Az új szakképzési törvény fontosabb újdonságai

Ahogyan arról már beszámoltunk, az új törvény új elnevezésű és tartalmában átalakított intézménytípusokat (technikum, szakképző iskola) hoz létre, elkülöníti a szakmai alapozást a szakirányú oktatástól, és még számos alapvető változást vezet be.

Tanulói és felnőttképzési jogviszony

Az új szakképzési törvény saját maga számára újrateremti a tanulói jogviszony fogalmát, és ezzel párhuzamosan bevezeti a felnőttképzési jogviszony kategóriáját is. (Ez utóbbi a törvénytervezet benyújtásakor még „szakképzési” jogviszonyként szerepelt, ami eléggé zavaró volt.)
Ahhoz, hogy ezt a két fogalmat el tudjuk különíteni egymástól, nem a jelenlegi fogalmakat kell segítségül hívni, hanem egy új logikát, amely végeredményben mégiscsak a most használt kategóriákhoz vezet vissza. Az új törvény értelmében a szakképzésben
– a tanuló tanulói jogviszonyban,
– a képzésben részt vevő személy felnőttképzési jogviszonyban áll.

A szakképzés tehát ebben a két jogviszonyban folyhat.
Tanulói jogviszony tanköteles kiskorúval, továbbá a nappali rendszerű szakmai oktatásban részt vevő tanulóval hozható létre annak a tanévnek az utolsó napjáig, amelyikben a tanuló a huszonötödik életévét betölti. A szakképző intézmény tanulójának tankötelezettségére a köznevelésről szóló törvényt kell alkalmazni, azaz a szakképzésben is 16 év a tankötelezettség. Tehát ezek a fiatalok mindenképpen tanulói jogviszonyban vannak, a felett pedig akkor, ha nappali rendszerű szakmai oktatásban vesznek részt, de csak 25 éves korig. Eddig nagyon hasonló a szabályozás a jelenlegihez.
Szakmai képzés kizárólag felnőttképzési jogviszonyban szervezhető. De mi is az a „szakmai képzés”? Az új törvény értelmében a szakképzés nem más, mint – felsőfokú szakképzettséget nem igénylő – munkakör betöltéséhez vagy tevékenység végzéséhez szükséges szakmára felkészítő szakmai oktatás és (azaz vagy) szakképesítésre felkészítő szakmai képzés.
A szakmai oktatás keretében elsajátítható szakmákat a Kormány rendeletben állapítja meg, ez a „szakmajegyzék”, az Országos Képzési Jegyzék utóda. Ami ebben nincs benne, az csak szakmai képzés. Mindezek alapján az egybe tartozó fogalmak:
– szakma, szakmai oktatás, tanulói jogviszony, szakmajegyzék, illetőleg
– szakképesítés, szakmai képzés, felnőttképzési jogviszony (nevesített jegyzék itt nincs).

A tanulói jogviszony a szakképző intézmény és a tanuló között, a felnőttképzési jogviszony a szakképző intézmény, illetve a felnőttképző és a képzésben részt vevő személy között jön létre. A felnőttképzési jogviszonyra a felnőttképzésről szóló törvényt kell alkalmazni. Az új szakképzési törvény – tekintettel arra, hogy a köznevelésről szóló törvénytől mint háttérjogszabálytól elhatárolódott – részletesen meghatározza a tanulói jogviszony keletkezésére, szünetelésére és megszűnésére vonatkozó előírásokat.

Új szakmaszerkezet

Az új szakképzési törvény az Országos Képzési Jegyzék helyett a „szakmajegyzékben” rendeli elhelyezni az állam által elismert szakképesítéseket, amelyeknek a neve a jövőben „szakma” lesz.
A Szakképzés 4.0 Stratégia előírta, hogy az Országos Képzési Jegyzéket a felnőttképzés és az iskolai rendszerű szakképzés szempontjából is felül kell vizsgálni, megállapította, hogy a jegyzékben szereplő szakmák száma többszöröse az uniós átlagnak, a magyar képzési rendszert a széttagoltság, specializáltság jellemzi. Javasolta a szakmák radikális csökkentését, és azt, hogy az új OKJ kevesebb, mint 200 szakmát tartalmazzon. Ez meg is történt még az új szakképzési törvény benyújtását és elfogadását megelőzően, amely 2019. szeptember 30-án az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzék módosításának eljárásrendjéről szóló 150/2012. (VII. 6.) kormányrendelet módosításáról szóló 229/2019. (IX. 30.) kormányrendeletben jelent meg.
Az új OKJ-t még nem az új törvény alapján adták ki, előbbi megjelenését az indokolta, hogy nagyon közel volt a 2020/2021-es tanévre történő felvételi eljárás kezdete. A felvételi eljárás 2019. szeptember 30-án kezdődött el azzal, hogy az Oktatási Hivatal megjelentette a honlapján a középfokú iskolák számára a tanulmányi területek meghatározási formájáról szóló közleményt.
Az új OKJ az eddigi 556 szakképesítés és szakképesítés-ráépülés helyett 174 alapszakmát fog tartalmazni 2020. szeptember 1-jétől. Ebből 98 technikumban, 76 szakképző iskolában szerezhető majd meg. Ezek a középfokú szakképzettséget biztosító, új alapszakmák fogják képezni az új szakmastruktúra alapelemeit is egyben a 2020/2021-es tanévtől, amelyeket a technikumokban és a szakképző iskolában oktatni lehet. Az új OKJ-lista másik része a részszakképesítések jegyzéke, amelyek száma a jelenlegi 203 helyett 73 lesz, és egy teljesen elkülönülő harmadik lista tartalmazza a 22 kulturális és művészeti szakképesítést.
Az új szakképzésről szóló törvény értelmében a kizárólag szakképző intézményben szakmai oktatás keretében elsajátítható szakmákat a Kormány rendeletben állapítja meg. Ezt nevezzük majd a jövőben „szakmajegyzéknek”. A szakmajegyzékben szakmánként kell meghatározni
– a szakma azonosító számát,
– ennek keretében tanulmányi területét,
– ágazati besorolását,
– szintjének meghatározására vonatkozó megjelölését,
– a szakma megnevezését,
– a hozzá kapcsolódó szakmairányt,
– a szakmai oktatás időtartamát és
– a duális képzésben igénybe vehető támogatás önköltségének szakmánként alkalmazandó és az alapnormatívának képzési területenként alkalmazandó súlyszorzóját.
A szakképző intézményben a szakmajegyzékben meghatározott, szakmára felkészítő szakmai oktatás és szakképesítésre felkészítő szakmai képzés folyik. A szakmai oktatás a képzési és kimeneti követelmények alapján ágazati alapoktatásban és a szakirányú oktatásban történik. A szakmajegyzék meghatározására az ágazati készségtanács tesz javaslatot. Az ágazati készségtanács javaslata hiányában a szakmajegyzéket a Kormány a szakképzésért felelős miniszter – a Kormány adott ágazatért felelős tagjának egyetértésével tett – javaslatára állapítja meg.
Mindezek alapján az új OKJ-t, azaz a szakmajegyzéket – immár nem a 150/2012. (VII. 6.) kormányrendelet keretében – ismételten kiadták.

(dr. Klész Tibor)