Céges telefonhasználat adózási kérdései

A mobiltelefon után elszámolható költségekre vonatkozóan érdemes az áfa és a költségek levonhatósága szempontjából vizsgálni a kérdést.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 124. § (3) bekezdése alapján nem vonható le

• a távbeszélő-szolgáltatást,
• a mobiltelefon-szolgáltatást, valamint
• az internetprotokollt alkalmazó beszédcélú adatátviteli szolgáltatást

terhelő előzetesen felszámított áfa 30 százaléka.

Ebből következően a cég (kft.) – feltéve, hogy a szolgáltatást áfalevonásra jogosító gazdasági tevékenységéhez használja – főszabály szerint a mobiltelefon-szolgáltatás áfájának 70 százalékát vonhatja le. Az Áfa tv. szerinti 30 százalékos levonási korlátozás kifejezetten a törvényben meghatározott távközlési szolgáltatásokra vonatkozik.

Fontos, hogy ez áfalevonási korlátozás, és nem azt jelenti, hogy a telefonszámla nettó értékének csak 70 százaléka számolható el költségként.

Az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés e) pontja alapján a 30 százalékos levonási tilalom alól kivétel alkalmazható, ha a szolgáltatás ellenértékének legalább 30 százalékára igazoltan teljesül, hogy az az Áfa tv. 15. § szerinti szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be.

Ez tipikusan azt jelenti, hogy megfelelő továbbszámlázás esetén a telefonszolgáltatás áfája akár 100 százalékban levonható.

A 70–30 százalékos szabályt nem szabad a számviteli költségelszámolásra mechanikusan átvinni.

A vállalkozás érdekében igénybe vett telefonszolgáltatás díja szolgáltatási költségként elszámolható. Az áfából le nem vonható rész ugyancsak a szolgáltatás bekerülési, illetve elszámolandó költségének részét képezi.

Ezért például egy kizárólag vállalkozási célú telefonszolgáltatás esetében nem az történik, hogy a Kft. a nettó telefondíj 70 százalékát számolja el költségként. A 70 százalék kizárólag az áfa levonhatóságára vonatkozó főszabály.

A magáncélú telefonhasználat miatt azonban az Szja tv. külön szabályait is vizsgálni kell.

A magáncélú telefonhasználat mértéke és elkülönítése

Az Szja tv. 70. § (1) bekezdés b) pontja szerint egyes meghatározott juttatásnak minősül a kifizető tevékenységének ellátása érdekében biztosított telefonszolgáltatás magáncélú használata címén meghatározott adóköteles jövedelem.

A magánhasználat meghatározására alapvetően két módszer alkalmazható:
1. Tételes módszer: a magáncélú használat tényleges értékének meghatározása a rendelkezésre álló forgalmi adatok alapján.
2. 20 százalékos módszer: a tételes elkülönítés helyett a kifizetőt terhelő, telefonszolgáltatáshoz kapcsolódó kiadás 20 százaléka tekinthető magáncélú használatnak.

Ha a magáncélú telefonhasználat elkülönítése nem lehetséges, a törvényi szabály alapján a kifizetőt terhelő kiadás 20 százalékát kell magáncélú használatnak tekinteni.
A 20 százalék tehát nem költségelszámolási korlát, hanem a magáncélú telefonhasználatból eredő adóköteles juttatás értékének meghatározására szolgáló szabály.
Fontos megkülönböztetni a telefonszolgáltatást a normál internet-hozzáférési/adatátviteli szolgáltatástól.
Az Áfa tv. 124. § (3) bekezdésében szereplő 30 százalékos korlátozás nem általában minden internet-szolgáltatásra vonatkozik. A törvény az „internetprotokollt alkalmazó, beszédcélú adatátviteli szolgáltatást” nevesíti.
Ezért ha a mobiltelefon-számlán önálló tételként szerepel például mobilinternet vagy más, nem beszédcélú internet-/adatforgalmi szolgáltatás, annak áfájára főszabály szerint nem vonatkozik a 30 százalékos telefonáfa-korlátozás.
Ha az internetet a Kft. adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységéhez használja, annak áfája főszabály szerint 100 százalékban levonható, és a szolgáltatás költsége elszámolható.

A számlán ezért célszerű a telefon- és internetszolgáltatást elkülönítetten kezelni.
Az adózási és számviteli minősítést igényelnek a számlába beépített esetleges további tételek, például a:

• készülékbiztosítás,
• készülékrészlet,
• mobilvásárlás,
• autópálya-matrica,
• parkolás,
• elektronikus tartalom,
• emelt díjas SMS,
• adomány-SMS,
• különféle harmadik fél által nyújtott szolgáltatások.

Minden elkülönítetten azonosítható tételt annak valós gazdasági tartalma szerint kell minősíteni, ugyanis csak a vállalkozás érdekében felmerült költségek számolhatóak el.