Fuvarozási keretszerződés

A fuvarozási szerződés az ingó dolgok fizikai továbbítására irányuló tevékenységeknek jogi keretet biztosító szerződéstípus.

A fuvarozási szerződés vállalkozási típusú eredménykötelmet hoz létre, amely alapján a fuvarozó nem csupán az ingó dolog (küldemény) meghatározott helyre történő továbbítására köteles, hanem arra is, hogy ott a küldeményt a címzett számára az erre vonatkozó szabályok szerint átadja. A küldemény címzettnek való átadása az ún. kiszolgáltatás, amely egyben a fuvarozás utolsó létszaka is. Ebből következik, hogy a fuvarozó a fuvarozási feladatot nem egyszerűen a küldemény rendeltetési helyre való eljuttatásával, hanem a címzett részére történő szerződésszerű kiszolgáltatással látja el. 
A fuvarozási szerződés ún. hárompólusú jogviszonyt hoz létre. A jogviszonynak ugyanis nemcsak a fuvarozási szerződést formálisan megkötő személyek (a feladó és a fuvarozó) az alanyai, hanem a címzett is. Gyakori, hogy a feladó és a címzett ugyanaz a személy, hiszen nincs akadálya annak, hogy a feladó saját maga címére továbbíttasson küldeményt a fuvarozóval (saját célú fuvarozás). Fontos megjegyezni azonban, hogy a feladói és a címzetti pozíció – legalábbis a jogállás tekintetében – ilyenkor is elválik egymástól. Erre tekintettel terjedt el az a nézet, hogy a fuvarozási szerződés mindig hárompólusú, és két- vagy háromalanyú szerződéstípus. 

A fuvarozási szerződés közvetlen tárgya a küldemény továbbítása, mint a fuvarozó által kifejtendő tevékenység, a szerződés közvetett tárgya pedig a küldemény. Az új szabályozás – csakúgy, mint a régi Ptk. – nem határozza meg a küldemény fogalmát, ezért a Ptk. kontextusából csupán annyi szűrhető le, hogy az az ingó dolog tekinthető küldeménynek, amelyet a fuvarozó a feladótól fuvarozásra átvesz, s amelynek a rendeltetési helyre történő továbbítására a szerződés alapján köteles.

A küldemény fogalmával kapcsolatban fontos megjegyezni azt is, hogy az egyes fuvarozási ágazatokra irányadó jogszabályok speciális rendelkezéseket tartalmazhatnak az ún. fuvarképesség tekintetében is. Ebben a körben meg kell különböztetni azokat az árukat, amelyek minden további nélkül fuvarképesek (fuvarozhatók), illetve azokat, amelyek csak feltételesen fuvarozhatók, vagy a fuvarozásból kizártak. Az ilyen speciális küldemények (például levélpostai küldemények, hullák) fuvarozására speciális jogszabályok irányadók.   
A fuvarozási tevékenység ellátására jellemzően ellenszolgáltatás, vagyis fuvardíj fejében kerül sor. Erre tekintettel mondja ki a 6:257. §, hogy a fuvarozót feladatai ellátásáért díjazás illeti meg. A törvény értelmében a díj megfizetésre – eltérő megállapodás hiányában – a feladó köteles.