A borravaló tárolásának kérdése – döntött a bíróság

Köztudott, hogy a vendéglátóipari egységekben (éttermekben, kávézókban) a borravaló-adás a felszolgálók részére tipikusan a számla kiegyenlítésével egyszerre, az asztaloknál történik. A Kúria döntése értelmében a borravalónak a számlától való elkülönítését már a fizetés megtörténtét követően azonnal el kell végezni, és a pénztárgépbe is elkülönítve kell már azt elhelyezni. Ellenkező esetben a pénztárgép egyenlege a benne elhelyezett pénzeszközök egyenlegével eltérést fog mutatni, mely az adóhatóság által lefolytatott pénztárgép ellenőrzés során a pénztárgéppel kapcsolatos kötelezettségszegés megállapítását, és ennek következtében az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 234. §-a szerinti, legfeljebb 1.000.000 Ft-ig terjedő mulasztási bírság kiszabását, továbbá e mellett az üzletnek az Art. 245. § (1) bekezdés d) pontja szerinti, legfeljebb 12 napra történő bezáratását eredményezheti.

Miről is van szó pontosan és miért olyan fontos ez? 
A perbeli ügyben egy kétszintes, teraszos, 30 asztallal rendelkező kávézó pénztárgépét ellenőrizte az adóhatóság. A kávézóban a vendégek a fogyasztásuk ellenértékét nyugta alapján az asztaloknál a pincéreknél fizették ki, akik azt a borravalóval együtt a náluk lévő pénztárcába helyezték el. A pincérek időszakonként a pénztárcájukból a pénztárgépbe helyezték a náluk lévő pénzt. A bevételt a borravalótól a nap végén különítették el. A bevételt – 100.000 Ft váltópénz kivételével – az irodában, a borravalót egy pultban tartott „tip” feliratú dobozban helyezték el. A borravalót az ezzel megbízott pultos a hónap végén osztotta el, és adta át a dolgozóknak előre meghatározott rendszer alapján, elektronikusan vezetett táblázat szerinti összegben. 
Az adóhatóság ellenőrzést tartott a kávézóban, melynek során a pénztárgéppel kapcsolatos kötelezettségek teljesítését ellenőrizte, és megállapította, hogy a kassza 12.210 Ft többletet tartalmaz a hozzá tartozó pénztárgép bevételéhez képest. A vendéglátóhely képviselője erre azt a magyarázatot adta, hogy a többlet a borravalóból adódik, azonban ezt az adóhatóság nem fogadta el, és 150.000 Ft mulasztási bírságot szabott ki, figyelemmel a pénztárgépek műszaki követelményeiről, a nyugtakibocsátásra szolgáló pénztárgépek forgalmazásáról, használatáról és szervizeléséről, valamint a pénztárgéppel rögzített adatok adóhatóság felé történő szolgáltatásáról szóló 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet (a továbbiakban: Ptg. rendelet) 49/A. § (2) bekezdésére. 

Minden pénzmozgást rögzíteni kell
Az adóhatóság mind a közigazgatási, mind pedig a bírósági eljárásban arra hivatkozott, hogy a tényleges bevétel és a pénztárjelentés összege között eltérés mutatkozott, ezzel a mulasztás megvalósult, ugyanis az online pénztárgépbe minden pénzmozgást rögzíteni kell, ezáltal a kávézó megsértette a Ptg. rendelet 49/A. §-ában foglaltakat, mely a következőképp rendelkezik:

49/A. § (1) A pénztárgéphez hozzárendelten pénztároló eszközt kell tartani. 
(2) A pénztároló eszközben levő pénzkészletnek összeg és összetétel szerint meg kell egyeznie a pénztárgépen bizonylatolt értékesítések és egyéb pénzmozgások egyenlegével, kivéve, ha az eltérést az üzemeltető működési sajátosságai okozzák és az eltérés mértéke e működési sajátosságokhoz igazodik.

Ezt meghaladóan a Ptg. rendelet 4. számú melléklet 6.5 pontjának 6. alpontja szerint „pénzmozgás bizonylattal” kell kísérni minden olyan tranzakciót, ami nem értékesítéshez kötődik, de módosítja a fióktartalmat. Az RSN07-es kód a borravaló pénztári befizetését jelenti, így a kávézó működési sajátosságaira nem lehet hivatkozni a kasszaeltérés vonatkozásában. 

Mikor hivatkozhatunk a működési sajátosságból eredő eltérésre?
A Ptg. rendelet 49/A. § (2) bekezdésének második fordulatában szereplő kivétel, nevezetesen a működési sajátosságból eredő eltérés akkor fogadható el, ha például az ételkiszállító esetén a számlázás és a fizetés fizikailag eltérő helyen és időben történik, így a bevételezett pénzeszközt a pénztárgépbe csak akkor lehet betenni, ha az fizikailag is ténylegesen megérkezik. Ilyen esetben elfogadható, ha a kiállított nyugta teljesítéséig a kasszában hiány mutatkozik, azonban ez a borravaló fizetésénél nem alkalmazható. Ezt támasztja alá a Ptg. rendelet 4. számú melléklet 6.5 pontjának 6. alpontja, mely szerint az RSN07 kód a borravaló befizetését jelenti.
A kávézó képviselője ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a kasszaeltérés a borravalóból fakadt, és az mindössze 7,76 százalékos volt, mely megfelel a hazai vendéglátásban jellemző 5-15 százalékos borravaló mértéknek. A borravaló kezelés pedig az üzem működésének sajátossága, melyet a Ptg. rendelet 49/A. § (2) bekezdése kimentési okként fogalmaz meg. Adózó továbbá beszerezte a Pénzügyminisztérium állásfoglalását is, miszerint amennyiben elmondható, hogy ha a vendéglátási tevékenység esetén kifejezetten a kapott borravalóra tekintettel mutatkozik eltérés, ami egyértelműen alátámasztható és igazolható, úgy nincs akadálya annak, hogy a Ptg. rendelet kivétel szabálya kerüljön alkalmazásra.

A borravaló kezelésének nehézsége nem lehet érv
Az elsőfokú bíróság az adózó keresetének helyt adott, azonban a Kúria a Kfv.I.35.512/2019. számú felülvizsgálati eljárásban az adóhatóság jogértelmezését osztotta, és elvi éllel mondta ki, hogy nem alapozza meg a pénztárban található pénzkészletnek a pénztárgép egyenlegétől való, a 48/2013. (XI. 15.) NGM számú rendelet 49/A. § (2) bekezdésében megengedett eltérését a borravaló kezelésének esetleges nehézsége. 
A Ptg. rendelet 49. § (2) bekezdése fő szabályként fogalmazza meg a pénztároló eszközben lévő pénzkészletnek a pénztárgépen bizonylatolt értékesítések és pénzmozgások egyenlegével való egyezőségét. Az összegek eltérése az egyezőség főszabálya alóli kivétel, melyet a jogszabály akkor enged, ha azt az üzemeltető működési sajátosságai okozzák, és az eltérés mértéke e működési sajátosságokhoz igazodik. 

A Kúria álláspontja szerint a borravaló ténye, és annak kezelésével kapcsolatos tevékenység, annak tárolási, elszámolási nehézségei nem alkalmasak a jogszabályban írt „üzemeltető működési sajátosságai” kivétel megalapozására. 

Ellenkező értelmezés esetén minden olyan helyzetben, ahol borravaló adására van lehetőség, a kivétel válna a főszabállyá, amely nyilvánvalóan nem lehetett a jogalkotó célja, ellenkező esetben ezt a helyzetet ugyanis külön nevesítette volna. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a rendelet a RSN07 kód alkalmazhatóságával lehetőséget biztosít a borravaló jogszerű pénztárgépbe helyezésére. Vagyis maga a jogszabály is tartalmaz szabályozást erre az élethelyzetre, nem tekinti kivételes körülménynek.    

A felperes adózó a borravaló tényére és kezelésére hivatkozott, mint működési sajátosságra, nem pedig a tevékenység egyéb olyan jellemzőire, vagy specialitásaira, amelyek a kivétel alkalmazását indokolták volna. 

A jogalkotó azonban az üzemeltető működési sajátosságai megfogalmazásakor nyilvánvalóan az olyan helyzetekre gondolt, ahol a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás és az ellenérték bevételezése között magától a tevékenység jellegéből, vagy fizikai jellemzőiből adódóan szükségszerűen telik el hosszabb idő, vagy adódik eltérés (rendszerint a pénztárgépből kinyerhető adatok „javára”), nem pedig azokra a helyzetekre, ahol a különböző jogcímen kezelt készpénzösszegek elválasztása időbeli, tárolási vagy más nehézséggel jár. Ilyen lehet például az ételkiszállítás és csomagküldés.

Mi van, ha nem készpénzben adják a borravalót?
A Kúria jogértelmezése a Ptg. rendelet tükrében nem vitatható, hiszen – mint ahogy azt a döntésében kifejtette – ellenkező esetben valamennyi vendéglátóipari hely, ahol borravaló fizetése történik, a kivétel szabály alá kerülne. 

Ugyanakkor a Kúria döntése csak a készpénzfizetéssel kapcsolatban ad eligazítást, és határozza azt meg, hogy a készpénzes borravalót már a fizetés megtörténtét követően el kell különíteni, mely fizikailag – ha sokszor problémamentesen nem is – de megvalósítható. 

Ugyanakkor nem ad eligazítást arra az esetre vonatkozólag, ha a fizetés bankkártyával, vagy adott esetben SZÉP kártyával történik. Számos vendéglátóipari egység ilyen esetben a számla összegét és a borravalót egy tranzakcióval egyenlíti ki. Például egy 16.500 Ft-os számla esetén a vendég kérelme, illetve jóváhagyása után 18.000 Ft-ot von le a bankszámláról. Ilyenkor a pénzeszközök elkülönítése nyilvánvalóan azonnal nem lehetséges, hiszen az teljes egészében a vendéglátóipari egység számláján kerül jóváírásra.  Kérdés, hogy ebben az esetben mi tekinthető helyes gyakorlatnak a borravaló elkülönítése tekintetében, mivel a pénztárgép egyenlege ilyenkor is eltérést fog mutatni. Ebben az esetben talán az lehet a megoldás, ha a pénztárgépben levő pénzeszközből kerül elvételre a borravaló összege, de akár ebben a helyzetben a Ptg. rendelet kivétel szabálya is alkalmazhatóvá válik. Az ezzel kapcsolatos jogértelmezésre – precedens ügy hiányában – azonban még várni kell.