavégzés hiányában a munkáltató sem köteles.

Az otthoni munkavégzés lehetősége

Amennyiben a munkakör jellegéből adódóan az otthoni munkavégzés lehetséges, a munkáltató dönthet úgy, hogy az egyébként egészséges munkavállaló számára a házi karantén idejére – akár egyoldalúan – munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében otthoni munkavégzést rendel el. Ennek teljesítésére a munkavállaló, amennyiben munkára való képtelenségét egyébként igazolni nem tudja, köteles, a teljesített munka ellentételezéseként a munkavállaló természetesen szokásos díjazására jogosult. A munkáltatónak naptári évenként összesen negyvennégy beosztás szerinti munkanapot vagy háromszázötvenkét órát nem haladó tartamban van lehetősége munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatást elrendelni [Mt. 53. § (3) bekezdés], mely maximális időtartamba nem csupán az otthoni munkavégzés, hanem a más munkáltatónál, más munkahelyen, illetve munkavégzéstől eltérő munkakörben történő munkavégzés is beleszámít. Amennyiben a munkáltató ezt a felső limitet már elérte, az otthoni munkavégzésbe a munkavállalónak is bele kell egyeznie. Amennyiben ezt nem teszi meg, távolléte továbbra is igazolatlannak minősül, ám díjazásra a munkáltató részéről nem tarthat igényt. A feleknek, amennyiben e tekintetben konszenzusra jutottak, természetesen lehetőségük van arra is, hogy munkaszerződésüket akár hosszútávra, akár rövidebb határozott időre távmunkáról szóló munkaszerződésre módosítsák [Mt. 196. §].

Azon munkavállalókkal szemben azonban, akik annak tudatában hagyták el az országot, hogy visszatérésüket követően munkavégzési kötelezettségüket a járványügyi korlátozások miatt nem tudják majd teljesíteni, a munkáltatóval azonban ezt illetően nem egyeztettek, nem kértek fizetés nélküli szabadságot vagy lehetőséget az otthoni munkára, a munkáltató a szokványos munkajogi eszközökkel felléphet. A munkáltatónak az eset konkrét körülményeihez mérten lehetősége van a szabadságáról vissza nem térő munkavállalót felszólítani távolléte igazolására, részére együttműködési kötelezettsége [Mt. 6. § (2) bekezdés] teljesítésének elmulasztása miatt írásbeli figyelmeztetést adni, vagy súlyos esetben annak munkaviszonya felmondással akár meg is szüntethető.

A munkáltatónak fontos szem előtt tartania továbbá, hogy a munkavállaló számára egyoldalúan nem jogosult fizetés nélküli szabadságot elrendelni, amennyiben azonban ennek kiadását a munkavállaló kérelmezi, a felek ennek tartamáról, illetve feltételeiről szabadon megállapodhatnak [Mt. 146. § (2) bekezdés].

A maszk, mint munkavédelmi felszerelés

A munkáltató köteles biztosítani valamennyi munkavállalója számára az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit [Mt. 51. § (4) bekezdés]. Amennyiben a munkahely adottságai alapján – a munkavállalók egymás közvetlen közelében, zárt térben tartózkodnak, gyakran testi kontaktusba lépnek egymással, esetleg magas ügyfélforgalmat bonyolítanak le – a maszk, plexi, kesztyű vagy egyéb védőfelszerelés viselése az egészségük megőrzéséhez szükséges óvintézkedéssé válhat. Amennyiben ez a járulékos védelem a munkavállalók egymás közti megfertőződésének megfékezéséhez szükséges, a védőfelszerelés térítésmentes biztosítása a munkáltató kötelezettségévé válik. Az a munkavállaló, aki részére biztosított maszkot vagy egyéb védőeszközt nem, vagy nem rendeltetésszerűen viseli fegyelmi vétség miatt szankcióval sújtható [Mt. 56. § (1) bekezdés], így akár írásbeli figyelmeztetésben is részesíthető. Amennyiben a munkavállaló többszöri – szóbeli majd írásbeli – figyelmeztetést követően sem teljesíti a védekezés kapcsán előírt belső szabályokat, munkaviszonya a munkavállaló magatartására alapított felmondással akár meg is szüntethető [Mt. 66. § (2) bekezdés].