Megbízási szerződés (építési műszaki ellenőr)

A Ptk. megbízási szerződés fogalmát meghatározó 6:272. §-a két vonatkozásban is módosít a régi Ptk. megbízás fogalmán [1959. évi Ptk. 474. § (1) Megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni.]. Egyrészt a törvény szövegében is egyértelművé kívánja tenni a megbízás és a meghatalmazás dogmatikai elkülönítését azzal, hogy a megbízott a „rábízott ügy” helyett immáron a „rábízott feladat” ellátására köteles. Másrészt már a szerződés fogalmában kifejezetten nevesíti a megbízó díjfizetési kötelezettségét. 
 
A „rábízott feladat” hatályos jogunk alapján bármiféle jogszerű feladat lehet, bármilyen, jogszabályba nem ütköző emberi tevékenység végzése. A jogszabályba ütköző feladatra irányuló megbízási szerződés a Ptk. 6:96. §-a alapján semmis, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Kérdésként merült fel a magyar joggyakorlatban, hogy az a megbízási szerződés, amelyben a megbízott olyan tevékenység végzésre vállal kötelezettséget, amelynek elvégzéséhez nincsenek törvényes eszközei, jogszabályba ütköző-e. A Legfelsőbb Bíróság ¦ a Ptk. hatálybalépése után is irányadó ¦ eseti döntése szerint arra tekintettel, hogy a követelés behajtására szakosodott gazdálkodó szervezetek a gazdasági életben ismert tevékenységet folytatnak, és az általuk pénzkövetelés behajtására kötött megbízási szerződés nem ütközik jogszabályba, kimondta, hogy a megbízási szerződés körébe eső ügyellátás „a rábízott ügy” fogalmába a pénzkövetelés behajtása is beletartozik. Attól, hogy a felperes kezében nincsen „törvényes kikényszerítési eszköz” a rábízott ügyet még elláthatja. A gazdálkodással foglalkozó cégek számára többletmunkával és költséggel jár a követeléseik nyilvántartása, tárgyalások az adósokkal, fizetésre való felhívások, halasztás, részletfizetés, az adósok anyagi helyzetének figyelemmel kísérése stb. Nincsen tehát jogi akadálya annak, hogy ezeket a feladatokat a megbízó követelésbehajtás megjelöléssel rábízza egy harmadik személyre (EBH2001. 436 - Legf. Bír. Gfv. I. 33. 080/1999. sz.).

A „rábízott feladat” kifejezés fontos szerepet játszik ezen kívül a megbízási és a vállalkozási szerződések elhatárolása során is. A gyakorlatban számos esetben bizonytalanság észlelhető a két szerződéstípus egymástól való elhatárolása tekintetében. Ez főleg arra vezethető vissza, hogy a megbízási szerződésben megtalálhatók a vállalkozási szerződés egyes elemei. A megbízott tehát valamely cél érdekében való tevékenységre vállal kötelezettséget, de nem ígéri azt, hogy tevékenysége meghatározott eredménnyel fog járni. A megbízásnál a szolgáltatás maga a szerződésben meghatározott tevékenység kifejtése, a vállalkozásnál pedig a tevékenységgel elérhető s a szerződésben meghatározott eredmény létrehozása.  A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása nem kívánt szakítani a megbízási és a vállalkozási szerződés elhatárolásának szempontjaival. Elfogadta az uralkodó álláspontot, amely szerint a két szerződés elhatárolása a tevékenység természete alapján lehetséges: vállalkozás esetén a vállalkozó meghatározott eredmény előállítására köteles, míg megbízás esetén a megbízott kötelezettsége a rábízott ügy gondos ellátására terjed ki. Másként megfogalmazva: a vállalkozó szolgáltatása a mű vagy valamely más, nem tárgyiasult konkrét eredmény, a megbízotté a gondos tevékenység, amelytől ugyan a felek szintén valamely eredményt várnak, de tisztában vannak azzal, hogy az eredmény – a feleken kívül álló, esetleg éppen a megbízó oldalán felmerülő okból – a megbízott gondos eljárása esetén is elmaradhat. A megbízottnak tehát akkor is jár a díj, ha tevékenysége nem vezetett eredményre, kivéve, ha az eredmény elmaradásáért felelős. Míg tehát a vállalkozási szerződés rendszerint eredménykötelem, a megbízási szerződés nem az.

A megbízási szerződés fogalmának másik fontos eleme a megbízó díjfizetési kötelezettségének nevesítése. A Ptk. továbbra is lehetővé teszi ingyenes megbízási szerződés megkötését [lásd a 6:280. § (1) bekezdés], ebben az esetben a megbízó a megbízott költségeinek megtérítésére köteles [lásd a 6:280. § (2) bekezdés]. Kimaradt viszont a törvényből a visszterhesség törvényi kivételeinek felsorolása, korábbi jogunk alapján ugyanis a visszterhesség mint főszabály akkor nem állt fenn, ha az ügy természetéből, illetőleg a felek közötti viszonyból arra lehetett következtetni, hogy a megbízott ingyenesen vállalta az ügy ellátását [1959. évi Ptk. 478. § (1) bekezdés].
A Polgári Törvénykönyv a megbízási szerződés létrejöttére vonatkozóan – elődjétől eltérően ¦ semmilyen alaki megkötéseket nem tartalmaz. A szerződés akár szóban, akár írásban, ritkábban pedig ráutaló magatartással is létrejöhet. [Írásbeli formát ír ugyanakkor elő az ügyvédi megbízási szerződésre az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 23. § (2)  bekezdése, amely írásbafoglalás elmaradása a szerződés érvényességét nem érinti, ilyenkor azonban a megbízás tartalmának bizonyítása a megbízottat (azaz az ügyvédet) terheli].  A Ptk. tehát nem vette át az 1959. évi Polgári Törvénykönyvben szereplő rendelkezést, amely az alakszerűtlenség főszabálya alól tett kivételt, kimondva, hogy ha a megbízás teljesítéséhez szerződéskötésre van szükség, a megbízáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a megbízás alapján kötendő szerződésre előír. A korábbi szabály tulajdonképpen visszafelé következtetéssel írt elő alaki kényszert, amely megegyezett azon ügylet alakiságával, amelyre a megbízási szerződés alapján a megbízott eljárása irányult. A Ptk. javaslatának miniszteri indokolása szerint azonban mivel a megbízás csak a felek belső jogviszonyát szabályozza, indokolatlan ahhoz írásbeli formát bármilyen esetben megkövetelni. Az írásbeli formának ilyen esetekben forgalomvédelmi szempontjai vannak, a forgalomvédelmi szempontokat azonban csak a külvilág felé megjelenő jogviszonyokban lehet érvényesíteni. 

 

Kapcsolódó jogszabály