A kölcsönszerződés: a hit(el)ek és tévhitek kötelme
Olvasási idő: 2 perc
Ez a tartalom 2949 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Legfrissebb tartalmainkat itt érheti el.
Ahogyan arra már korábbi cikkeinkben is utaltunk, a kölcsönszerződéssel összefüggésben számos helytelen fogalomhasználat és fogalomértelmezés alakult ki, Elég példaként említenünk a kölcsön- és hitelszerződés (helytelen) szinonim használatát vagy az adósi kötelezettségekre vonatkozó nem elég körültekintő alapismereteket. Cikkünkben megkíséreljük összegyűjteni a helytelen fogalomhasználatok leggyakrabban tapasztalható eseteit, utalva az új Ptk. kölcsönszerződéshez kapcsolódó legfontosabb újítására is. Összefoglalónk mellett tekintse meg a kölcsön Tudástárunkban található szerződésmintáit is!
A kölcsönszerződést a kölcsönnyújtásról szóló megállapodás hozza létre és nem a kölcsön tényleges folyósítása. Ezért könnyen előfordulhat, hogy a szerződéskötés és a kölcsön folyósítása között, esetleg a folyósítási feltételek teljesítésének elhúzódása miatt, hosszabb idő is eltelik. Részben erre vezethető vissza az a gyakorlatban elterjedt helytelen fogalomhasználat, amely a később folyósításra kerülő kölcsönt hitelszerződésnek nevezi. (A téves elnevezés azonban nem jár hátrányos jogkövetkezményekkel, mert a szerződést a tartalma alapján kell minősíteni.)
Nem szükségszerű, hogy a teljes kölcsönösszeg lehívása ellenére az adós a teljes összeghez hozzájusson. Az úgynevezett diszázsió esetén az adós kötelezettsége a teljes tőkeösszeg visszafizetése annak ellenére, hogy kedvezőbb kamatkondíciók elérése érdekében vagy más okból nem a teljes összeget kapta kézhez. Bár eredményében ugyanaz, de jogi megítélésében a diszázsiótól meg kell különböztetni azt az esetet, amikor a kölcsön azért nem kerül teljes egészében az adós szabad rendelkezésére bocsátásra, mert abból a hitelező levonja az őt az adóssal szemben esetlegesen megillető követeléseket, mint például a hitelbírálati díj vagy a folyósítási jutalék.
Az adós nem szükségképpen a szabad rendelkezésére bocsátott, hanem a szerződésben meghatározott összeget köteles visszafizetni. A visszafizetés megtörténtét az adós köteles bizonyítani.
A hitelező főkötelezettségét jelentő fizetés tartalmilag rendelkezésre bocsátást és a lejáratig történő rendelkezésre hagyást is jelent. A kölcsön lejárata és ezzel a visszafizetés esedékessé válása történhet egy vagy ütemezetten több jövőbeni időpontban. Az első esetben végtörlesztéses kölcsönről, a második esetben törlesztéses vagy annuitásos kölcsönről beszélünk.
A meghatározott esedékességi időpontokban az adósnak külön felhívás nélkül törlesztenie kell, tehát külön fizetési felszólítás, megintés nélkül késedelembe esik, ha ezt elmulasztja.
A kölcsön visszafizetésére a Ptk. 6:42. § (2) bekezdése alkalmazandó, amely szerint a kölcsöntartozás megfizetése készpénzfizetés esetén a pénz átvételének időpontjában, egyéb esetben abban az időpontban válik teljesítetté, amikor a pénzt a hitelező fizetési számláján a hitelező számlavezető bankja jóváírta vagy azt jóvá kellett volna írnia.
Amennyiben az adós a teljesítési határidőt megelőzően fizeti vissza a kölcsönt, akkor a hitelezőt a refinanszírozási költségei miatt tényleges vagyoncsökkenés éri, a hátralévő futamidőre figyelemmel pedig elmaradt haszon típusú kárt is elszenved. A törvény nem rendelkezik arról, hogy lejárat előtti teljesítés esetén mekkora kártalanításra tarthat igényt a hitelező.
