A munkaidőn kívüli élet

A jogalkotó előfeltevése, hogy a munkavállaló már ez alatt a minimális pihenőidő alatt is képes magát kielégítő szinten kipihenni, ugyanakkor, ha a munkavállaló szokatlan mértékű igénybevételnek, fokozott terhelésnek van kitéve, hosszabb időre lehet szüksége a regenerálódáshoz. Ilyenkor a munkáltató nem cselekszik jogszerűen, ha csupán a törvény szabta minimumot biztosítja dolgozójának, a kipihentség szintjének eléréséhez valóban szükséges, pótlólagos egy két órát azonban nem.  
A munkáltató köteles biztosítani munkavállalói számára az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 51. § (4) bekezdés], ha ehhez a jog által meghatározott minimumnál több pihenés szükséges, a munkáltató köteles ennek lehetőségét biztosítani munkavállalója számára. Ennek megfelelően, ha a munkáltató munkavállalóját a munkaszerződéstől eltérően, szokásos munkahelyétől két órányi vezetési távolságra lévő munkahelyen foglalkoztatja, ahová a munkavállaló saját gépkocsijával utazik el, hogy ott fárasztó fizikai munkát végezzen, a munkavállalónak hosszabb pihenőidőt szükséges biztosítani.

A pihenőidő meghatározása

A munkavállalónak az Mt. rendelkezése alapján a munkavégzés megszakításával munkaközi szünetet [Mt. 103. § (4) bekezdés], naponta napi pihenőidőt [Mt. 104. §], illetve hetente heti pihenőnapokat vagy heti pihenőidőt kell biztosítani [Mt. 105. § és 106. §]. A munkaidőre vonatkozó szabályok tekintetében a munkavállaló lakó-, illetve tartózkodási helyéről a munkahelyére történő utazás, illetve munka után a visszaút ideje nem minősül munkaidőnek [Mt. 86. § (3) bekezdés b) pont], tehát ez az idő már a munkavállaló napi, illetve heti pihenőidejének része. Ugyanígy pihenőidőnek minősülhet a munkavállaló által készenlétben töltött idő is, azonban, ha a munkavállaló ennek tartama alatt munkát végez, azt követően számára napi pihenőidejét biztosítani kell.
Nem számít ezzel szemben pihenőidőnek az állásidő, amikor a munkáltató munkaidő-beosztás szerinti munkaidőben nem teljesíti foglalkoztatási kötelezettségét [Mt. 146. § (1) bekezdés], valamint a szabadság, illetve a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés esetei sem. Ugyanúgy ki kell tehát adni a munkavállaló heti pihenőnapjait, illetve pihenőidejét akkor, ha a munkavállaló az adott héten szabadságon volt, vagy keresőképtelenségét igazolta.

Munkaközi szünet

A munkáltató a hat órát meghaladó beosztás szerinti munkaidő esetén köteles munkavállalója számára a munkavégzés megszakításával 20 percnyi, ha a munkavégzés tartama a 9 órát meghaladja, további 25 perc munkaközi szünetet kiadni [Mt. 103. § (1) és (4) bekezdés]. A törvény a szünet kiadásának idejét is behatárolja, a szünetet a munkavégzés közepéhez igazodva, legkorábban a munkavégzés harmadik óráját követően, legkésőbb a hatodik órát követően kell kiadni [Mt. 103. § (5) bekezdés]. A munkáltató a felek megegyezése alapján ettől hosszabb szünetet, legfeljebb 60 percet is biztosíthat alkalmazottjának, hozzájárulása nélkül azonban a munkavállalónak hosszabb munkaközi szünet nem adható ki [Mt. 103. § (3) bekezdés]. Ennek oka, hogy a munkaközi szünet pihenőidő, a munkavállaló munkaidejének nem képezi részét, arra tekintettel díjazásban nem részesül [Mt. 86. § (3) bekezdés a) pont]. Ha a munkáltató bármilyen hosszú szünetet kiadhatna a munkavállalónak, azzal a munkavállaló munkában töltött ideje indokolatlanul megnyúlna, a munkavállalónak akarata ellenére sokkal hosszabb időt kéne munkahelyén töltenie, mint azt napi munkaideje indokolná. Emiatt felek ilyen tartalmú megállapodása nélkül akkor adható ki a törvényben meghatározottnál hosszabb szünet a munkavállalónak, ha azt a munkáltató a munkaidő részének tekinti és arra tekintettel ki is fizeti a munkavállalót, tehát kvázi állásidő keletkezik.

Napi pihenőidő

Napi pihenőidőnek a napi munka befejezése és a következő munkanapi munkakezdés közötti időt nevezzük, ebből legalább naponta 11 órát szükséges biztosítani a munkavállaló számára [Mt. 104. § (1) bekezdés]. Amennyiben a munkavállaló mindig azonos beosztásban dolgozik, és a munkáltató megtartja a napi munkaidő maximumára vonatkozó szabályt, a munkavállalónak kiadott pihenőidő mértéke szükségszerűen megfelel a követelményeknek, hiszen a legfeljebb 12 órás műszakok között legalább 12 óra mindig pihenőidőként telik el. Ha azonban a munkavállaló munkaidejének kezdete rendszeresen változik, a napi pihenőidő kiadására fokozottan ügyelni kell. Hiszen, ha a munkavállaló egy hosszabb délutáni munkavégzést követően pl. tizenegykor végez és másnap reggel hatkor kell újra felvennie a munkát, a kiadott napi pihenőidő nem elegendő, a minimumkövetelmény nem teljesül.
A törvény munkaszervezés sajátosságai által indokolt esetekben biztosítja annak a lehetőségét, hogy a munkáltató esetenként rövidebb napi pihenőidőt adjon ki munkavállalói számára. Lehetőség van tehát legalább 8 órás napi pihenőidő kiadására osztott munkaidőben, megszakítás nélküli vagy többműszakos munkarendben, illetve idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalók esetében [Mt. 104. § (2) bekezdés]. Fontos azonban, hogy bármelyik két egymást követő napon a kiadott napi pihenőidők összegének ebben az esetben is el kell érnie a 22 órát [Mt. 104. § (4) bekezdés]. A fentiekben már részben taglalt okokból különös figyelemmel kell lenni a napi pihenőidő kiadása során a készenlétre beosztott munkavállalókra, számukra, ha készenlétük során ténylegesen munkát végeztek, a munkavégzést követően kell kiadni a napi pihenőidőt. Ha munkavégzésre a készenlét alatt nem került sor, a napi pihenőidő kiadottnak tekinthető [Mt. 104. § (5) bekezdés]. A beosztás készítése során érdemes erre figyelemmel lenni, hiszen, ha a kiadott pihenőidő belenyúlik a beosztás szerinti munkaidőbe, a munkavállalónak állásideje keletkezik.

Heti pihenőnapok

A munkavállaló részére hetente két pihenőnapot kell beosztani [Mt. 105. (1) bekezdés]. Általános munkarendben ezek a napok a szombat és a vasárnap, egyenlőtlen munkarendben azonban a pihenőnapok egyenlőtlenül is beoszthatók [Mt. 105. (1) bekezdés], az sem szükséges, hogy a két pihenőnap egymás után lévő napokra essen. Ilyenkor is feltétel azonban, hogy hat egybefüggő munkanapot egy pihenőnap kövessen [Mt. 105. § (2) bekezdés]. Ennek köszönhetően munkaidőkeretben a munkavállalónak a sok tennivalóval érintett időszakokban elég hetente egy pihenőnapot beosztani, ha a munkáltató ezt később kompenzálni tudja, és később hetente akár három pihenőnapot is ki tud adni a munkavállalónak. Ilyenkor is figyelni kell azonban arra, hogy a munkavállaló havonta kapjon legalább egy olyan pihenőnapot, mely vasárnapra esik, ez alól csupán a kizárólag szombaton és vasárnap, részmunkaidőben foglalkoztatott dolgozó képez kivételt [Mt. 105. § (4) bekezdés és 101. § (1) bekezdés f) pont]. A törvény által meghatározott esetekben, így többműszakos vagy megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállaló esetén, illetve idényjellegű tevékenység folytatása kapcsán a heti egy pihenőnap kiadása sem kötelező, elég, ha a munkavállaló havonta egyszer, vasárnap kap egy pihenőnapot [Mt. 105. § (3) és (4) bekezdés]. A pihenőnap meghatározása kapcsán a munkanap meghatározására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azaz pihenőnap a naptári nap vagy – ha a munkarend alapján a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra is beosztható – megszakítás nélküli huszonnégy óra [Mt. 87. § (1) bekezdés].

Heti pihenőidő 

A heti pihenőidő tulajdonképpen a heti pihenőnapok alternatívája, a munkáltató jogosult eldönteni, hogy a munkavállaló számára a kettő közül melyiket biztosítja [Mt. 106. § (1) bekezdés]. Amíg pihenőnapok beosztása esetén elképzelhető, hogy a munkavállaló sosem pihen egybefüggően 48 órát, mert pl. nem két egymást követő napon kap erre lehetőséget, addig a heti pihenőidő alkalmazása legalább egybefüggő 48 óra pihenési lehetőséget biztosít [Mt. 106. § (1) bekezdés]. A munkáltatónak pl. többműszakos munkarendben történő foglalkoztatás esetén érdemes a heti pihenőidő beosztása mellett döntenie, hiszen ilyenkor a műszakváltás annak ellenére csupán egy napot foglal magában, hogy a munkavállaló pihenőideje kitesz 48 órát.  A heti pihenőidőnek, ahogy a pihenőnapok esetében, havonta egyszer magában kell foglalnia egy vasárnapi napot is [Mt. 106. § (2) bekezdés]. A pihenőnapokra vonatkozó szabályozáshoz hasonlóan esetenként rövidebb pihenőidő kiadására is lehetőség van, többműszakos vagy megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállaló esetén, illetve idényjellegű tevékenység folytatása kapcsán elég csupán egy teljes naptári napot magában foglaló, 40 órás heti pihenőidőt kiadni, ha a munkaidőkeret átlagában a heti 48 órás pihenőidőre vonatkozó követelmény teljesül [Mt. 106. § (3) bekezdés]. A pihenőidő alkalmazása épp a fenti három foglalkoztatási formában előnyös, hiszen így a munkaidő sokkal rugalmasabban osztható be.

Pihenőidőben végzett munka

Míg az Mt. a munkaközi szünet és a napi pihenőidő vonatkozásában azok tényleges kiadását teszi kötelezővé, addig a heti pihenőnapok és pihenőidő vonatkozásában csupán azok beosztása szükséges. A munkavállaló heti pihenőideje alatt, illetve heti pihenőnapján is kötelezhető munkavégzésre, a munkáltatónak ilyenkor csupán arra kell figyelemmel lennie, hogy az ilyenkor végzett munkát bérpótlékkal, illetve másik pihenőnap kiadásával kell ellentételeznie, ennek következményeképp az ilyen munkavégzés a szokottnál drágább.