Rendkívüli szünet kánikulában – fizetett pihenés
Olvasási idő: 4 perc
A nyári időszakban a fokozódó hőmérséklet miatt kiemelt figyelmet kell fordítani a munkavállalókra, különösen a szabadtéren fizikai munkát végzőkre, hőség idején ugyanis a munkavégzés fokozottabb megterhelést jelent a szervezetre. Jogosan felmerülő kérdés ugyanakkor, hogy az ilyenkor kötelezően kiadandó és kötelezően kiveendő, rendkívüli pihenőidő fizetett munkaidőnek minősül-e.
A munkáltatónak ilyenkor a munkavállalók számára a folyadékveszteség pótlására ivóvizet kell biztosítani és fel kell hívni a figyelmüket a folyamatos vízfogyasztásra. A munkát úgy kell megszervezni, hogy a dolgozók felváltva, rövid ideig tartózkodjanak csak a tűző napon, ahol lehetséges, a szabadtéri munkaterületet árnyékolni kell, valamint a kritikus, 11-15 óra közti időszakban lehetőség szerint hűvösebb, árnyékos munkahelyen folyjon a munka. A munka-szervezéssel biztosítani kell, hogy a munkavégzés során rendszeresen legyen pihenőidő beik-tatva.
A munkahelyeken kialakuló kedvezőtlen (meleg) klímakörnyezettel kapcsolatban a munkahe-lyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet (továbbiakban: Rendelet) tartalmaz rendelkezéseket. A Rendelet értelmében a klímakörnyezet kedvezőtlen hatásainak megelőzése céljából munkaszervezési intézkedéseket kell tenni. Óránként legalább 5, de legfeljebb 10 perces pihenőidőt kell közbeiktatni, ha a munkahelyi klíma zárttéri munkahelyen a 24 C0 (K) EH értéket meghaladja.
Amennyiben a munkahelyi hőmérséklet a Rendeletben írtak szerint alakul, akkor a munkáltatónak kötelessége a rendkívüli pihenőidőt biztosítani, a munkavállaló pedig köteles azt igénybe venni, ez alatt a pihenőidő alatt mentesül a munkavégzési kötelezettség alól. A pihenőidőt lehetőleg a környezethez képest hűvösebb, árnyékos helyen, megfelelő ülőalkalmatos-sággal ellátott körülmények között töltsék el a dolgozók.
Ez a pihenőidő tehát nem azonos a munkaközi szünettel. A munkaközi szünet általában nem része a munkaidőnek, a szünet időtartamára díjazás nem jár. Nem azonos a fenti időtartam a munkavégzési kötelezettség teljesítését követően biztosítandó pihenőidővel sem.
A munkavállaló tehát általános esetben napi 8 óra munkavégzésre kötelezhető, az ezen felül végzett munka túlmunkának (rendkívüli munkavégzésnek) minősül.
A Munka törvénykönyve alapján ugyanis rendkívüli munkaidő a
– a munkaidő-beosztástól eltérő,
– a munkaidőkereten felüli,
– az elszámolási időszak alkalmazása esetén az ennek alapjául szolgáló heti munkaidőt meg-haladó munkaidő, továbbá
– az ügyelet tartama.
Amikor tehát a rendkívüli meleg miatt a kötelező pihenőidejét tölti a munkavállaló, ezzel az időtartammal nem hosszabbodik meg a munkavégzési kötelezettsége. Ha a munkáltató az emiatt kiesett munkaidő ledolgozását rendeli el, akkor a beosztás szerinti munkaidőt meghaladóan elrendelt munkavégzés rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésnek minősül, így a jogszabály értelmében pótlék jár érte.
A fentiek szerint a munkavállaló a kötelező pihenőidő miatt kiesett munkaidő ledolgozására csak rendkívüli munkavégzés keretében kötelezhető.
A Munka törvénykönyve 42. § (2) b) bekezdése alapján a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni. Mivel a Rendelet szerinti – a hőségre való tekintettel járó – pihenőidő a munkaidő részét képezi és a munkavállaló a kötelezően igénybe veendő pihenő-idő alatt nem végezhet munkát; méltánytalan lenne, ha a teljes munkaidőre számított negyven-nyolcvan perc időtartamra eső bérrel a munkabére csökkenne.
A jogszabályi rendelkezések szerint a pihenőidő a munkaidő részét képezi, tehát a munkavál-lalót olyan helyzetbe kell hozni, mintha ez alatt az idő alatt munkát végzett volna. A munka-vállalót erre az időtartamra a munkaszerződésében, illetve a munkaviszonyra vonatkozó egyéb szabályban (például kollektív szerződés) rögzített munkabére illeti meg.
Időbéres munkavállaló esetén a pihenőidőre a megállapított havi-, heti-, vagy órabér időará-nyos része jár. Teljesítménybérezés esetén pedig a kieső munkaidőre a munkavállaló tényleges munkavégzésre eső teljesítménye alapján fizet a munkáltató munkabért.
