A nemzetközi árufuvarozás – munkavégzés határok nélkül

A nemzetközi árufuvarozás végzésére irányuló munkaszerződésben a „kiküldetés”, vagy „munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás” szabályait nem lehet alkalmazni. A munkakör ellátásának jellege igényli a magyarországi székhelytől, illetve telephelytől távol történő munkavégzést, hiszen a munkaszerződés épp arra irányul, hogy a munkavállaló a székhelytől, sőt az országhatártól is távol végezze a munkáját.   
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvénynek a munkaidő-beosztásra, vagyis a munkarendre vonatkozó szabályait a munkáltató állapítja meg. A közúti fuvarozásban azonban annyira bonyolult a munkarend, hogy az összes előírás figyelembevételével azt a munkavállaló is nagyban befolyásolhatja.  
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény a klasszikus értelemben vett „készenléthez” hasonló jogintézményt átvette az árufuvarozás szférájába, a „rendelkezésre állási idő” fogalmaként. Ilyen időtartamról akkor lehet szó, ha – összhangban a „készenléttel” –  az nem minősül sem munkaidőnek, sem pedig pihenőidőnek, de ez alatt az idő alatt a gépjárművezetőnek készen kell állnia a gépjárművezetés megkezdésére, illetve annak folytatására, vagy egyéb, a szállításhoz kapcsolódó munka elvégzésére. 
Ilyen rendelkezésre állási időnek minősül pl. a kompon vagy vasúti szerelvényen való szállítás ideje is és a közlekedési korlátozások, mint amilyen a hétvégi korlátozás ideje is. Ilyen időtartamnak minősül több gépjármű vezető esetén a fekvőhelyen vagy a vezetői ülés mellett eltöltött idő is. Ha a munkavégzési idő és az azt követő rendelkezésre állási idő együttes tartama a 24 órát meghaladja, a rendelkezésre állást követő első lehetséges időpontban a munkavállalónak legalább 11 óra pihenőidőt kell tartania. Az 1988. évi I. törvény 2017. június 16-ai módosításával lépett hatályba a „kockázatértékelő” rendszer, amelyet a közlekedési hatóság a fokozott kockázatot jelentő vállalkozások  szigorúbb és gyakoribb ellenőrzése érdekében vezetett be. 
A nemzetközi közúti fuvarozást végző járművek személyzetének munkájáról egy Genfben, 1970. július 1-jén létrejött nemzetközi megállapodás tartalmaz olyan szabályokat, melyhez Magyarország 1999-ben csatlakozott. Ez a nemzetközi megállapodás a 2001. évi IX. törvénnyel 2001. április 3-án került kihirdetésre A nemzetközi közúti fuvarozást végző járművek személyzetének munkájáról címszó alatt azzal, hogy rendelkezéseit 2000. április 19-től kell alkalmazni. A pihenőidőre vonatkozó, munka törvénykönyvbeli rendelkezéseket az ide beiktatott eltérő rendelkezésekkel kell alkalmazni. 

A gépjárművezetőnek maximum hatnapi vezetési időt követően kell minden héten pihenőidőt tartani úgy, hogy annak összesen negyvenöt egybefüggő órát kell kitennie. E pihenőidőt legalább harminchat egybefüggő órára lehet csökkenteni, ha azt a gépjárművezető a jármű rendes telephelyén vagy saját lakóhelyén tölti el.  A pihenőidő legalább huszonnégy egybefüggő órára is lerövidíthető, ha azt a gépjárművezető máshol tölti el. Minden csökkentést az illető hetet követő harmadik hét vége előtt egybefüggően kell eltölteni, és azzal egyenértékű pihenőidővel kell kiegyenlíteni. 
Nagyon részletes szabályt állapít meg a nemzetközi szerződés, kimondva, hogy   a gépjárművezetőnek minden huszonnégy órás időszakban legalább tizenegy óra egybefüggő napi pihenőidőt kell közbeiktatnia, ami hetenként maximum három alkalommal legalább kilenc egybefüggő órára csökkenthető, feltételezve, hogy a következő hét végéig ezzel egyenértékű pihenőidőt biztosítanak számára. Ha a gépjárművezető komphajón vagy vasúton szállított járművet kísér, a napi pihenőidőt legfeljebb egy ízben meg lehet szakítani akkor, ha biztosítják számára, hogy a napi pihenőidő szárazföldön eltöltött részét a napi pihenőidő komphajó fedélzetén vagy vasúton eltöltött része előtt vagy után vegye igénybe. További feltétel, hogy a napi pihenőidő két része közötti időtartamnak a lehető legrövidebbnek kell lennie, és semmiképpen nem haladhatja meg az egy órát a jármű berakodása előtt vagy berakodása után. Ezen műveletekbe beleszámítanak az elvámolási eljárások is. További feltétel még, hogy a napi pihenőidő mindkét részét ebben az esetben a gépjárművezető csak a járműben elhelyezett fekvőhelyen vagy a fekvőhelyes vasúti kocsiban töltheti el. Az ily módon megszakított napi pihenőidőt azonban két órával meg kell hosszabbítani. 
Azokon a napokon pedig, amikor a pihenőidő nem csökken le, azt a huszonnégy órán belül, két vagy három különálló időszakban lehet igénybe venni, melyek közül az egyiknek legalább nyolc egybefüggő órának kell lennie. Ebben az esetben a minimális pihenőidőt tizenkét órára kell felemelni. Minden olyan harmincórás időszakra, amikor a járművön legalább két gépjárművezető van, mindegyik gépjárművezetőnek legalább nyolc óra egybefüggő napi pihenőidőt kell beiktatnia. A napi pihenőidő eltölthető álló, tehát parkoló járműben is, amennyiben az fekvőhellyel ellátott és fix helyen parkol. 
A vezetés közbeni rövid pihenőt megszakításoknak nevezi a megállapodás. A megszakítások akként nyertek szabályozást, hogy minden négy és fél órás vezetési idő után a gépjárművezető legalább negyvenöt perces megszakítást köteles beiktatni. Ez alól természetesen kivételt képez, ha éppen pihenőidőt kezd meg a gépkocsivezető. Ez a megszakítás helyettesíthető a vezetési idő során eloszló vagy közvetlenül ezen időt követő legalább tizenöt perces megszakításokkal is, oly módon, hogy összességében a legalább 45 perces pihenőidő meglegyen. Ezen megszakítások alatt a gépjárművezető nem végezhet más munkát. Fontos tudnivaló, hogy ezek a rövid ideig tartó  megszakítások nem tekinthetők napi pihenőidőnek.