Megbízási szerződés (felelős műszaki vezető)

A Ptk. megbízási szerződés fogalmát meghatározó 6:272. §-a két vonatkozásban is módosít a régi Ptk. megbízás fogalmán [1959. évi Ptk. 474. § (1) Megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni.]. Egyrészt a törvény szövegében is egyértelművé kívánja tenni a megbízás és a meghatalmazás dogmatikai elkülönítését azzal, hogy a megbízott a „rábízott ügy” helyett immáron a „rábízott feladat” ellátására köteles. Másrészt már a szerződés fogalmában kifejezetten nevesíti a megbízó díjfizetési kötelezettségét. 
 
A „rábízott feladat” hatályos jogunk alapján bármiféle jogszerű feladat lehet, bármilyen, jogszabályba nem ütköző emberi tevékenység végzése. A jogszabályba ütköző feladatra irányuló megbízási szerződés a Ptk. 6:96. §-a alapján semmis, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Kérdésként merült fel a magyar joggyakorlatban, hogy az a megbízási szerződés, amelyben a megbízott olyan tevékenység végzésre vállal kötelezettséget, amelynek elvégzéséhez nincsenek törvényes eszközei, jogszabályba ütköző-e. A Legfelsőbb Bíróság ¦ a Ptk. hatálybalépése után is irányadó ¦ eseti döntése szerint arra tekintettel, hogy a követelés behajtására szakosodott gazdálkodó szervezetek a gazdasági életben ismert tevékenységet folytatnak, és az általuk pénzkövetelés behajtására kötött megbízási szerződés nem ütközik jogszabályba, kimondta, hogy a megbízási szerződés körébe eső ügyellátás „a rábízott ügy” fogalmába a pénzkövetelés behajtása is beletartozik. Attól, hogy a felperes kezében nincsen „törvényes kikényszerítési eszköz” a rábízott ügyet még elláthatja. A gazdálkodással foglalkozó cégek számára többletmunkával és költséggel jár a követeléseik nyilvántartása, tárgyalások az adósokkal, fizetésre való felhívások, halasztás, részletfizetés, az adósok anyagi helyzetének figyelemmel kísérése stb. Nincsen tehát jogi akadálya annak, hogy ezeket a feladatokat a megbízó követelésbehajtás megjelöléssel rábízza egy harmadik személyre (EBH2001. 436 - Legf. Bír. Gfv. I. 33. 080/1999. sz.).

A „rábízott feladat” kifejezés fontos szerepet játszik ezen kívül a megbízási és a vállalkozási szerződések elhatárolása során is. A gyakorlatban számos esetben bizonytalanság észlelhető a két szerződéstípus egymástól való elhatárolása tekintetében. Ez főleg arra vezethető vissza, hogy a megbízási szerződésben megtalálhatók a vállalkozási szerződés egyes elemei. A megbízott tehát valamely cél érdekében való tevékenységre vállal kötelezettséget, de nem ígéri azt, hogy tevékenysége meghatározott eredménnyel fog járni. A megbízásnál a szolgáltatás maga a szerződésben meghatározott tevékenység kifejtése, a vállalkozásnál pedig a tevékenységgel elérhető s a szerződésben meghatározott eredmény létrehozása.  A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása nem kívánt szakítani a megbízási és a vállalkozási szerződés elhatárolásának szempontjaival. Elfogadta az uralkodó álláspontot, amely szerint a két szerződés elhatárolása a tevékenység természete alapján lehetséges: vállalkozás esetén a vállalkozó meghatározott eredmény előállítására köteles, míg megbízás esetén a megbízott kötelezettsége a rábízott ügy gondos ellátására terjed ki. Másként megfogalmazva: a vállalkozó szolgáltatása a mű vagy valamely más, nem tárgyiasult konkrét eredmény, a megbízotté a gondos tevékenység, amelytől ugyan a felek szintén valamely eredményt várnak, de tisztában vannak azzal, hogy az eredmény – a feleken kívül álló, esetleg éppen a megbízó oldalán felmerülő okból – a megbízott gondos eljárása esetén is elmaradhat. A megbízottnak tehát akkor is jár a díj, ha tevékenysége nem vezetett eredményre, kivéve, ha az eredmény elmaradásáért felelős. Míg tehát a vállalkozási szerződés rendszerint eredménykötelem, a megbízási szerződés nem az.

A Debreceni Ítélőtábla az új szabályok alapján is irányadó megállapítása szerint a megbízás gondossági kötelem, amelyben a felek a megbízottnak járó díjat a részéről kifejtett tevékenység ellenértékeként határozzák meg, eredmény kockázata nélkül. A megbízott a szerződésben (csak) arra vállal kötelezettséget, hogy az eredmény érdekében gondosan eljár, az eredmény bekövetkezéséért azonban felelősséget nem vállal, ezért a díjra akkor is igényt tarthat, ha az eredmény a gondos eljárása ellenére elmarad. Ezzel szemben a vállalkozás az eredménykötelmek tipikus formája, amelyben a felek a vállalkozót megillető díjat az eredmény bekövetkezésétől függően, arra tekintettel határozzák meg, annak elmaradása esetén pedig a vállalkozó díjazásra nem tarthat igényt. A két szerződéstípus között a leglényegesebb - bár kétségtelenül nem az egyetlen - eltérés tehát az eredményorientáltság. Ezért az olyan szerződést, amelyben a kötelezett eredmény szolgáltatására vállalkozik és a jogosult díjfizetési kötelezettsége az eredmény elkészítéséhez igazodik, akkor is a vállalkozás szabályai szerint kell elbírálni, ha annak megjelölése eredetileg „megbízási szerződés” volt. (BDT2007. 1648 - Debreceni Ítélőtábla Gf. IV. 30 140/2007/11.)

A Ptk. miniszteri indokolása nyomatékosan kiemeli, hogy az, hogy a felek sikerdíjat kötnek ki, nem változtat a jogviszony jellegén, nem teszi a megbízási szerződést vegyes szerződéssé. Ezt a megállapítást azért fontos hangsúlyozni, mert  ezzel az indokolás egyértelműen  szembehelyezkedett azzal a korábbi bírósági állásponttal, hogy a sikerdíj tekintetében vegyes (megbízási és vállalkozási elemeket is tartalmazó) szerződés jön létre. A BDT 2005. 159. számú ügyben a bíróság egy ingatlanközvetítési szerződést vizsgált, amelyben a felek a megbízási díjon felül sikerdíjat is kikötöttek. A bíróság a szerződési szabadság elvéből és a megbízási szerződés szabályainak diszpozitivitásából arra a helyes következtetésre jutott, hogy sikerdíj kikötésének nincs akadálya. Az ítélet indokolása szerint „az ügyviteli és az eredménykötelem elhatárolása nem azon alapul, hogy általában adott tevékenységet szokásosan milyen szerződéstípus (megbízás vagy vállalkozás) keretei között gyakorolják, hanem az dönti el, hogy a konkrét szerződés keretei között maguk a felek miként rendelkeznek a díjfizetés feltételeiről. Az alapvető elhatároló ismérv nem a tevékenység természete, hanem az, hogy a kötelezett a díjra önmagában a tevékenység – gondos – kifejtése esetén jogosult, vagy kizárólag csak akkor, ha az eredmény a  tevékenységével összefüggésben előállott.” A bíróság ebben az esetben szakítani kívánt tehát azzal a klasszikus megközelítéssel, hogy egyes tevékenységek kizárólag gondossági, míg mások kizárólag eredménykötelem formájában végezhetőek, és úgy ítélte meg, hogy „ugyanazt a tevékenységet kifejtheti a kötelezett ügyviteli (gondossági), illetve eredménykötelem keretei között.” A 2008. évi Szakértői Javaslat és ennek nyomán a Ptk. miniszteri indokolása szerint azonban alaptalan az idézett bírósági határozat azon megállapítása, hogy ilyen esetekben a díj tekintetében vegyes szerződés jönne létre.
 
A megbízási szerződés fogalmának másik fontos eleme a megbízó díjfizetési kötelezettségének nevesítése. A Ptk. továbbra is lehetővé teszi ingyenes megbízási szerződés megkötését [lásd a 6:280. § (1) bekezdés], ebben az esetben a megbízó a megbízott költségeinek megtérítésére köteles [lásd a 6:280. § (2) bekezdés]. Kimaradt viszont a törvényből a visszterhesség törvényi kivételeinek felsorolása, korábbi jogunk alapján ugyanis a visszterhesség mint főszabály akkor nem állt fenn, ha az ügy természetéből, illetőleg a felek közötti viszonyból arra lehetett következtetni, hogy a megbízott ingyenesen vállalta az ügy ellátását [1959. évi Ptk. 478. § (1) bekezdés].
A Polgári Törvénykönyv a megbízási szerződés létrejöttére vonatkozóan – elődjétől eltérően ¦ semmilyen alaki megkötéseket nem tartalmaz. A szerződés akár szóban, akár írásban, ritkábban pedig ráutaló magatartással is létrejöhet. [Írásbeli formát ír ugyanakkor elő az ügyvédi megbízási szerződésre az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 23. § (2)  bekezdése, amely írásbafoglalás elmaradása a szerződés érvényességét nem érinti, ilyenkor azonban a megbízás tartalmának bizonyítása a megbízottat (azaz az ügyvédet) terheli].  A Ptk. tehát nem vette át az 1959. évi Polgári Törvénykönyvben szereplő rendelkezést, amely az alakszerűtlenség főszabálya alól tett kivételt, kimondva, hogy ha a megbízás teljesítéséhez szerződéskötésre van szükség, a megbízáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a megbízás alapján kötendő szerződésre előír. A korábbi szabály tulajdonképpen visszafelé következtetéssel írt elő alaki kényszert, amely megegyezett azon ügylet alakiságával, amelyre a megbízási szerződés alapján a megbízott eljárása irányult. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása szerint azonban mivel a megbízás csak a felek belső jogviszonyát szabályozza, indokolatlan ahhoz írásbeli formát bármilyen esetben megkövetelni. Az írásbeli formának ilyen esetekben forgalomvédelmi szempontjai vannak, a forgalomvédelmi szempontokat azonban csak a külvilág felé megjelenő jogviszonyokban lehet érvényesíteni. 
 

Kapcsolódó jogszabály