Távmunka megállapodás veszélyhelyzet idejére (2021-2023)

Mire figyeljünk a távmunkánál, amíg a veszélyhelyzet tart?

2021. július 3-tól módosult a távmunkával kapcsolatos szabályok alkalmazásáról szóló 487/2020. (XI. 11.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: 487/2020. Korm. rendelet). Mint ismert, az első veszélyhelyzet végéig hatályban tartott 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet szerint a munkáltató a munkavállaló számára az otthoni munkavégzést (home office) és a távmunkavégzést egyoldalúan elrendelhette. Az említett rendeletet a jogalkotó nem "élesztette fel".

A 487/2020. Korm. rendelet ugyanakkor továbbra is fenntartja a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 86/A. §-ában megfogalmazott a távmunkára vonatkozó szabályai helyett a rendeleti szabályozást. A módosított rendelkezés szerint a távmunkavégzés – a munkáltatóval kötött megállapodás alapján – a munkavállaló által biztosított munkaeszközzel is történhet. Az ilyen munkaeszköz esetén a munkáltató a kockázatértékelés elvégzése során győződik meg a munkaeszköz egészséget nem veszélyeztető és biztonságos állapotáról. A munkaeszköz egészséget nem veszélyeztető és biztonságos állapotának fenntartásáról ebben az esetben a munkavállaló gondoskodik [487/2020. Korm. rendelet 1. § (2) bek.]. A rendelkezés azonos az Mvt. 86/A. § (2) bekezdésével.

A másik rendeleti szabály szerint a munkáltató a munkavállalót tájékoztatja az Mvt. VI. fejezetében meghatározott munkahelyi munkavédelmi tanácskozási és érdekképviseleti lehetőségekről és gyakorlatról, továbbá az ezzel összefüggő feladatot ellátó felelős személyekről, elérhetőségük adatairól [487/2020. Korm. rendelet 1. § (3) bek.]. Ugyanezt olvashatjuk az Mvt. 86/A. (6) bekezdésének első mondatában. Annyi változás ugyanakkor mégis van, hogy a 487/2020. Korm. rendelet szélesíti a távmunka fogalmát, annak munkaeszköze nem csak a számítógép lehet. 

A 487/2020. Korm. rendelet a veszélyhelyzet tartamára részben megváltoztatja, kibővíti a távmunka törvényi meghatározását. Az Mt. szerint a távmunkavégzés meghatározásának egyik mellőzhetetlen eleme, hogy a tevékenységet számítástechnikai eszközzel végzik [196. § (1) bek.]. 

A jogszabálymódosítás ugyanakkor a nem számítástechnikai eszközzel végzett távmunkáról is szól, amely esetén a felek írásban megállapodnak a munkavégzés helyéről (távmunkavégzési hely).

Átalány-költségtérítés – Mivel számoljunk? 

A jogszabálymódosítás hátterében az a körülmény áll, hogy idén február 1-jén lépett életbe a 20/2021. (I. 28.) Korm. rendelet a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról. A távmunkával kapcsolatban elszámolható költség viszont az év első napján hatályos minimálbér összegéhez kapcsolódik. 

A 487/2020. Korm. rendelet új szabálya szerint a veszélyhelyzet ideje alatt igazolás nélkül, költségként elszámolható tételnek minősül az Mt. távmunkavégzésre vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően, a munkaszerződésében foglaltak szerint távmunkavégzés keretében munkát végző munkavállalónak, a távmunkavégzéssel összefüggésben költségtérítés címén fizetett összegből a felek által előzetesen meghatározott, de legfeljebb havonta a 2021. év esetében a 2021. február 1-jétől, az ezt követő évek esetében az adóév első napján érvényes havi minimálbér 10 százalékának megfelelő összeg.

Ha a távmunkavégzés nem érinti az egész hónapot, ez a havi összegnek a távmunkavégzéssel érintett napokkal arányos része. Változatlan feltétel, hogy a magánszemély a távmunkavégzéssel összefüggésben a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. számú melléklet „I. Jellemzően előforduló költségek” cím 24. pont c) és d) alpontja szerint más költséget nem számol el [2. §].

Kapcsolódó jogszabály