Alapanyag-beszállítási szerződés

A szállítmányozási szerződés törvényi meghatározása azt juttatja kifejezésre, hogy a szállítmányozási tevékenység középpontjában valamely küldemény továbbításának megszervezése áll. A szállítmányozó tehát főszabály szerint nem az áru tényleges fizikai továbbítására, hanem az árutovábbítás (fuvarozás) megszervezésére köteles. 

Az új Ptk. – érzékelve az időközben végbemenő gazdasági folyamatokat – távolodást mutat a korábbi felfogástól: a szállítmányozás – jóllehet, fókuszában továbbra is a fuvarozás áll – immár nem csupán fuvarbizomány, hanem annál tágabb tevékenységi kör lefedésére alkalmas konstrukció. 
A szállítmányozási szerződés alanyai a megbízó és a szállítmányozó. A megbízói és a szállítmányozói pozíció önmagában nem szorul különösebb értelmezésre. Megbízó az, aki a másik felet szállítmányozási tevékenység ellátásával bízza meg, szállítmányozó pedig az, aki szállítmányozási tevékenység ellátására vállal kötelezettséget. Az alanyi pozíciók meghatározása tehát alapvetően a szerződés tárgyától függ: ha a szerződés szállítmányozási szerződésnek minősül, a szerződés alanyai a megbízó és a szállítmányozó. Mindebből az következik, hogy a szerződés tárgya meghatározásának a szerződés minősítése és – közvetett módon – az alanyi pozíciók meghatározása tekintetében döntő jelentősége van. 

A szerződés tárgya vonatkozásában az új Ptk. fontos változásokat vezet be: amíg a régi Ptk. szerint a szállítmányozási szerződés tárgya a küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződések megkötése, valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendők elvégzése volt, addig az új Ptk. szerint a szerződés a küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötésére és jognyilatkozatok megtételére irányul. A két megoldásban közös, hogy mindkettő azt juttatja kifejezésre: a szállítmányozás tárgya az árutovábbítással összefüggően más javára végzett ügyviteli tevékenység kifejtése. Az új szabályozás azonban változást jelent abban, hogy a szállítmányozó immár nem feltétlenül köteles az árutovábbítással összefüggésben fuvarozási szerződést (is) kötni. A korábbi szabályozással ellentétben tehát szállítmányozásról lehet szó akkor is, ha a szállítmányozó a küldemény továbbításával összefüggésben fuvarozási szerződést nem, hanem kizárólag egyéb szerződéseket köt. Ezek közül – példálózó jelleggel – célszerű megemlíteni a vámügynöki, raktározási, átrakási, rakományigazítási, hajóraktér-foglalási, valamint az egyéb ún. fuvarozási célú bérleti szerződéseket. Az új Ptk. tehát – a korábbi megközelítéstől eltérően – a szállítmányozás fogalmát tágabban határozza meg, és nem azonosítja automatikusan a fuvarbizomány hagyományos felfogásával. 

A szállítmányozási szerződés a törvényi meghatározás szerint tipikusan visszterhes szerződés, vagyis a szállítmányozót tevékenysége ellátásáért díj illeti meg. A szállítmányozási tevékenység elvégzéséért járó ellenszolgáltatás a szállítmányozási díj. Minthogy a 6:309. § alapján a szállítmányozó és a megbízó jogviszonyára a bizományi szerződésre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni, a díj – a felek eltérő megállapodásának hiányában – a szállítmányozónak akkor jár, ha az árutovábbítással összefüggő szerződést megkötötték, vagy ha a szerződéskötésre a megbízó érdekkörében felmerülő okból nem került sor. 

Kapcsolódó jogszabály