Letéti szerződés (teljesítési letét)

Az új Polgári Törvénykönyv alapvetően nem változtatott a letéti szerződés megítélésén és rendszertani helyén. A jogintézmény szabályaiban azonban több változás is történt, különösen a szerződésszegésért való felelősség és visszterhesség körében. Írásunkban röviden összefoglaljuk az említett változásokat és a mellékelt szerződésmintával is segítjük a tájékozódást.

A letéti szerződés létrejöttének feltétele, hogy a kötelezett kifejezetten a dolog megőrzésére, épségben tartására vállaljon kötelezettséget az átadó irányába. Az őrzési kötelezettség tehát nem merül ki abban, hogy a letéteményes a dolognak saját vagyontárgyai között teret enged, viszont nem is terjed odáig (erre irányuló kifejezett megállapodás hiányában), hogy az őrzés érdekében folyamatos pozitív cselekvést volna köteles kifejteni, ehelyett általában olyan magatartást kell tanúsítania, amellyel a dolgot az elveszésnek, rongálódásnak, sérülésnek a körülmények szerint számításba veendő veszélyeitől megóvja.

Az új Ptk. a szerződésszegés tekintetében a korábbi törvényben meghatározott felróhatósági alapú felelősséghez képest objektív felelősségi rendszert honosít meg, ebből következően a letéteményes felelőssége az új kódex alapján immáron meg fog felelni a római jogi custodia-felelősségnek: nem mentheti ki magát a felelősség alól önmagában annak bizonyításával, hogy a letett dolog őrzése során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A felelősség alóli mentesüléséhez az ellenőrzési körén kívül eső, a letéti szerződés megkötésének időpontjában előre nem látható körülmény, továbbá annak bizonyítása szükséges, hogy a kár elhárítása, elkerülése nem volt tőle elvárható.

A Ptk. a letéti szerződést a korábbi törvényhez hasonlóan nem reálszerződésként, hanem konszenzuál-szerződésként szabályozza, a letevő és a letéteményes megállapodása tehát minden további aktus nélkül létrehozza a letéti szerződést. Újdonság azonban, hogy a Ptk. főszabály szerint visszterhes ügyletként definiálja a letéti szerződést, tehát eltérő megállapodás hiányában a letéteményes díjfizetésre jogosult szolgáltatásáért. A felek főbb kötelezettségeinek elemzése körében is szükséges rögzíteni, hogy a Ptk. e szabályai diszpozitívak, tehát a letevő és a letéteményes kötelezettségeire elsősorban a felek megállapodása irányadó.

A Ptk. a régi Ptk.-hoz képest kifejezetten nevesíti a letéteményes azon kötelezettségét, hogy a letett dolgot saját vagyonától és más letevő által letett dologtól elkülönítve őrizni és nyilvántartani. A letéteményes tehát köteles a letéteményesi szolgáltatásokat oly módon nyújtani, hogy a letevő dolga semmilyen módon ne vegyüljön a letéteményes, vagy más személyek vagyonával és azoktól megkülönböztethető maradjon, továbbá olyan nyilvántartást vezetni a letett dolgokról, amely ezt a letevő számára ellenőrizhetővé teszi.

Egy fizetés teljesítésére vonatkozó letéti szerződés lényege, hogy biztosítsa a fizetési kötelezettség végrehajtását és a felek jogbiztonságát.

A letéti összeg funkciója ebben az esetben speciális: azt kifejezetten a szerződésben meghatározott fizetés teljesítésére használják fel.  Ennek megfelelően egészül ki a szerződés az olyan speciális elemekkel, mint a letétbe helyezett összeg célja, vagyis hogy milyen specifikus költségeket fedez, a letét időtartama, hogy meddig marad az összeg a letétbe helyezett formájában, letéti kamatok, valamint a letétbe helyezés és visszaadás feltételei és módja (például, mi történik a letéti összeggel, ha a fizetés nem teljesül időben vagy nem teljesül megfelelően).