Bejelentkezés

A munkavállaló utazási költségeinek megtérítése

2019. január 1-jétől megszűnt a munkavállalóknak kedvezményes adózási feltételek mellett juttatható mobilitási célú lakhatási támogatás, ennek hiányában a munkáltatók leginkább az utazással kapcsolatban felmerülő költségeik megtérítésével motiválhatják a távolabb élők munkavállalását.

"Szabályzat a munkába járás költségtérítéséről (2019)" - DOKUMENTUM LETÖLTÉSE

A magyar munkavállalók jellemzően kevésbé hajlanak arra, hogy munkájuk érdekében országon belül költözzenek, vagy a megszokottnál többet utazzanak. A munkaerőhiány által nagyobb mértékben sújtott területeken működő munkáltatóknak ezért minden eszközt meg kell ragadniuk, hogy a távolabb élő potenciális munkavállalókat arra ösztönözzék, az általuk kínált munkalehetőséget elfogadva vállalják a relatíve hosszabb utazást vagy a költözést is.

Az utazási költségtérítésre vonatkozó általános szabályok

Az utazási költségtérítés által a munkáltató a munkavállaló napi, illetve heti munkába járásával kapcsolatban felmerült költségeit vállalja át, biztosítja, hogy a munkavállalónak ne jelentsen számottevő anyagi terhet a munkavégzés helyére való rendszeres eljutás, illetve az onnan való hazautazás. Az utazási költségtérítés előnye a munkavállaló számára, hogy ha azt a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló kormányrendeletben foglaltak szerint fizeti ki a munkáltató, a költségtérítés összegét a munkavállaló jövedelme kiszámítása során nem kell figyelembe venni, így arra tekintettel a munkavállalót személyi jövedelemadó fizetési, illetve járulékfizetési kötelezettség nem terheli.

Utazási költségtérítés a munkavállalónak a lakóhelye, illetve tartózkodási helye és a munkavégzés helye közötti utazás kapcsán fizethető. A napi munkába járás, illetve hazautazás költségei nem csupán közigazgatásilag elkülönülő települések közötti utazás esetén téríthetők meg, ha a munkavállalónak a helyi közösségi közlekedési eszközzel történő utazással kapcsolatos költségek is megtéríthetők. Amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét annak földrajzi elhelyezkedése miatt sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni, vagy csak olyan közösségi közlekedési eszközzel tud munkahelyére, illetve hazautazni, mely közösségi közlekedési eszköz útvonalát a település külterületén fekvő munkáltató elérhetőségének biztosítása érdekében létesítették vagy módosították, a munkába járásra vonatkozó költségtérítés szabályai szintén alkalmazhatók.

Az utazási költségtérítésnek két választható módja van, a munkáltató jeggyel, illetve bérlettel történő elszámolás alapján a munkavállaló részére megtérítheti annak ténylegesen felmerült költségeit, illetve azok egy részét vagy pusztán az utazás tényére tekintettel, elszámolás hiányában fizethet előre meghatározott kilométerdíjat a munkavállaló számára.

A lakóhely, illetve tartózkodási hely meghatározása

A fentiekből is kitűnik, hogy az utazási költségtérítéssel kapcsolatban döntő jelentőségű, hol lakik, illetve honnan jár dolgozni a munkavállaló, ezért őt a költségtérítés kapcsán minden esetben nyilatkoztatni kell tartózkodási, illetve lakóhelyéről, valamint arról, napi munkába járása tartózkodási vagy lakóhelyéről történik-e. A nyilatkozatot elég egyszer, legkésőbb a költségtérítés igénybevételével egyidőben megtenni [39/2010. Korm. rendelet]. A későbbiekben csupán a munkavállaló e nyilatkozata lesz irányadó, a munkáltató eltérő tudomása vagy a lakcímkártyán szereplő, esetenként a nyilatkozattól eltérő adatok a költségtérítés szempontjából nem döntő jelentőségűek.

Tartózkodási helyként a rendelet nem a lakcímkártyán található tartózkodási helyet jelöli meg, hanem azt az EGT tagállamban található lakást, ahol a munkavállaló munkavégzési célból – anélkül, hogy lakóhelyét véglegesen el szándékozná hagyni – ideiglenesen tartózkodik. [39/2010. Korm. rendelet 2. § e) pont]. Ugyanez érvényes a munkavállaló lakóhelyét illetően is, annak vonatkozásában sem feltétel, hogy az a munkavállaló lakcímkártyáján állandó lakhelyként legyen megjelölve [39/2010. Korm. rendelet 2. § d) pont]. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ahhoz, hogy a munkáltató tartózkodási helyére tekintettel a munkavállalónak utazási költségtérítést fizessen, nem szükséges, hogy a munkavállaló tartózkodási helye be legyen jelentve, a lakcímkártyán szerepeljen. Így például, ha a munkavállaló munkásszálláson él, de onnan egyébként hétvégente hazajár, akkor a munkásszállás a rendelet értelmében tartózkodási helynek minősülhet, függetlenül attól, hogy a munkavállaló a lakcímnyilvántartásba bejelentette-e. A fentiek miatt a munkavállaló lakóhelyre, illetve tartózkodási helyre vonatkozó nyilatkozatának megtétele a lakcímkártya másolatának leadásával nem pótolható abban az esetben sem, ha nyilatkozata egyébként a lakcímkártyán szereplő adatokkal megegyező tartalmú lenne, mindenképpen szükség van az elkülönülő írásbeli nyilatkozatra.

Természetesen, ha a lakcímkártyán szereplő adatok és munkavállaló nyilatkozatában foglaltak egymástól eltérnek, a munkáltató rákérdezhet a munkavállalónál, miért nem a lakcímkártyán található adatoknak megfelelően nyilatkozott, felhívhatja a munkavállaló figyelmét, hogy valótlan nyilatkozata egy esetleges adóellenőrzés alkalmával adójogi szankciókat vonhat maga után. A munkáltató azonban erre nem köteles, a nyilatkozatban foglaltakat  megkérdőjelezés nélkül elfogadhatja, a valótlan nyilatkozatból származó következményeket egyedül a munkavállaló viseli.

Napi munkába járással kapcsolatos költségtérítés fizetése elszámolás alapján

A rendeletben foglaltak szerint napi munkába járásnak azt az oda-vissza utazást kell tekinteni, melyet a munkavállaló lakó-, illetve tartózkodási helye és a munkavégzés helye között naponta, illetve a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokon jellemzően megtesz [39/2010 Korm. rendelet 2. § (2) bekezdés b) pont]. Ha a munkavállaló napi munkába járása során átutazik Budapesten, akkor számára a BKK bérlet költségei is megtéríthetők [NAV tájékoztató a munkába járás költségtérítéséről 2018. 01. 01.]

A napi munkába járással kapcsolatos költségtérítés mértéke, a bérlettel vagy jeggyel való elszámolás fejében legalább azok árának 86%-a [39/2010. Korm. rendelet 3. § (2) bekezdés]. Ez a munkáltató döntése szerint akár az ár 100%-a is lehet, a jogszabály a napi munkába járással kapcsolatban – szemben a hazautazással – nem állapít meg maximális összeget. Értelemszerűen a költségtérítés mértéke semmiképp sem lehet a munkavállaló ténylegesen felmerült költségeinél, azaz a jegy, illetve bérlet áránál magasabb. Ha a kifizetett összeg a számlán, illetve jegyen vagy bérleten szereplő árnál magasabb, a többlet a munkavállaló jövedelmének minősül és munkabérként adózik [Szja tv. 25. § (2) bekezdés a) pont]. 

A munkáltató a munkavállaló költségeit elszámolás után téríti meg, ha a munkavállaló jegyet vált, akkor a jegy árát, ha bérletet vásárol, akkor a bérlet árát kell megtéríteni, nincs arra vonatkozó szabály, mely a munkavállaló választását felülírná. Az elszámolás történhet a jegy vagy bérlet átadásával, illetve sor kerülhet a munkáltató nevére kiállított áfás számla alapján történő megtérítésre is.

Hétvégi hazajárás költségtérítése elszámolás után

Hazautazás alatt ezzel szemben azt érti a 39/2010. Korm. rendelet, ha a munkavállaló lakóhelyére (ahol életvitelszerűen él) utazik haza. A munkavállaló lakóhelye a rendelet szerinti hazautazás értelmében csupán EGT tagállamban lehet, ha a munkavállaló harmadik országba utazik haza, a vonatkozó rendelet alapján részére utazási költségtérítés nem fizethető. Hazautazásra a rendelet szerint legfeljebb heti egy alkalommal, általános munkarendtől eltérő munkaidő-beosztás, azaz munkaidőkeret alkalmazása vagy kötetlen munkarend esetén pedig legfeljebb havi négy alkalommal kerülhet sor. Nem számít tehát, hogy a munkavállaló ténylegesen hányszor utazik haza a hónapban, a jogszabály szerint legfeljebb heti 1, illetve havi 4 hazautazás téríthető meg részére.

A hazautazással kapcsolatos költségtérítés összege a bérlet vagy jegy árának legalább 86%-a, 2019-ben legfeljebb havi 37 200 Ft. A felső korlát azt jelenti, hogy a munkáltató havonta csupán 37 200 Ft kedvezményes költségtérítést nyújthat a munkavállalónak, amennyiben ezen felül is teljesít kifizetést, az már bérként adózik.

Költségtérítés elszámolás hiányában

Az Szja. tv. által meghatározott költségtérítés szerint – mely többek között, de nem kizárólag a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítésének szabályait is meghatározza – a munkavállalónak munkában töltött napokra a munkahely és a lakó-, illetve tartózkodási hely közötti közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével km-ként 15 forint és hazautazásra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként 15 forint költségtérítés jár.

Az, hogy a munkavállaló milyen közlekedési eszközt vesz igénybe, ennél a költségtérítési formánál nem lényeges, hiszen a munkavállalónak nem arra tekintettel jár a költségtérítés, hogy ténylegesen felmerülő költségeit igazolta, kizárólag az a tény releváns, hogy valahogy eljutott a munkavégzés helyére. A munkavállaló nem kötelezhető arra, hogy igazolja, milyen közlekedési eszközzel utazott, meddig tartott az út, mennyibe került stb. A munkáltatónak ebben az esetben is csupán a munkavállaló tartózkodási, illetve lakóhelyét érintő nyilatkozatát kell beszereznie, a nyilatkozat alapján kell kiszámolnia és kifizetnie a költségtérítés mértékét, az utazás körülményeit nem szükséges vizsgálnia.

Egyes munkavállalók esetében a munkáltató jogszabály alapján köteles utazási költségtérítést fizetni. Ha a munkavállaló lakó-, illetve tartózkodási helye és a munkavégzés helye között nincs közösségi közlekedés, a munkavállaló munkarendje miatt egyáltalán nem, vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést, ha a munkavállaló súlyos fogyatékossága miatt nem képes az ilyen járművet igénybe venni, vagy bölcsődei ellátást igénybe vevő vagy tíz év alatti köznevelési intézményben tanuló gyermekkel rendelkezik. Neki legalább a törvényben meghatározott költségtérítés 60%-a jár. Hosszúnak tekinthető a várakozási idő, ha az a munkavállaló személyes körülményeire tekintettel aránytalanul hosszú és az út megtételéhez szükséges időt meghaladja. Ennek alapján tehát akkor hivatkozhat a munkavállaló hosszú várakozási időre, ha tovább vár a közösségi közlekedési eszközre, mint amennyit utazik vele. A 15 forint 60%-a, amely a kormányrendelet szerint jár az ott meghatározott munkavállalóknak, 9 forint, ennyit a munkáltató köteles a fenti személyi körnek kifizetni. A munkáltató természetesen dönthet úgy, hogy a fenti munkavállalóknak is 15 forint kilométerdíjat fizet. Ebben az esetben a költségtérítés 100%-a kedvezményes adózással fizethető ki. 

Kapcsolódó jogszabályok:
1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról
39/2010. (II.26.) Korm. rendelet a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről

Adópraxis (2019-02-07)

Tudjon meg mindent a cégkapuról

Segédletünkben összegyüjtöttük a január elsejétől életbe lépő változások gyakorlati útmutatóit.

Ha már előfizetőnk, kérjük, jelentkezzen be és keresse a "Cégkapu segédletek" menüpontot.

Előfizetés nélkül pedig kérje díjmentes segédletünk hozzáférését ingyenes regisztrációval!


Az űrlap kitöltését követően azonnal elküldjük Önnek e-mailen a Cégkapu segédleteket!
A gomb megnyomásával elfogadja adatvédelmi szabályzatunkat, és önként kifejezetten hozzájárul ahhoz, hogy az abban foglaltaknak megfelelően a Menedzser Praxis Kft. visszavonásig kezelje és tárolja adatait.

A dokumentum ingyenes letöltéséhez kérjük, adja meg alábbi adatait!

A gomb megnyomásával elfogadja adatvédelmi szabályzatunkat, és önként kifejezetten hozzájárul ahhoz, hogy az abban foglaltaknak megfelelően a Menedzser Praxis Kft. visszavonásig kezelje és tárolja adatait.