Az egyszerűsített foglalkoztatás bejelentése
Olvasási idő:
Felmerülhet, hogy egy egyszerűsített foglalkoztatás keretében dolgozó munkavállaló végül nem a bejelentésben megjelölt napokon dolgozik, de a bejelentett és ledolgozott napok száma megegyezik, és az adott munkavégzési napokra a munkáltató a munkabért és a közterheket is megfizeti. Joggal gondolhatnánk, hogy így nem éri kár sem az államot, sem a munkavállalót. Vagy mégis?
A munkaügyi hatóságok folyamatosan kiemelt figyelmet fordítanak az egyszerűsített foglalkoztatás szabályainak vizsgálatára. Tudástárunk ennek megfelelően rendszeresen szemlézi a kérdés joggyakorlatát. A kifizetett munkabér problémái és a munkaidőszámítással összefüggő szabálytalanságok után ezúttal a bejelentési kötelezettség nem megfelelő teljesítése körében közlünk egy jogesetet.
Egy egyéni vállalkozó munkáltató a munkához alkalmanként egy-egy időszakra alkalmazott munkavállalókat. A munkáltató két napra megállapodott egy munkavállalóval, hogy egyszerűsített foglalkoztatás keretében dolgozik majd nála. A két napra a munkáltató be is jelentette a munkavállalót (május 11–12-re), azonban május 12-én végül elmaradt a munkavégzés, mert nem volt megfelelő az időjárás, ezért a munkáltató megállapodott a munkavállalóval, hogy a következő napon (13-án) folytatja a munkát. Erre a napra azonban, amikor tényleges munkavégzés volt, a munkáltató elmulasztotta bejelenteni a munkavállalóját.
A munkáltató egyébiránt a munkaidő-nyilvántartást a valós adatok szerint vezette, azaz 13-ára történt bejegyzés a munkaidő kezdete és vége vonatkozásában. Az adott munkavégzési napokra vonatkozóan a munkáltató a munkabért és a közterheket is megfizette. Tekintve, hogy a munkavállaló egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszonyát a munkáltató egy napra (május 13-ára) nem jelentette be, így az elsőfokú hatóság határozatában kötelezte a munkáltatót a mulasztás pótlására, valamint munkaügyi bírságot szabott ki. A másodfokú hatóság a munkáltató fellebbezése nyomán a döntést helybenhagyta.
A munkáltató (felperes) keresettel élt a másodfokú döntés ellen, melyben ugyan a szabálytalanság tényét nem vitatta, ugyanakkor hivatkozott arra, hogy a bejelentett és ledolgozott napok száma megegyezett, ezért kár nem érte sem az államot, sem a munkavállalót.
A bíróság a döntést hatályon kívül helyezte, és a másodfokú hatóságot új eljárásra utasította, mert a munkaügyi bírság kiszabása során nem megfelelően mérlegelt. (Ez jelen ügyben tárgyalt jogkérdés szempontjából nem releváns.) Az ítélet ellen az alperes hatóság felülvizsgálati kérelemmel élt a Kúria felé.
A hatóság felülvizsgálati kérelmében kifejtette, hogy a bejelentett munkanapok száma közötti differenciálás nem lehetséges. Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény egyértelműen szabályozza a bejelentési kötelezettség módját és határidejét. A törvény alapján a bejelentésnek a tényleges foglalkoztatás napjaira kellett volna szólnia, a jogszabály ugyanakkor lehetőséget enged a módosításra (éppen az ilyen jellegű, például időjárás miatt előálló helyzetekre).
Az egyéni vállalkozó munkáltató tehát korrigálhatta volna a bejelentését, de ezt elmulasztotta, ezzel megvalósítva a jogsértő magatartást.
A Kúria döntése alapján a felülvizsgálati kérelem alapos volt, mivel nem vitatható módon a munkáltató egy egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott munkavállalóját egy munkavégzési napra nem jelentette be az állami adóhatóság felé. A munkáltató érvelése, miszerint ugyan nem arra a napra, de egy másik napra volt bejelentése, nem volt elfogadható.
