Barter és a követelés beszámítása
Olvasási idő: 8 perc
Ez a tartalom 1642 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Legfrissebb tartalmainkat itt érheti el.
A vállalkozások egymás közötti elszámolásának több jogtiszta lehetősége is létezik, melyekkel a vállalkozások adott esetben élhetnek. Az egyik ilyen lehetőség a barterügylet és annak egymás közötti rendezése, a másik pedig a követelés beszámítása. Nézzük meg, mi is pontosan a különbség a kettő között!
A vállalkozások egymás közötti gazdasági eseményeinek elszámolása sokszor fizetési nehézségekbe torkollik. A régebbi szlogen szerint azonban tisztességes szerződést csak két, szándékaiban is tisztességes vállalkozás köthet. Ha csak az egyik vállalkozás eltérő nézeteket vall, akkor a kintlévőségeit kezelő vállalkozás nehezebb napok elé nézhet. Azonban a vállalkozói jogviszonyok döntő többsége alkalmazkodik az üzleti élet normáihoz és etikájához, ebből következően pedig arra törekednek, hogy az üzleti kapcsolatuk sérülésmentes legyen.
Barterügylet
A barterügylet lényege, hogy a vevő és a szállító között létrejött ügylet nem igényel pénzügyi rendezést, ezért a barter egy csereügyletnek minősül. A vevő és a szállító kicserélik áruikat egymás között, megállapodva abban, hogy a két áru értéke megegyezik, így az ügylet pénzügyi rendezést nem igényel.
A barterügylet nem azonos a kompenzálással, ahol alapvetően a felek a követelés kötelezettség pénzügyi rendezésében állapodnak meg, de megfelelő időszakonként szerződéssel, megállapodással alátámasztva az egymással szemben fennálló tartozásokat megszüntetik, összevezetik, a fennmaradó tartozást pedig pénzügyileg rendezi az érintett fél.
A barterügylet nem azonos a kompenzálással, ahol alapvetően a felek a követelés kötelezettség pénzügyi rendezésében állapodnak meg, de megfelelő időszakonként szerződéssel, megállapodással alátámasztva az egymással szemben fennálló tartozásokat megszüntetik, összevezetik, a fennmaradó tartozást pedig pénzügyileg rendezi az érintett fél.
Az áfatörvény vonatkozó előírásai szerint ugyanis a barterügylet kereskedelmi ügyletnek minősül, amikor pénz ellenében cserél tulajdonjogot a termék vagy a szolgáltatás, ebből következően a barterügylet is az áfatörvény hatálya alatt áll, ami annyit jelent, hogy
- a barterügyletről számlát kell kiállítani;
- a fizetési módnál kell feltüntetni, hogy ez barter;
- a számlán árak és értékek fognak szerepelni, ebből következően bevételként kell lekönyvelni, valamint az ügylet tárgyát képező termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás mindenkori áfamérték szerinti összegét, azaz az áfát fel kell számítani és ki is kell fizetni.
- a barterügyletről számlát kell kiállítani;
- a fizetési módnál kell feltüntetni, hogy ez barter;
- a számlán árak és értékek fognak szerepelni, ebből következően bevételként kell lekönyvelni, valamint az ügylet tárgyát képező termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás mindenkori áfamérték szerinti összegét, azaz az áfát fel kell számítani és ki is kell fizetni.
Ha a barterügyletben részt vevő felek közötti elszámolás egyenértékű, akkor – áfa szempontjából – az ügylet egyik oldaláról az adózó az áfát bevallja, a másik termék áfáját levonásba helyezi, akkor áfafizetési kötelezettség nem keletkezik. Természetesen a barterügylet másik szereplője is hasonlóképpen jár el, tehát az ő esetében sem kerül sor áfafizetési kötelezettségre, feltételezve, hogy mindkét adózó tagja az áfakörnek.
A követelés beszámítása
Gyakorta előforduló gazdasági esemény a szállító-vevő kompenzálás, amely beszámítással bír, ugyanakkor az ügylet nem minősül barterügyletnek. Különbség van tehát a barterügylet és a kompenzáció (beszámítás) között is.
Amennyiben kompenzálunk, főleg devizás ügyletek eseteiben (ugyanaz a partner egyszerre vevőnk is és szállítónk is, ekkor lehet kompenzálni), akkor a két devizás tételt úgy kell egymással szemben kompenzálni, hogy már van egy forintérték, amely a könyvelésben szerepel. Elméletileg devizában kell kiszámolni a kompenzációt. Ha a kompenzált összegek devizában megegyeznek, akkor a különbözet csak árfolyamveszteség vagy nyereség lehet. Olyan helyzet is adódhat, amikor devizában állapítják meg a díjakat, de a számlán a devizás összeg mellett szerepel a szerződés szerinti árfolyamon átváltott forintérték. Ekkor forintban kell a továbbiakban kezelni az ügyletet, de a lényeg, hogy nem létezik árfolyam-különbözet.
Ha nem kompenzációról van szó, hanem barterügyletről, akkor nem is létezhet árfolyam-különbözet. Egyszerűen ugyanolyan értékben kell szerepeltetni a tartozást és a követelést, majd összevezetni. Így ami először bekerül, azt az értéket kell használni. A követelések beszámítása során viszont egy folyamattal állunk szemben, amikor már a kiindulási pont sem lehet téves, mert ha igen, akkor a megoldás is csak téves lehet.
Ha nem kompenzációról van szó, hanem barterügyletről, akkor nem is létezhet árfolyam-különbözet. Egyszerűen ugyanolyan értékben kell szerepeltetni a tartozást és a követelést, majd összevezetni. Így ami először bekerül, azt az értéket kell használni. A követelések beszámítása során viszont egy folyamattal állunk szemben, amikor már a kiindulási pont sem lehet téves, mert ha igen, akkor a megoldás is csak téves lehet.
A követelés fogalma, tartalma
Mivel a követelések eléggé széles skálán mozognak, kiindulási pontként szükséges a fogalmat számviteli oldalról meghatároznunk. A számvitelről szóló törvény [2000. évi C. törvény 29. § (1) bekezdés] értelmében követeléseken a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzértékben kifejezett fizetési igényeket értjük. Alapvető jellemzőjük, hogy a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatások teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírhoz, tulajdoni részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez (ideértve az osztalékelőleget is) kapcsolódnak. A követelések közé kell érteni a különféle egyéb követeléseket, a vásárolt, a térítés nélkül és egyéb címen átvett követeléseket és a bíróság által jogerősen megítélt követeléseket is.
A követelések eseteiben a már megkötött, tartalmilag eltérő szerződések az irányadók.
Megjegyzendő, hogy a szerződések megkötése kellő körültekintést igényel, mivel nemcsak arra kell fókuszálni, hogy a szerződés teljesítése alapján a pénzügyi teljesítés is teljesüljön, hanem arra is, hogy a pénzügyi teljesítést illetően nehézségek, esetlegesen nem várt események léphetnek fel.
Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a követelések állományba vétele során a partnercég általi elfogadás, elismerés elengedhetetlen feltétel. Ebből következően fontos annak a meghatározása, hogy mely esetekben beszélhetünk elismert követelésekről, amelyek a következők lehetnek:
- a különböző típusú szerződések esetén a másik fél (adós) nem kifogásolja meg a teljesítés elszámolását célzó dokumentumot, számlát, számlát helyettesítő okmányt, megállapodást stb.;
- a szerződés szerinti teljesítéssel kapcsolatban a másik fél (adós) részéről sem minőségi, sem mennyiségi kifogás nem merül fel;
- az elfogadott váltó a törvényes előírásoknak maradéktalanul megfelel;
- az egyéb követelések esetében érvényes jogszabály, jogerős határozat biztosítja a dokumentálhatóságot.
- a különböző típusú szerződések esetén a másik fél (adós) nem kifogásolja meg a teljesítés elszámolását célzó dokumentumot, számlát, számlát helyettesítő okmányt, megállapodást stb.;
- a szerződés szerinti teljesítéssel kapcsolatban a másik fél (adós) részéről sem minőségi, sem mennyiségi kifogás nem merül fel;
- az elfogadott váltó a törvényes előírásoknak maradéktalanul megfelel;
- az egyéb követelések esetében érvényes jogszabály, jogerős határozat biztosítja a dokumentálhatóságot.
A követeléseket értelemszerűen pénzértékben kell nyilvántartani, de előfordulhat a követelések kiegyenlítése során, hogy a kiegyenlítés nem pénzeszközzel, hanem beszámítással történik, esetlegesen áruval, szolgáltatással vagy pl. váltó kiállításával.
A beszámítás a szerződések teljesítéséhez kapcsolódó alapvetően a polgári jogban használatos fogalom. A gazdasági életben két fél egymással szembeni követeléseinek és kötelezettségeinek pénzügyi rendezés nélküli elszámolását tekintjük beszámításnak.
A követelés beszámítása
A Ptk. 6:49. § értelmében a kötelezett pénztartozását úgy is teljesítheti, hogy a jogosulttal szemben fennálló lejárt pénzkövetelését a jogosulthoz intézett jognyilatkozattal a pénztartozásába beszámítja. A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek (Ptk.). A beszámítás szabályai érvényesek azokban az esetekben is – a Ptk. 6:52. § alapján –, amikor a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló bármely más egynemű és lejárt követelését a jogosulthoz intézett jognyilatkozattal a tartozásába beszámítja.
A beszámítás korlátjai pénzkövetelések eseteiben a következőek:
- az elévült pénzkövetelést is be lehet számítani, ha a beszámítani kívánt pénzkövetelés elévülése a pénztartozás esedékessé válásának időpontjában még nem következett be;
- a végrehajtható okirattal vagy egyezséggel meghatározott, továbbá közokiratba foglalt pénzkövetelésbe ugyanilyen pénztartozást lehet beszámítani;
- a végrehajtás alól mentes pénzköveteléssel szemben olyan pénztartozást lehet beszámítani, amely a pénzköveteléssel azonos jogalapból ered a Ptk. 6:50. § alapján.
- az elévült pénzkövetelést is be lehet számítani, ha a beszámítani kívánt pénzkövetelés elévülése a pénztartozás esedékessé válásának időpontjában még nem következett be;
- a végrehajtható okirattal vagy egyezséggel meghatározott, továbbá közokiratba foglalt pénzkövetelésbe ugyanilyen pénztartozást lehet beszámítani;
- a végrehajtás alól mentes pénzköveteléssel szemben olyan pénztartozást lehet beszámítani, amely a pénzköveteléssel azonos jogalapból ered a Ptk. 6:50. § alapján.
Beszámítás a számviteli törvény szerint
A számviteli törvény (Sztv.) a beszámítást a követelések rendezésének egyik lehetséges változataként említi, melynek a lényege, hogy a követelést könyv szerinti értéken kell nyilvántartani mindaddig, amíg a követelés a Ptk. beszámításra vonatkozó szabályai szerint nem került lerendezésre az Sztv. 68. § (5) bekezdése alapján. A leggyakoribb beszámítást igénylő eset a vevő és a szállító egymással szembeni követeléseinek beszámítása. Sok esetben felmerül az engedmény, illetve az utólag adott engedmény kérdése. A beszámítás lényege, hogy annak megtörténte esetén egymással szembeni követelések és kötelezettségek megszűnnek, vagy összegszerűen a beszámítás összegével csökkennek.
Fontos, hogy a beszámítás esetén számviteli bizonylat kiállítása is szükséges, tehát nem elegendő csak a szóbeli megállapodás, mivel a beszámítás során pénzügyi rendezésre nem kerül sor. Számviteli bizonylat esetén az alapdokumentum a számviteli törvény szerinti számviteli bizonylat lesz, a Számviteli törvény 166. § (1) bekezdése, valamint az Áfatörvény 165. § (1) bekezdés a) pont alapján.
A beszámítás lehetséges a szállítói tartozások rendezésének eseteiben is. Az Számviteli törvény 65. § (1) bekezdése értelmében a mérlegben a követelést az elfogadott (elismert) összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, valamint az értékvesztés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értéken kell kimutatni.
Fontos, hogy a beszámítás esetén számviteli bizonylat kiállítása is szükséges, tehát nem elegendő csak a szóbeli megállapodás, mivel a beszámítás során pénzügyi rendezésre nem kerül sor. Számviteli bizonylat esetén az alapdokumentum a számviteli törvény szerinti számviteli bizonylat lesz, a Számviteli törvény 166. § (1) bekezdése, valamint az Áfatörvény 165. § (1) bekezdés a) pont alapján.
A beszámítás lehetséges a szállítói tartozások rendezésének eseteiben is. Az Számviteli törvény 65. § (1) bekezdése értelmében a mérlegben a követelést az elfogadott (elismert) összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, valamint az értékvesztés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értéken kell kimutatni.
