Munkavégzés szabadsága az Európai Unióban
Olvasási idő: 8 perc
A munkavállalók szabad mozgása az Európai Unió egyik alapelve. Az egyenlő bánásmód elve alapján az uniós tagállamokban történő munkavállalási szabadság tekintetében törekedni kell az állampolgárság alapján történő megkülönböztetések megszüntetésére. A munkaerőköltségek, munkabérek kapcsán még mindig nagy mértékű eltérés mutatkozik a tagállamok között, sőt az azonos helyen végzett munka tekintetében is.
Az egyenlő munkáért egyenlő bérezés és munkaerőköltség mellett folyamatosan kiemelt fókuszban van a megfelelő szociális védelem biztosítása, a tisztességes bérek, munka-, foglalkoztatási feltételek megteremtése, mivel mind a munkavállalók, mind a szolgáltatások szabad áramlása hozzájárul az Unió gazdasági növekedéséhez. A hatékony szabályozás és a kollektív szerződések alapvető fontosságúak a megfelelő foglalkoztatási feltételek, munkakörülmények megteremtésében, a minőségi szolgáltatások és a tisztességes verseny biztosításában. A más tagállamban történő munkavégzés több módon is megvalósulhat. Lehet szó hosszabb távú, állandó jellegű, valamint ideiglenes jellegű munkavégzésről, például kiküldetés, munkaerő-kölcsönzés, idénymunka formájában.
Egyenlőtlen eloszlás
A régiók között sok esetben egyenlőtlenségek figyelhetők meg, gyakran valósul meg az ,,agyelszívás” mint jelenség, valamint a nem önkéntes mobilitás. A szabad mozgáshoz való jognak mindig önkéntesnek kellene lennie, és nem a lakóhely szerinti tagállamban tapasztalható lehetőséghiány által kikényszerítettnek. A határon átlépő munkavállalók bizonyos régiók számára társadalmi és gazdasági előnyöket teremtenek, más régiókban viszont a mozgás következtében munkaerőhiány keletkezik. Az egyenlőség megteremtése az utazó munkavállalók jogainak érdekében kiemelten fontos. Erősíteni kell az alkalmazandó szabályoknak való megfelelést, az egyenlő, tisztességes versenyt. Sok esetben szükséges a jogszabályok határon átnyúló érvényesítésének javítása, összehangolása, egyeztetése, valamint a visszaélések, be nem jelentett foglalkoztatások kiszűrése. A tagállamok részéről többször előforduló eltérő jogértelmezések nem könnyítik meg a más tagállamban munkát végzők helyzetét.
A társadalmi kohézió az Unió egyik fő alapelve, de az Unióban továbbra is jelentős különbségek vannak az élet- és munkakörülmények, bérek terén, melyek az EU-n belüli mobilitás egyik kikényszerítő tényezői. Néhány tagállamban fennálló tartós munkaerőhiány nagyrészt az alacsony bérszintekkel, rossz munkakörülményekkel is magyarázható. Fókuszba kell helyezni a munkakörülmények javítását, ahelyett, hogy a probléma megoldását a határt átlépő munkavállalókra, határ menti ingázókra és/vagy be nem jelentett foglalkoztatottakra hagynák.
Képzések javítása
Európában legalább 80 millió munkavállaló nem rendelkezik megfelelő képesítéssel, valamint a nehezen betölthető álláshelyek esetében 10-ből több, mint 5 magasan képzett foglalkoztatáshoz köthető. A szakképzett munkaerő hiánya, valamint a munkaerőhiány jelentős kihívást jelent az uniós munkaerőpiac, oktatási és képzési rendszerek számára. Alapvető szükség van az oktatási, szakképzési, átképzési rendszerek fejlesztésére. A munkavállalók körében hatalmas a hiánya a digitális és zöld készségeknek, a városi, valamint vidéki régiók között sok esetben még mindig digitális szakadék áll fenn. Ezeket orvosolni kell, a képesítések kölcsönös elismerése kulcsfontosságú a munkavállalók tisztességes mobilitása, a szolgáltatásnyújtás szabadsága terén. Figyelembe kellene venni az informálisan megszerzett tudás, készségek elismerésére szolgáló rendszer fejlesztését, például a házi gondozók esetében. Ez a fejlesztés rendkívül fontos a tagállamok elöregedő társadalmához kapcsolódó tendenciák fényében.
Szükség van a támogatásra
A kimutatások igazolják, hogy az Európai Unióban a legtöbb munkavállalót mikro-, kis-, és középvállalkozások foglalkoztatják.
Számukra, valamint az önálló vállalkozók számára talán még nehezebb a kapcsolódó jogszabályok ismerete, ők a legkiszolgáltatottabbak az uniós jogszabályok megsértésével szemben. A nemzeti jogszabályok sok esetben egymásnak ellentmondó rendelkezéseket tartalmaznak, szükségtelen adminisztratív terhet rónak a vállalkozásokra. Mindezek a kisebb méretű vállalkozások számára jelentős nehézség forrásai, így ezekben szükség lenne egy központosított támogatási rendszerre. Az Európai Munkaügyi Hatóságot (ELA) azért hozták létre, hogy elősegítse a méltányosság és a bizalom megerősítését a belső piacon , támogassa a munkavállalók szabad mozgását, kiküldetését és a rendkívül mobil jellegű szolgáltatásokat, valamint ellenőrizze az uniós szabályoknak való megfelelést, fokozza a bevált gyakorlatok megosztását, támogassa az együttműködést. Az ELA újonnan létrehozott szerv, mely várhatóan 2024-re éri el teljes működési kapacitását. Szem előtt kell tartani, hogy a munkavállalók mobilitására, munkavállalók kiküldetésére vonatkozó szabályok nem eredményezhetnek aránytalanul nagy adminisztratív terhet. Egy más tagállamban történő munkavégzés alkalmával a foglalkoztatottak még inkább ki vannak téve a kizsákmányolás veszélyének, ezért mind a nemzeti foglalkoztatási felügyeleteknek, mind pedig az ELA-nak erre különös figyelmet kell fordítania.
Az a tény, hogy a munkavállalók sok esetben nem részesülnek megfelelő jogi védelemben, gyakran az atipikus foglalkoztatás visszaélésszerű alkalmazásából, mesterséges megállapodásokból, színlelt önfoglalkoztatásból, javadalmazás nélküli és/vagy rosszul fizetett ügyleti megállapodásokból ered, melyeket a normál munkaszerződések helyett alkalmaznak.
Visszaélések kiszűrése
A szolgáltatásnyújtás szabadsága által az Unió gazdaságára gyakorolt pozitív hatásából kellene építkezni, melynek keretrendszere a kapcsolódó rendelkezésekkel már megteremtésre került. Mindezek mellett kiemelt fókuszba kell helyezni a csalások, visszaélésszerű gyakorlatok kiszűrését, esetlegesen visszatartó erejű szankciókkal, melynek eszköze lehetne, hogy a nemzeti hatóságok mellett az ELA is hatékonyan küzdhessen a jogellenes gyakorlattal szemben.
Megszületett a javaslat a digitális európai társadalombiztosítási azonosító jelre (EUTAJ), mely nyomon követhetőséget biztosítana, lehetővé válna a társadalombiztosítási státusz gyors, pontos ellenőrzése, uniós szinten kiszűrve ezzel a feketefoglalkoztatást.
Jelenleg a más tagállamban fennálló biztosítási jogviszony igazolására az A1 formanyomtatvány szolgál. Ezért kiemelten fontos az A1-es igazolás megléte a munkavállaló határokon átnyúló ideiglenes megbízatásának megkezdése előtt. A munkavégzés során ezt magánál kell tartania a munkavállalónak, hogy ellenőrzés esetén igazolni tudja biztosítottságát.
Láthatjuk, hogy a munkavállalók szabad mozgása, a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás számos előnyt jelent a tagállamok számára, de sok esetben az ellentmondásos rendelkezések nehézséget is okoznak. A munkavállalók védelmét célzó intézkedésekre, megfelelő információs csatornákra folyamatosan szükség van mind munkavállalói, mind munkáltatói oldalról. A nemzeti hatóságok, valamint az Európai Munkaügyi Hatóság együttműködésével kialakítható a megfelelő szintű tudásbázis, valamint védelmi szint.
