Ingó bérleti szerződés
Letöltöm
A bérlet általában
A bérleti szerződést a használati szerződések alaptípusaként szabályozza a Ptk, s mint ilyen, a bérleti szerződés kettős gazdasági funkcióval rendelkezik: a bérlő számára lehetővé teszi, hogy nem tulajdonosként meghatározott dolgot birtokoljon, használjon, és esetenként hasznait szedhesse, a bérbeadó számára pedig biztosítja, hogy – tulajdonosként, vagy más jogcímen magánál tartott – meghatározott dolgot hasznosíthasson. Bérleti szerződés alapján tehát a bérbeadó a bérelt dolog feletti tulajdonosi részjogosítványok közül a dolog használatát és birtokát engedi át a bérlőnek.
A bérleti szerződés alanyai a bérbeadó és a bérlő. Bérbeadó nemcsak a tulajdonos lehet, hanem mindenki más is, aki a szerződésben meghatározott dolog harmadik személy használatába adására jogszabály vagy szerződés alapján jogosult. Ilyen személy lehet – a tulajdonos mellett – például a haszonélvező, vagy – feltéve, hogy az albérletbe adás jogszabály vagy szerződés által nem kizárt – maga a bérlő is. A szerződést bérlőként – a jog- és cselekvőképesség általános szabályai által támasztott korlátok között – bárki megkötheti, kivéve, ha bérleti jogosultságát speciális jogszabály kizárja (lásd például a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvényt).
A szerződés megkötéséhez a Ptk. nem kíván meg alakszerűséget, így a bérleti szerződés – amennyiben a bérlő és a bérbeadó a lényeges feltételekben megállapodtak – szóban, írásban vagy akár ráutaló magatartással is létrejöhet.
A bérleti szerződés közvetett tárgya főszabály szerint bármilyen ingó- vagy ingatlan dolog lehet. Korábban a jogirodalomban komoly vitát váltott ki az a kérdés, hogy dolgok mellett bizonyos jogok gyakorlásának az átengedésére is alkalmazhatók-e a bérlet szabályai. A vitára a Ptk. 6:631. § (2) bekezdése végül pontot tett: ehelyütt ugyanis a törvény kifejezetten rögzíti, hogy amennyiben a szerződés valamely jogok időleges gyakorlásának ellenérték fejében történő átengedésére irányul, a dologbérlet szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A bérleti szerződés törvényi meghatározásából következik, hogy a bérbeadó főkötelezettsége a dolog időleges használatba adása, vagyis az, hogy a bérlet közvetett tárgyát a bérlő rendelkezésére bocsássa. A Ptk. egyértelművé teszi, hogy a bérleti szerződés visszterhes: a bérlőt a dolog használatának fejében bérleti díj-fizetési kötelezettség terheli. A szerződési gyakorlatban a bérleti díjat jellemzően pénzben határozzák meg, elvi akadálya nincs azonban annak, hogy az ellenértéket valamely más dologban, vagy akár meghatározott – pénzbeli értékkel bíró – tevékenység kifejtésében határozzák meg.
Egy ingó bérleti szerződés (vagyis olyan szerződés, amelyben a bérbeadó egy ingó dolgot ad bérbe a bérlőnek) rögzíti a bérleti feltételeket és a felek jogait, kötelezettségeit.
Egy ingó bérleti szerződés jogi érvényessége és a felek érdekeinek védelme érdekében célszerű jogi szakértő bevonása, aki biztosítja, hogy a szerződés minden jogszabályi követelménynek megfeleljen és megfelelően rögzítse a felek jogait és kötelezettségeit.
