Lakásbérleti szerződés

A bérlet általában
A bérleti szerződést a használati szerződések alaptípusaként szabályozza a Ptk, s mint ilyen, a bérleti szerződés kettős gazdasági funkcióval rendelkezik: a bérlő számára lehetővé teszi, hogy nem tulajdonosként meghatározott dolgot birtokoljon, használjon, és esetenként hasznait szedhesse, a bérbeadó számára pedig biztosítja, hogy – tulajdonosként, vagy más jogcímen magánál tartott – meghatározott dolgot hasznosíthasson. Bérleti szerződés alapján tehát a bérbeadó a bérelt dolog feletti tulajdonosi részjogosítványok közül a dolog használatát és birtokát engedi át a bérlőnek.

Helyiségbérleti szerződés sajátosságai
A lakástörvény szabályain alapuló helyiségbérlet csak a nem lakás célú helyiségek bérletét jelenti. A helyiségbérletre vonatkozó szabályok alkalmazandók pl. az irodák, üzletek és más hasonló helyiségek bérbeadás útján történő használatára.
A bérleti szerződést a használati szerződések alaptípusaként szabályozza a Ptk, s mint ilyen, a bérleti szerződés kettős gazdasági funkcióval rendelkezik: a bérlő számára lehetővé teszi, hogy nem tulajdonosként meghatározott dolgot birtokoljon, használjon, és esetenként hasznait szedhesse, a bérbeadó számára pedig biztosítja, hogy – tulajdonosként, vagy más jogcímen magánál tartott – meghatározott dolgot hasznosíthasson. Bérleti szerződés alapján tehát a bérbeadó a bérelt dolog feletti tulajdonosi részjogosítványok közül a dolog használatát és birtokát engedi át a bérlőnek.
A bérleti szerződés alanyai a bérbeadó és a bérlő. Bérbeadó nemcsak a tulajdonos lehet, hanem mindenki más is, aki a szerződésben meghatározott dolog harmadik személy használatába adására jogszabály vagy szerződés alapján jogosult (haszonélvező, vagy – albérlet esetén – maga a bérlő is).
A helyiségbérlet a lakásbérlethez képest csak a nem lakás célú helyiségek (Ltv. 91/A. §-ának 12. pontja) bérletét, bérbeadás útján történő hasznosítását jelenti. A helyiségbérletre vonatkozó szabályanyagot a lakástörvény helyiségbérlet szabályaira vonatkozó alcíme tartalmazza. A vonatkozó szakasz értelmében a nem lakás  céljára szolgáló helyiség bérletének létrejöttére, a felek jogaira és kötelezettségeire, valamint a bérlet megszűnésére a lakásbérlet szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A helyiségbérlet esetén az Ltv. 38. §-ának (1) bekezdése mondja ki, hogy a bérleti díjban a felek szabadon állapodhatnak meg, szemben az önkormányzati és az állami tulajdonban álló lakások bérleti díjával, ahol a bérleti díjat jogszabály szabályozza.
A bérlő a helyiségben kizárólag olyan tevékenységet folytathat, amely megfelel a bérleti szerződésben foglalt szabályoknak, igazodik a helyiség és épület rendeltetéséhez. Megjegyzendő, hogy a helyiségbérlet szabályai irányadók az épület alapvető rendeltetésétről eltérő, belső helyiségekre (pl. lakóház földszintjén kialakított üzlethelyiségek, irodák).