Egészséges munkakörnyezet járvány idején
Olvasási idő:
Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása alapvetően a munkáltató kötelezettsége. Ennek kereteit a munkavédelmi jogszabályok határozzák meg; a konkrét teendőket pedig a munka természete, jellege, a munkahelyi létesítmények kondíciói, a munkáltató által folytatott tevékenység követelményrendszere határozza meg. Egy járvány és az azzal összefüggő komplex helyzet esetében különösen fontos az alapelvek betartása.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény – a továbbiakban: Mvt. – keretjelleggel rögzíti, hogy a munkáltató köteles teljes felelősséggel megtenni minden szükséges intézkedést a munkavállalók biztonsága és egészségvédelme érdekében, figyelembe véve a változó körülményeket is, valamint törekedve a munkakörülmények folyamatos javítására. Így például lehetséges meghatározott védőeszközök viselésének, használatának előírása (védőöltözet, maszk, fertőtlenítő szer stb.), speciális munkavédelmi ismeretek oktatása (pl. helyes kézmosás szabályai) és ezek betartásának ellenőrzése, gyakori szellőztetés előírása.
A munkavállalónak a munkáltatóval való együttműködés e téren nem csupán az Mt.-ben megfogalmazott általános magatartási követelmények alapján kötelezettsége, hanem az Mvt. is előír számára ilyen jellegű kötelezettségeket. Különösen: köteles a munkavédelmi oktatásokon részt venni, az egyéni védőeszközöket rendeltetésszerűen használni, a részére előírt orvosi vizsgálatokon részt venni, a veszélyt jelentő rendellenességről a munkáltatót azonnal tájékoztatni, rosszullétét azonnal jelenteni.
Fontos szabály, hogy egyetlen munkavállalót sem érhet hátrány az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása érdekében történő fellépéséért, illetve a munkáltató vélt mulasztása miatt jóhiszeműen tett bejelentéséért.
Továbbá a munkavállaló jogosult megtagadni a munkavégzést vagy valamely munkáltatói utasítás teljesítését, ha azzal életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Tehát ha például a munkavállaló köhögős, lázas, vagy a fertőző betegség egyéb nyilvánvaló jeleit mutató munkatárssal kell, hogy munkát végezzen, és jelzésére a munkáltató nem számolja fel azonnal a veszélyeztető körülményeket (pl. a beteg munkatárs hazaküldése, az egészséges munkavállalónak más munkavégzési helyszín kijelölése), akkor a munkavégzés megtagadható. A munkavállaló azonban ez esetben is köteles rendelkezésre állni más, szabályszerű utasítás teljesítése céljából. Tehát a lehetőségekhez mérten továbbra is késznek kell mutatkoznia a munkavégzésre (pl. másik épületben, helyiségben való várakozás).
Milyen eszközei vannak a munkáltatónak arra az esetre, ha a munkahelyen felüti a fejét a járvány?
Elsősorban – adott esetben munkavédelmi szakemberrel való konzultáció útján – a prevenció eszközeit célszerű alkalmazni: a fentiek szerint védőeszközök, vegyszerek, megfelelő szellőzés stb. biztosításával. Aki fertőző betegen jelentkezne munkára, azt orvoshoz, illetve haza kell küldeni. Ugyanígy biztosítania kell, hogy a munkavállalóknak ne kelljen érintkezniük beteg harmadik személyekkel (partnerek, ügyfelek stb.), tehát például fel kell hatalmaznia a munkavállalóit, hogy ilyen személyekkel azonnal megszakítsák a személyes jelenléttel járó kapcsolatot, és biztosítaniuk kell, hogy ezt nem tekinti a részükről jogellenes utasításmegtagadásnak.
Ha a munkavállalók védelme más módon nem oldható meg, akkor a munkahelytől való fizikai távoltartásukról kell gondoskodnia. Ha erre lehetőség van, kiadhatja szabadságukat a munkáltató rendelkezése alá tartozó keretben. Ebben a körben azonban figyelnie kell arra, hogy főszabály szerint a szabadság kiadását 15 nappal előre kell közölni, ettől azonban a felek megállapodása alapján – amennyiben ez a munkavállaló érdekében történik – el lehet térni. Ha ez nem lehetséges, vagy nem tűnik célszerűnek, végső soron az állásidő szabályait is lehet alkalmazni a fent ismertetettek szerint.
Összefoglalva elmondható, hogy a járványveszély elhárítása, annak következményeinek enyhítése mind a munkáltató, mind a munkavállaló részéről nagyfokú alkalmazkodással, kényelmetlenségekkel, adott esetben veszteségekkel, nehézségekkel járó folyamat. Az elkerülhetetlen nehézségek mellett fontos a munkajog által adott mozgástér, lehetőségek pontos ismerete és azok betartása, hogy a felek legalább az elkerülhető, megelőzhető konfliktusoktól megkíméljék magukat és egymást.
