Az ital nagykereskedés leltárhiánya
Olvasási idő:
Magyarországon számtalan kis és nagykereskedés létezik, melyek azonos tulajdonsága, hogy a készleten levő áruféleségüket különböző csatornákon értékesítsék. A kiskereskedelem már közvetlen kapcsolatban áll a végfelhasználókkal, legtöbb esetben a magánszemélyekkel. Bár szinte valamennyi cég és magánszemély előtt ismeretes, de előzetesen mégis pontosítandó, hogy egy nagykereskedéssel foglalkozó cég végfelhasználókat nem szolgálhat ki csak viszonteladókat, azaz kis- és nagykereskedőket.
Valamennyi kereskedelmi tevékenység, így a kis és nagykereskedelmi tevékenység is engedélyhez kötött. A kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeit a 210/2009. (IX. 29.) Kormányrendelet tartalmazza. A kormányrendelet értelmében a kereskedelmi tevékenység bejelentésének és az üzletek működési engedélye kiadásának, a kereskedők és az üzletek nyilvántartásának, valamint a kereskedelmi tevékenység egyes kereskedési formákban való folytatásának részletes szabályait állapítja meg.
Az értékesítést illetően viszont szükséges az üzlet fogalmát is pontosítani (főleg kiskereskedelmi oldalról), arra való tekintettel, hogy sok esetben a kereskedők eltérően kezelik az üzlet fogalmát. Utalunk például arra, hogy amennyiben pl. egy értékesítés esetlegesen egy bemutatóteremből történik (attól függetlenül, hogy az áru tényleges átvételére nem a bemutató teremben kertül sor), akkor a bemutatóterem is üzletnek minősül a következők alapján:
Az üzlet fogalmát a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény határozza meg. A hivatkozott törvényhely értelmében a kereskedelmi tevékenység folytatása céljából létesített vagy használt épület illetve önálló rendeltetési egységet képező épületrész, helyiség, ideértve az elsődlegesen raktározás, tárolás célját szolgáló olyan épületet vagy épületrészt is, amelyben kereskedelmi tevékenységet folytatnak.
Nagykereskedelmi tevékenység
A nagykereskedelmi tevékenység alapvető jellemzője, hogy nagyobb mennyiségben szerzi be a termelőktől a különféle áruféleségeket és jellemzően nagyobb tételben értékesíti tovább a viszonteladóknak, de a feldolgozó és felhasználó vállalkozásoknak is. A nagykereskedelem a különféle belföldi és külföldi beszerzési csatornákon érkező beszállított árut a nagykereskedelmi cég változatlan formában értékesíti tovább a viszonteladóknak, természetesen az árrésük alkalmazásával. Ez a tevékenység kísértetiesen hasonlít a közvetített szolgáltatások szerinti tevékenységekre, azonban a hasonlóság nem lehet megtévesztő, ugyanis a nagykereskedelmi cég nem szolgáltatást közvetít, hanem különféle termékeket értékesít. Mivel logisztikára épülő termékértékesítésekről van szó, amely esetekben meghatározó a változatlan formában értékesítendő árú, ezért számviteli értelemben az eladott áruk beszerzési értéke a maghatározó a nagykereskedelem esetében is, vagyis közismertebb nevén az ELÁBÉ.
Eladott áruk beszerzési értéke (ELÁBÉ)
A 814-es főkönyvi számlaszámon nyilvántartott „Eladott áruk beszerzési értéke”-ként kell az adott üzleti évben elszámolni a jellemzően változatlan formában eladott anyagok, áruk bekerülési, az értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt bekerülési értékét.
A Számviteli törvény 78.§ (5) bekezdése értelmében az eladott áruk beszerzési értékét (ELÁBÉ) növelő tételként kell kimutatni az értékesített betétdíjas göngyölegek bekerülési értékét, majd az eladott áruk beszerzési értékét csökkenteni kell a visszavett betétdíjas göngyölegek bekerülési értékével. A tárgyidőszakban eladott áruk beszerzési értékét (ELÁBÉ) módosítják a leltári eltérések tényleges beszerzési értékei.
Telephelyek létesítése
Ha például egy italnagyker a termékei beszerzését, illetve annak nagyobbik részét uniós országból, Szlovákiából szerzi be. Az italnagyker az elgondolása szerint a vállalkozása gerincét azaz a telephelyét áthelyezné Szlovákiába, mert úgy gondolja, hogy ebben az esetben könnyebbé válna az ital-nagykereskedés forgalmazása. Ugyanakkor a magyarországi tevékenységét sem számolná fel teljesen, ezért a következő megoldásokban gondolkodik:
1. Magyarországon bérelne raktárt, amely a telephelyeként funkcionálna, annak bejelentésével,
2. Magyarországon csak raktárt bérelne, de a raktár nem funkcionálna telephelyként.
Az italnagyker a raktárt a különféle beszállított italok tárolására használja, ahonnan tovább folytatódna az értékesítés a viszonteladók részére. Az italnagyker szállítmányozása (termékei eladása) értelemszerűen Szlovákiából történne meg Magyarországra és itt természetesen a számlázás áfa kérdései merülnének fel (áfásan vagy áfa mentesen) a bérelt raktárhoz igazodóan.
A telephelyeket illetően még mindig sok kérdés merül fel adójogi oldalról, főleg akkor, ha az adózó „csak” bérelni akar egy ipari helyiséget vagy raktárt, de azt nem kívánja telephelyként működtetni. A telephely fogalmának meghatározásakor most csak az Art. rendelkezésére hivatkozunk. Az Art. szerinti telephely megvalósul akkor, ha a vállalkozás a székhelyétől eltérő helyen aktív tevékenységet folytat. Az Art. esetében viszont nincs a letelepedéshez való kötöttség, de a tevékenység folytatása révén az Art. rendelkezése szerinti telephelyről beszélünk. Ebben az esetben nincs cégbírósági eljárás, viszont a bejelentkezési kötelezettség fennáll, amelyet az adóhatóságnál kell teljesíteni, az Art. 17.§ (3) bekezdése alapján. Ennek értelmében az adózónak a bejelentkezés napjától számított 15 napon belül kell bejelenteni a cégbírósághoz be nem jelentett telephelyét az adóhatósághoz, a 17T201T adatlap A lap 5. rovat kitöltésével.
A leírtakból következik, hogy a Szlovákiában bejelentett magyar adózónak Magyarországon a raktárral kapcsolatban keletkezik-e állandó telephelye, a magyarországi raktárból történő eladásaira mindenképp kell magyar adószámot kérnie. Amennyiben a szlovák székhelyű raktárából ad el Magyarországra, akkor az normál adómentes közösségi termékértékesítés lesz.
Előfordulhat az is, hogy a szlovák raktárból kerül át a magyarországi raktárába a saját áruja de eladás nélkül, akkor ez az ügylet saját vagyon mozgatás címén számlázandó adómentesen a saját magyar adószámára közösségi termékértékesítésként. Ez alól kivételt jelent, ha az áru vevői készletre kerül. Ettől kezdve a magyarországi értékesítés a magyar raktárba már belföldi értékesítésnek minősül, számlázáskor a mindenkori áfa-mérték felszámításával.
Polcszervizes szolgáltatás, mint közvetített szolgáltatás
A nagykereskedelmi cégek esetében sokszor előfordul a polcszervizes szolgáltatás, amikor az eladandó áruval együtt ez a szolgáltatás is felmerül. A szolgáltatáshoz a megrendelő alvállalkozókat vesz többnyire igénybe, melynek során felmerül a közvetített szolgáltatás mint gazdasági esemény, amely befolyással bír a helyi iparűzési adó alapjára is, feltéve, ha annak feltételei fennállnak. Törvényi oldalról az 1990. évi C. törvény (Htv.) 52.§ 32. pontja az irányadó, melynek értelmében az alvállalkozói teljesítések értéke az adóalany által továbbadott (számlázott) olyan alvállalkozói teljesítés értéke, amelynek végzése során az adóalany mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával a Ptk. szerinti írásban kötött vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll.
Ennek lényege a szerződéses jogviszonyok, amelyből egyértelműen kiderül a törvényi előírás szerinti közvetített szolgáltatás ténye. Ennek alapján szükséges a megrendelő cég felé (szerződés alapján) a polcszerviz szolgáltatást számlázni, aki a szolgáltatást tovább számlázza (változatlan formában, de nem változatlan áron) a vevőinek. Amennyiben viszont a szolgáltatás beépül a termékértékesítésbe vagy a számlázáskor nem teljesül a közvetített szolgáltatás törvényi előírása, akkor értelemszerűen a HIPA alapot nem lehet csökkenteni.
(Folytatjuk)
