Engedményezés – megengedőbb új szabályok

Az új Ptk. több vonatkozásban is jelentős változásokat vezetett be a régi Ptk.-ban is szabályozott engedményezés és tartozásátvállalás tekintetében, továbbá új intézményként szabályozza a szerződés-átruházást és részben a jogátruházást.

 

Külön érdemes kiemelni, hogy a Ptk. nem egyszerűen alanyváltozásként tekint az engedményezésre (ahogy a jogátruházásra, a tartozásátvállalásra, és a szerződés-átruházásra sem), mivel az egy alapvetően kétarcú jogintézmény. Az eredeti jogviszony szempontjából szerződésmódosítás, mivel megváltozik a jogosult személye: az engedményező helyébe az engedményes lép. Az engedményezés szempontjából ugyanakkor új szerződésnek minősül, ami az eredeti jogosult és egy harmadik személy, az engedményes között jön létre, azok kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatával.

 

Az engedményezés joghatása a követelés átruházása. Az átruházás fogalmát a Ptk. a dologi jog körében határozza meg, és azt következetesen, a Ptk. más könyveiben is azonos tartalommal használja. Fenntartja a régi Ptk.-ban is alkalmazott jogcímes-tradíciós rendszert, vagyis a tulajdon átszállásához a jogcímen felül ingók esetében megköveteli a dolog átadását, ingatlanoknál pedig az ingatlan-nyilvántartási bejegyzést. Ami ehhez képest eltér a követelések átruházása (engedményezés) esetén, az csupán a követelés és a dolog természetszerű különbözőségéből fakad (a követelés birtokátruházása fogalmilag kizárt). 

A követelések átruházása esetén a Ptk. az átruházásra irányuló jogcímen, mint kötelezettségvállaláson felül, megköveteli az engedményezést, mint kötelmi jellegű, rendelkező ügyletet (a birtokátruházás helyett). Ezáltal a követelések átruházása körében is érvényesül a „két lépcsős átruházás”, amely két ügylet akár térben és időben el is válhat egymástól. 

 

Az engedményezés közvetett tárgya a követelés, az engedményezési szerződés lényeges tartalma annak a követelésnek a határozott és pontos megjelölése, amelyre az engedményezés vonatkozik. A Ptk. ennek érdekében külön szabályozza a követelés azonosítható módon való megjelölésének szükségességét.

A vagyonjogi követelések általában engedményezhetők. A Ptk. – új rendelkezésként – szabályozza a jövőbeni követelések engedményezését, amit az engedményezés „két lépcsős átruházásként” történt szabályozása tesz lehetővé. Ezek szerint – a dologi jogi szabályokhoz hasonlóan – az engedményező még nem létező követelés átruházására is vállalhat kötelezettséget, azonban az engedményezési szerződést csak a követelés létrejöttét követően tudja érvényesen megkötni, ugyanis a jövőbeli követelések átruházására vonatkozó kötelezettség teljesítése (engedményezése) csak akkor lehetséges, ha az annak tárgyául szolgáló követelés már létezik.

A Ptk. külön is kiemeli, hogy az engedményezés járulékos joghatásaként, a jogosulti pozíciót biztosító dologi- és személyi jellegű biztosítékok, mint a zálogjogi és a kezességi szerződésből fakadó jogok átszállnak az engedményesre. 

Nem engedményezhető a követelés, amelynek az alapjául szolgáló jogviszony még létre sem jött, amelynek létrejötte már eleve bizonytalan és ahol az engedményezést jogszabály zárja ki. Ilyenek a fiduciárius hitelbiztosítékok, a haszonélvezeti jog, az elővásárlási jog, az alkalmazotti találmány hasznosítási joga, stb. Nem engedményezhetők a személyhez kötött követelések sem.